Sziasztok!
Tudom, hogy nagyon
sokáig nem hoztam semmit, de sajnos nem volt időm a blogokkal foglalkozni,
összecsapni pedig semmit nem akartam, hiszen egy jó poszthoz idő kell-, amivel
én nem bővelkedem.
De tegyük félre a
magyarázkodást, mert ez csak egy nagyobb bevezető monológhoz vezetne, amit nem
hinném, hogy sokan elolvasnának. Tehát térjünk a mai poszt tárgyára.
Ma egy blog
kritikával /véleménnyel jöttem hozzátok, amit Annamari kért tőlem. Nagyobb
„közönség” előtt ez lesz az első kritika, amit írok, úgyhogy izgulok!
Kinézet:
Nagyon tetszik. Ha megnyitom a
blogot azt látom, hogy egy igényesen megszerkesztett, jól megtervezett
weblapról van szó, nem egy összecsapott, két perc alatt megoldott oldalról. Ha
már csak a fejlécet nézem már azzal is sok munka lehetett, nemhogy a designel.
Tetszik, hogy nincsenek fölösleges menüpontok vagy szövegek az oldalmenüben,
csak az, ami kell.
Egyetlen apróságot találtam, ami
nekem nem igazán tetszett, de azt már csak akkor, amikor elkezdtem olvasni: a
párbeszédeknél túlságosan egybefolyik a szöveg. Jobb lenne, ha a monológok és a
párbeszéd között hagynál egy sorközt, hogy átláthatóbb legyen az egész.
Történet:
Először a fülszöveget olvastam
el, és már az alapján azt tudom mondani, hogy egyedi történetnek néznek elébe
az olvasóid. Végre nem egy sablon sztori, hanem már az indítás is érdekes.
Megmondom őszintén, hogy sok blogot olvastam már, de ilyen alaptörténettel még
egyet sem. Szerintem, ha nagyon ügyes vagy, akkor ebből egy nagyszerű
történetet fogsz tudni kialakítani.
A kidolgozás is nagyon jó, mert
fel van vezetve az egész történet és választ kaphatunk az esetleges kérdésekre
is. Például nekem az első kérdésem már az elején az volt, hogy hogyan történet
a baleset. És lám, a második fejezetben már meg is kaptam a választ. Minden
apró kis részletre odafigyelsz és kidolgozd a karaktereket is. A karakterekkel
kapcsolatban adsz néhány támpontot, hogy legyen miből kiindulni az olvasónak,
de a szereplők jellemét csak a történetben ismerhetjük meg a cselekmény
előrehaladtával. Tetszik az is, hogy hosszúak
a fejezetek, nem csak egy-két mozzanatból állnak-, bár ha ki van dolgozva az is
nagyon jó lenne. Tetszik, hogy az érzelmeket nem csak leírod, hanem érezteted
az olvasóval; legalább is számomra sikerült átadnod a történet érzelmi oldalát
is, ami ugye az egyik legnehezebb dolog a történetekben. Nálad nem csak
olvastam, hanem át is éltem és láttam magam előtt az eseményeket. A cselekmények
ritmusát is nagyon jól eltaláltad, mert nem is vontatott nem is túlpörgetett;
kellő lendülettel halad, amit szintén nagyon nehéz eltalálni.
Amikor olvastam sem helyesírási
sem nyelvtani hibát nem találtam, ami szerintem jó dolog, főleg ekkora
terjedelemnél. Szerencsére még – gyakorta előforduló – elütéseket sem láttam,
ami számomra megint csak azt sugallja, hogy nem két perc alatt lett összedobva
egy-egy fejezet, hanem nagyon sok munka áll mögötte. Azt is a jó dolgokhoz sorolnám,
hogy nem tőmondatokat írsz, hanem hosszan kifejted őket és ezáltal még jobban
átjön a blog hangulata.
Összefoglalva nagyon jó blog egy
nagyon jó történettel és csak azt tudom mondani, hogy: így tovább! Azt hiszem
lett még egy rendszeres látogatód! J
