2017. június 29., csütörtök

Stephen King: 11/22/63

Sziasztok! Ma egy könyvvel érkeztem hozzátok, ami szerintem kötelező olvasmánynak kellene lennie. Minimum.
Akkor lássuk is a könyvet, amit mindenkinek el kellene olvasnia.

Az íróról:

Stephen Edwin King amerikai író, a jelenkor egyik legolvasottabb szerzője, akit az úgynevezett popkultúra első számú írójaként szoktak emlegetni. Negyvennél is több nyelvre lefordított művei több mint 400 millió példányban keltek el világszerte.


A könyv:

„Jake ​​Epping kisvárosi angoltanár, jóképű, művelt, harmincas fiatalember. Tüdőrákban haldokló öreg barátja, Al egy napon hajmeresztő titkot oszt meg vele: tudja a módját, hogyan lehet visszamenni a múltba, és némi leleményességgel megváltoztatni a jövőt. Megkéri Jake-et, mivel maga már nem képes rá, hogy előzze meg azt az eseményt, amelytől ő Amerika és a világ romlását datálja: akadályozza meg Lee Harvey Oswaldot Kennedy meggyilkolásában. A múltban tett kirándulásnak van azonban egy hátulütője: amennyiben az időutas hazatér, de aztán újra ellátogat a múltba, „reset” következik be: az eredeti körülmények állnak helyre, a beavatkozás érvényét veszti.
Jake, aki a múltban a George Amberson nevet veszi fel, főpróbát akar tartani. Középiskolája nyomorék öreg pedellusának családját 1958-ban az apa kiirtotta, Jake-George tehát azért megy vissza 2011-ből 1958-ba, a családirtás előtti hetekbe, hogy megmentse a családot. Ekkor veszi kezdetét a rengeteg bonyodalom, amely az új életével jár: szenvedélyes viszony, nagy, komoly szerelem, beteg lelkű, bosszúszomjas férj felbukkanása, gyilkosságok. Jake-George nem tudja eldönteni, áldja-e vagy átkozza Alt, amiért erre a küldetésre rávette, azt azonban az idő előre haladtával egyre biztosabban tudja, hogy a múltban vagy a jövőben szeretne-e élni.
Stephen King most is elemében van, fantáziája korlátlan, szereplői és miliői hitelesek, legújabb regénye pedig letehetetlen.”

Stephen King-től ez volt az első regény, amit olvastam, de nagyon megfogott. Két kötetben adták ki, így a terjedelme összesen 1136 oldal, ami így első olvasásra soknak tűnhet, de valójában észre sem lehet venni. Személy szerint azért kezdtem bele, mert mindig is érdekelt a régi Amerika és valamiért Kennedy elnök is szimpatikus. Habár fogalmam sincs milyen lett volna, ha nem ölik meg, de ez a könyv felvázolt egy alternatívát és, hogy őszinte legyek azt az alternatív jelent nagyon nem szeretném.
Mint, ahogy írtam is, szerintem ennek kötelező olvasmánynak kellene lennie, mert sokat tudhatunk meg a múltról. Maga a történet is nagyon színes és mozgalmas, szinte nincs olyan sora a könyvnek, ami unalmas lenne ezért is döntöttem úgy, hogy Nektek is bemutatom.
A szereplők nagyon egyszerű karakterek, nincs bennük semmi fantasztikus, senkinek nincs semmiféle szuper képessége, leszámítva, Jake-George „tudását”, ami ugye az időutazás. Amikor belekezdtem azt hittem, hogy egy sokkal unalmasabb és szárazabb könyvről lesz szó, de mivel érdekelt a múlt elolvastam és nem bántam meg. King fejében már 1970-es években megfogalmazódott a könyv alapötlete, de akkor még nem tartotta magát elég felkészültnek rá, így egészen 2011-ig várt vele. Már az első oldaltól látszik, hogy King rendkívül körültekintő volt és sok kutató-munkát végzett, mielőtt belevágott. Láttam a felkészültséget és azt, hogy utánajárt, hiszen másképp nem tudott volna ennyire hitelesen írni arról a korról, ahol ő még csak kisgyermek volt. Az író tökéletes leírást adott az ’50-es évek végéről és a ’60-as évek elejéről. Úgy értem nem csak a száraz történetet írta le, hanem egyben tájképet is festett, szavakkal. Egyszerűen magam elé képzeltem mindent, amit leírt. Jake-George szemével láttam az akkori világot, ami már csak azért is különös volt, mert Jake valójában akkor még nem élt. Ő egy harmincas éveiben járó fiatal tanár, aki belecsöppent egy olyan világba, ahol az ő szülei még csak kisgyerekek voltak. King végig egyszerűen fogalmazott és az 1950-es években használt szavakat adta a szereplői szájába.
Tetszett, hogy Jake-nek minden furcsa volt a régi világba csöppenve és nem állt rá azonnal az új életére. Úgy értem nevetséges tartotta az árakat, és azt is, hogy milyen könnyen be tudott szerezni mindet azt is furcsállta, hogy az emberek mennyire hiszékenyek és könnyelműek a régi világban. Aztán szépen, lassan elkezdett beilleszkedni a társadalomba, de mindvégig megőrizte önmagát, ami fontos momentuma volt a regénynek, mert ő egy pontos céllal érkezett. De mint szinte minden regényben itt is megjelent a szerelem és a vívódás motívuma is, ami egyáltalán nem vitte el a könyvet a romantikus irányba. Jake barátokat és munkát szerzett, miközben szabadidejében a saját projektjével foglalkozott. Tetszett, hogy Jake semmi miatt nem hanyagolta a „munkáját”, amit Al bízott rá.

Kinek ajánlanám?  


Mindenkinek. 14 év felett szerintem nyugodtan elolvashatja bárki, hiszen itt nincsenek olyan jelenetek és szavak, amiket nem szabad olvasnia egy gyereknek. Viszont, azt mondom, hogy erre a könyvre meg kell érni és rendelkezni kell némi háttértudással, mert úgy élvezhető. Javaslom, hogy az vállalkozzon erre a terjedelemre, akit tényleg érdekel és van ideje. 



2017. június 18., vasárnap

Magyarázat és szülinap

Sziasztok!
Tudom, hogy nincs igazán jó mentség erre a majdnem fél évre, de most mégis megpróbálkozom vele.
Szóval jelenleg végzős vagyok / voltam. Ki hogy nézi ezt a helyzetet, így az érettségi végén. Ez önmagában még nm lenne mentség, hiszen sokak vezetnek bogot végzősként, nekem mégis most az iskola volt a fontosabb, hiszen - nem akarok nagy szavakat használni, de - most alapoztam meg a jövőmet.
Az első félév még "gyerekjáték" volt, főleg a másodikhoz képest. Onnantól kezdve, hogy kézhez kaptuk a félévinket nem volt megállás. Táncpróbák, szalagavató, továbbtanulás, dolgozatok, tételek. Egyszerűen annyi minden összejött, hogy sem időm, sem energiám, se kedvem nem volt blogot írni. Sokszor este értem haza, aztán nekiálltam a másnapi tanulnivalóhoz, a végén csak beestem az ágyamba és elaludtam. Ráadásul ezek közben még készültem az angol nyelvvizsgámra, az emelt angol és töri érettségire, ami így egy kicsit sok volt. A végén már mindenhol angol szavakat és évszámokat láttam. Ezért (is) láttam jobbnak, ha nem írok amíg le nem csitulnak az érettségik. Persze még mindig nem végeztem a dolgokkal, mert még vissza vannak a szóbelik, de ezután már újult erővel fogok nekivágni az írásnak.
Először is még szeretnék megejteni pár könyvajánlót a nyárra, ahogy már előzőleg is megígértem, aztán pedig elindítok egy sorozatot, amit kezdő bloggereknek ajánlanék leginkább, de még közbe fogok iktatni egy design cserét is, ami miatt majd maximum két napig nem lesz látható a blog, viszont erre figyelmeztetni fogok mindenkit előre.
A címben helyet kapott a szülinap szó is. Nem véletlenül. Ugyanis április 5.-én volt a blog két éves, így szeretnék Nektek köszönetet mondani, hiszen nélkületek már nem tudnám csinálni a blogot.

A végén pedig szeretném megköszönni a kitartást, így a stagnálás ideje alatt. :)