Sziasztok!
Megint
egy könyvvel jöttem Nektek, amit nemrég találtam a könyvtárban véletlenül,
miközben nézelődtem a lehetséges olvasmányok között.
Mostanában
rákaptam az olvasásra, szóval számíthattok még jó sok könyvkritikára tőlem; de
azért remélem, örültök neki. Ez nem lesz hosszú, bár nálam soha nem lehet tudni
előre. Azért szerintem vágjunk bele!
Szóval, nemrég
rátaláltam Stephenie Meyer könyvére, ami a Bree
Tanner rövid második élete címet viseli. Miután megnéztem a borítót
észrevettem egy kisbetűs részt: az
eclipse-hez. Mivel Alkonyat fan vagyok ezért egyből leesett, hogy valami
azzal kapcsolatos, hiszen a szerző is ugyanaz a személy.
A második dolgom
az volt, hogy elkezdtem gondolkodni azon, hogy ki lehet az a Bree Tanner a
Napfogyatkozás című részben, de egészen addig nem esett le, amíg bele nem
olvastam a könyvbe. Ezek szerint nem véletlenül mutatták azt a lányt a film
változatban is!
„ Bree Tanner
alig emlékszik előző életére, mielőtt érzékei csalhatatlanok, reflexei
emberfelettiek és fizikai ereje megállíthatatlan lett volna. A szűnni nem akaró
szomjúság előtti életre… az életre, amikor még nem volt vámpír.
Csupán annyit
tud, hogy újszülött társaival élni kevesebb betartandó szabályt és még kevesebb
elkerülhetetlen következményt jelent: figyelj a hátad mögé, ne vond magadra a
figyelmet és mindenekfelett érj haza napkelte előtt, vagy meghalsz. Amit nem
tud: halhatatlan életéből már nem sok van hátra.
Aztán Bree
váratlanul barátra lel, egy újszülött vámpír személyében. Diego hozzá hasonlóan
kíváncsi teremtőjükre, akinek még a nevét sem tudják. Amikor felismerik, hogy
az újszülöttek csupán sakkfigurák egy elképzelhetetlenül hatalmas játékban, Bree-nek
és Diegonak el kell döntenie, hogy melyik oldalra áll, és kiben bízik meg. De
ha minden, amit a vámpírokról tudsz, hazugságokon alapul, hogyan derítheted ki
az igazságot?”
Az egész könyv
csupán 150 oldal, amivel cirka 3 óra alatt végeztem is, tehát ahogy látjátok ez
nem egy olyan hosszú regény, mint pl. az Eclipse.
Érdekes volt úgy
olvasni ezt a kis kiegészítő művet, hogy már olvastam és láttam is az összes
Alkonyatot, még is megállná a helyét egy teljesen önálló könyvként is.
Az ne tévesszen
meg senkit, hogy a könyv néhány mozzanata a filmben is megjelenik, mivel az
Bellához köthető, viszont sok olyan dolgot ír le, ami már nem szerves része a
Twilight Sagának.
Érdekes volt egy
újszülött vámpír szemével végignézni az eseményeket, aki csak néhány dolgot tud
a fajtájáról, és még talán azt is rosszul. Érdekes, hogy a visszafogott
Cullen-ek után egy más világba tereli az írónő az olvasókat, ahol sokkal
durvább dolgok is történhetnek, mint pár karcolástól „rosszul” reagáló vámpír.
Tudtam, hogy Bree
története nem lesz happy end, mégis vártam arra, hogy ne az legyen a sorsa,
amit Stephenie megírt neki, hiszen az ember szívéhez nő, még akkor is, ha ő a
„rossz” csapatban van – igaz nem ő tehet róla.
Tetszett a könyv,
mert Stephenie érthetően és világosan fogalmaz, könnyed hangvitelű regény, ami
olvastatja magát. Tetszett, hogy úgy meséli el, mintha ez bármelyikünkkel
megtörténhetne; mégis varázslatos dolgokkal teli az esemény sorozat. Bree
annyira részletesen mondja el a történetet, hogy már-már úgy érzi az ember,
hogy ott van és ő is Bree-vel cselekszik.
Összességében azt
tudom mondani, hogy jó könyv, szívesen olvastam, csak rövid volt, szerettem
volna még jobban megismerni a vámpíroknak ezen fajtáját is, akik vadászok és
szörnyetegek, - ahogy az írónő írta az előszóban.
A végén most is
csak annyit mondanék, hogy mindenkinek ajánlani tudom, aki egy kicsit is
szereti az Alkonyat- könyveket vagy a filmeket. Végül is, 150 oldal nem is
annyira sok, hogy ne lehetne elolvasni.
Megéri belevágni, hogy lásd az Alkonyat vámpírjait egy kicsit más
megközelítésből.
Te olvastad már?
Ha igen, tetszett? Ha nem, elolvasod?
