Mit olvastam anno, 2017-ben?

Sziasztok! Először is Boldog Újévet mindenkinek, másodszor pedig a cím nem elírás és nem is véletlen. Ugyanis a 2017-es mit olvastam idén bejegyzés úgy, ahogy van elmaradt - mert a teendőim sokasága miatt nem jutott rá idő, de egyéb okok is közrejátszottak sajnos- de most a 2018-as bejegyzéssel együtt megtudhatjátok, hogy milyen könyvek érdekeltek 2017-ben. Nem is húzom tovább az időt, lássuk, hogy mit olvastam anno!

Természetesen a #Blogger gyorstalpaló sem fog elmaradni, a napokban fel fog kerülni a következő rész!

• Leiner Laura: Bábel - 526. oldal

Már sokszor megemlítettem ebben a blogban Leiner Laurát és a könyveit, de még mindig úgy érzem, hogy nem olvastam tőle eleget. A Bábel is egy fantasztikus regénye, ami most kivételesen nem lett sorozat, de ennek ellenére is teljes mértékben kerek volt a történet. Még soha nem voltam fesztiválon, de annyira bele tudtam merülni a könyv világába, mintha ott lettem volna én is. A szereplők kidolgozottak, a történet lendületes és eseménydús, így számomra ez egy abszolút élvezhető könyv volt, ami kikapcsolt és elrepített a Bábel fesztiválra.

• Leiner Laura: Késtél (Bexi 1.) - 413.oldal  

A Szent Johanna Gimi után azt hittem, hogy nem fog tudni még egy olyan sorozatot megírni, ami kamaszokra épül, arra pláne nem gondoltam, hogy felül is múlhatja Reniék történetét, de már az első Bexi kötet alatt rá kellett jönnöm, hogy az írónő a fiatal generációhoz ért a legjobban. Hitelesen le tudja írni, hogy milyen a mai fiatalság, ugyanakkor ott van az a valami, ami miatt mégis más Bekiék története, mint a miénk. 

• Leiner Laura: Hullócsillag (Bexi 2.) - 413. oldal

Jobb, mint az első, de komolyan. Nem tudom miért, de nekem sokkal jobban tetszett, mint az első rész, bár ebben nagy szerepe volt Nagy Márknak, aki végre egy kicsit visszavett az arcából. 

• Leiner Laura: A Szent Johanna gimi 6. (Együtt) - 514.oldal

Végre! Megtörtént az, amire már nagyon régóta vártam és végre minden oké. Hát nem. Reni természetesen továbbra sem ért semmit és mindenben kételkedik és állandó jelleggel sír. Csak Cortezt sajnálom. De továbbra is tartom azt a véleményemet, hogy imádom az írónő összes regényét.

• Leiner Laura: Illúzió (Bexi 3) - 424.oldal

Laura stílusára jellemző, hogy amikor minden rendben van, akkor sincs semmi rendben. Kicsit már idegesítő volt ez a huza - vona a két főszereplővel, de még így sem vált semmit mondóvá vagy unalmassá a könyv, sőt nagyon is jól el lett találva az egyensúly a két véglet között. 

 

• Leiner Laura: A Szent Johanna gimi 7. (Útvesztő) - 537.oldal  

 Világfájdalom a köbön. Miért van az, hogy Reni még akkor is világfájdalommal küzd, amikor minden rendben van az életében? Minden jó megtörtént vele, mégis állandóan sír, merthogy hamarosan vége a giminek. Nem tudom, hogy ti hogy vagytok ezzel a kérdéssel, de amikor én voltam végzős a temérdek teendő mellett valahogy elfelejtettem elmélázni azon, hogy mos vége lesz a négy évnek. Sőt, a ballagáson sem sírtam magamból kikelve, hogy most mi lesz, de még egy könnycseppet sem hullajtottam a középiskola miatt. De természetesen Reninek megint világfájdalma van ez miatt. 

• Leiner Laura: Nélküled (Bexi 4) - 444.oldal

Nem tudok és nem is szeretnék semmit hozzáfűzni. Egyszerűen csak annyit tudok mondani, hogy elég volt a régi kötelező olvasmányokból, itt az ideje az újaknak. 

• Leiner Laura: Valahol (Bexi 5) - 443. oldal

Egyszerűen hihetetlen, hogy nem tud unalmassá válni a sorozat, mert mindig vannak újabb és újabb meglepetések, amik kihatással vannak az összes szereplőre nézve. 

• Sophie Kinsella: Egy boltkórós naplója - 303.oldal

Nos, gondoltam belekóstolok valami másba is, Leiner Laurán kívül, ezért választottam ezt a könyvet. A címe alapján egy szórakoztató regénynek hangzott, amit csak a kezembe veszek egy hosszú nap után és olvasom. Hát, nem éppen ez lett belőle, ugyanis a főszereplő enyhén vásárlás függő személyiség, aki bármit képes megtenni egy- egy új ruhadarabért vagy cipőért. Kicsit kidolgozatlannak tűnt és hiányoltam belőle a másfajta cselekvéseket, mert az egész könyv gyakorlatilag csak a vásárlásra volt kihegyezve és a főszereplő hazugságaira és az arra épített cselekményre. A filmet is láttam, ami szintén ugyanezt a címet viseli és el kell mondanom, hogy most is maradok a ténynél, hogy olvasni sokkal jobb, mint megnézni. A filmadaptáció egyszerűen nem kapja el a könyv hangulatát és nem is világít rá a problémára annyira, mint a könyv, így csak javasolni tudom, hogy olvassátok el. Ezen kívül a filmben számomra teljesen indokolatlanul egy hisztérikát kreáltak a főszereplőből, ami szintén nem tetszett. A könyvben a személyisége teljesen mást mutat, mint a filmben, így olyan, mintha nem is ugyanazt olvastam / láttam volna. 

• Leiner Laura: A Szent Johanna gimi 8/1. (Örökké) - 388. oldal

A végzős év második fele. Reni még mindig nem nagyon tudja, hogy mihez fog kezdeni az életével és ezzel mindenki idegeire megy. Néha egyébként meg tudom érteni Vladár tanár urat, hiszen Reni viselkedése irreális, mivel amúgy egy nagyon okos és intelligens lányról beszélünk, aki képtelen megérteni egy mondatot, ha rajzról van szó, és képtelen mindenféle döntésre, ha róla van szó. Igen, tény és való, hogy a való életben is egy nehéz döntés a továbbtanulás, főleg a felsőoktatás terén, hiszen ott már ténylegesen a jövőnket alapozzuk meg, de Reni döntésképtelensége már irritáló. 

• Leiner Laura: A Szent Johanna gimi 8/2 (Örökké) - 344. oldal

Nem akarom lehúzni a sorozatot semmiképp, mert nagyon tetszett és szerintem minden általános iskolásnak csak ajánlani tudom, mert tényleg bemutatja a gimis életet, ezért a sorozat végére nem szeretnék semmi mást mondani, minthogy: bárcsak nekem is ilyen osztályom lett volna. Mivel egy másik bejegyzésben már kifejtettem a véleményemet a teljes sorozatról, ezért most nem is fejtegettem annyira részletesen. Mindenesetre el kell ismerni, hogy Laura nagyon jó író és jó, hogy végre egy olyan gimis történetet is olvashatunk, ami itt és most játszódik, nem Amerikában vagy valahol más nyugati országban. 

• Jordan Belfort: A Wall Street farkasa - 623. oldal

  Megint előbb olvastam és csak utána néztem meg a filmet, és megint csak azt tudom mondani, hogy el kell olvasni, ahhoz, hogy megértsd a filmet. Bár a moziverzióban nagyon jó fordulat volt a vége, ennek ellenére a könyv sokkal szórakoztatóbb, élménydúsabb és valósághűbb volt. De szerintem az mellett sem lehet elmenni szó nélkül, hogy ha nem olvastam volna el a könyvet, a filmet nem értettem volna meg nagyon sok helyen. Igaz, hogy nem gyerekeknek való történet, de mindenképpen megéri elolvasni, mert magával ragadó - nemcsak DiCaprio miatt. 

A 2017.-es évben megint nem sikerült teljesítenem a saját magamnak felállított könyvkihívást, de még így is 12 könyvet sikerült elolvasnom, ami 5368 oldalt jelentett. 

Ti mennyit szoktatok olvasni egy évben?