Cecelia Ahern: Nyomomban az életem

Sziasztok!

Végre volt időm megint és tudtam olvasni egy pár könyvet, szóval megint készülhettek a könyvkritikákra.

Szóval, miután elolvastam Cecelia Ahern-től az Ahol a szivárvány véget ér című könyvet, gondoltam a többi műve is hasonló kaliberű lehet, így most a Nyomomban az életem [Time of my life] kezdetűt olvastam tőle, amit abszolút nem bántam meg.

„Mi történik akkor, ha készpénznek veszed az életed? Lucy Silchester még a 30. születésnapja előtt megkapja a választ: Élete találkozóra invitálja.

Mert Lucy hazudik önmagának – és mindenki másnak- arról, mi is folyik az ő titkos, burokba zárt világában.

De eljött az igazság pillanata!

Élet, a szakadt öltönybe bújt, mókás, mogorva kis fickó bizony nem távozik, amíg el nem éri, amit akar. Lucynak pedig muszáj lesz időt szakítania rá.

S kezdetét veszi egy fergetegesen mulatságos kalandsorozat, mely során kiderül, rátalál-e újra a különc lány a családjára, a barátaira, netán a szerelemre is.

Cecelia Ahern varázslatosan szimbolikus új regényében bemutatja, hogy vállalnunk kell a felelősséget a saját életünkért, hiszen csak egy van belőle. „

Volt benne pár abszurdum és olyan fordulat, amit nem nagyon hiszek el, és pár olyan részletet is tartalmaz, amit én nagyon nem raktam volna bele, vagy másképp, de ettől függetlenül jó könyv.  A fülszöveg azt írja, hogy egy fergeteges, mulatságos kaland veszi kezdetét; na, ez így nem teljesen igaz. Mégpedig azért nem, mert Lucy igazából nem is akarja ezt, az Élete úgymond kényszeríti dolgokra. Tény és való, hogy vannak benne kalandos dolgok, de javarészt inkább Lucy problémáival foglalkozik.

Cecelia nagyon jó leírást adott Lucyról és őszintén szólva ez egy kicsit riasztó lett. Biztosan vannak hozzá hasonló nők, de többségünk azért ennél jóval több. Legalább is én nem tudnék egy koszos kis albérletnek nevezett lyukban élni, ahol egy talpalatnyi hely sincs, mellesleg nem adnám fel a sikeresnek mondható életemet, csak mert elhagyott a barátom. Lucynak ebben a történetben sikerült nagyon mélyre lesüllyedni egy gazdag, elit társaságból – merthogy ő onnan származik a nyomorgásba; konkrétan arra nincs pénze néha, hogy kifizesse a lakbérét.

Lucy örökös hazugságokban él már évek óta és képtelen kikeveredni belőle, ráadásul olyan helyzetekbe keveri az élet, ami még több hazugságot szül – ezzel tetézve a már így is nagy bajt.

Furcsa volt a könyv és néhol egy kicsit homályos, de azért érthető és olvasható. Itt megéreztem azt a 470 oldalt, mert ez a könyv valahogy nem olvastatta magát annyira, mint az előző. Szerintem egy jó kis regényről van szó, ami teli van fordulatokkal és nevetéssel, viszont nem elég hozzá két nap - még gyorsolvasóknak sem.

Így a végén csak annyit fűznék hozzá, hogy azoknak ajánlanám elsősorban, akik szeretik az abszurdumokat és nem lepődnek meg semmin.

Fák jú, tanár úr!

Sziasztok!

Ahogy ígértem egy filmkritikával jöttem, most, amihez a Fák jú, tanár úr! című filmet választottam áldozatul; csak mert valami nevetésre vágytam és megnéztem.

Szerintem kezdjünk is hozzá!

https://www.youtube.com/watch?v=TEV6f3RYQSM

Belinkeltem az előzetesét, mert bár talán kevesen, de akadnak még olyanok, kik nem látták és ezzel a 2,5 perccel kedvet kapnak hozzá.

Próbálom úgy megfogalmazni, hogy ne spoilerezzek, mert nem akarom lelőni a poénokat, de nehéz lesz, mert szinte minden egyes percben van valami fura, vagy jó dolog, ami említésre méltó lenne.

Először is tisztázzunk pár „tényt” a filmről:

-          2013- ban készült német vígjátékról van szó.

-          119 perces film, és 16 éven felülieknek ajánlott néhány  ’ olyan ‘ jelenért, ill. a trágár beszédért, bár ilyeneket mindennap hallunk szóval, nem gáz.

-          Főszerepben Elyas M’Barek ( Zeki Miller) és Karoline Herfurth (Lisi) látható, bár előtte még egyetlen filmben sem láttam őket,de lehet, hogy csak én figyelmemet nem keltették fel.

Szóval, ezt a filmet még egy barátnőm ajánlotta, viszont csak jóval később néztem meg, mert egyszerűen nem tudtam időt szánni rá. Utólag most már azt mondom, hogy kár lett volna kihagyni, mert tényleg jó lett.

A szereposztásban senki neve nem volt ismerős, talán mert mind németek és nem a Nagy Hollywoodban dolgoznak, hanem Európában; ennek ellenére Zeki karakterét nagyon eltalálták, mert illet rá a sittes csávó leírás. A női főszereplőt, viszont egy kicsit gyengének éreztem és esetlennek. Néha úgy tűnt, mintha ez lenne neki az első filmje, pedig már nagyon régóta a szakmában van. Persze, lehet, hogy csak azért éreztem így, mert valahogy eltörpült Zeki mellett, aki ugye a fő-főszereplő. Akit még kiemelnék, az, az iskolaigazgató-nő, aki enyhén szólva furcsa szerzet, de egy ilyen karakter a tökéletes ehhez a filmhez.

Igazából nagyon nézhető film, csak hát telis-tele van olyan részekkel, amit a való életben nem lehetne megcsinálni. Ráadásul tele van abszurd és lehetetlen fordulatokkal, amitől csak izgalmasabb lesz, és persze többet lehet rajta nevetni. A vége viszont olyan szempontból nem tetszett, hogy valahol tudtam, hogy ez fog történni, hiszen majdnem minden filmben elsütik, csinálhatták volna másképp is, vagy legalább egy kis csavarral.

Egyébként nemrég jelent meg a második része a magyar mozikban, de egyes videó-megosztókon, ahol csak filmek vannak, fent van már kamerás változatban is, ami azt jelenti, hogy nem a legjobb minőség, bár még nem láttam.

Mindenkinek ajánlani tudom, aki szeretne egy jót nevetni, vagy csak ráér és unatkozik.