Egyetemi kisokos #1

Sziasztok!

Először is szeretnék mindenkinek gratulálni, akit felvettek a kiszemelt egyetemre és képzésre. Nagyon nagy dolog, amit véghez vittetek, elértetek és higyjétek el, óriási dolgok várnak rátok az elkövetkezendő években. De még akkor sincs ok az aggodalomra, ha nem vettek fel idén, mert számos más lehetőség vár rád a következő jelentkezésig. Ám ezt majd egy másik posztban szeretném kifejteni, ma az első és legfontosabb teendőkről szeretnék egy összefoglalóval szolgálni Nektek, hiszen nem mindenkinek van egy idősebb testvére, barátja, ismerőse, aki egyetemet végzett, ezért megeshet, hogy most teljes a káosz a fejekben – persze, ha már magukhoz tértek az örömtől.

Nos, az első és a legfontosabb dolog, hogy az SMS-en kívül egy hivatalos értesítőt is fogsz kapni levél formájában, melyben leírják, hogy a pontszámaid alapján melyik képzésre nyertél felvételt és még egy csomó olyan dolgot, ami a későbbiekben még hasznos lehet. Egy, maximum két héten belül meg kell kapnod mindenképpen az értesítőt, ezért ne ess kétségbe, ha nem kapsz már másnap levelet. A levélben – ha jól emlékszem – szerepelni fog a gólyatábor helyszíne, időpontja, orientációs nap időpontja, beiratkozás, kurzusfelvétel és minden nagyon fontos információ, ami elengedhetetlen az egyetem elkezdéséhez. Éppen ezért a levelet gondosan tedd el!

Fontos, hogy ezek után még fogsz kapni egy levelet (minimum), amiben a Neptun kódodat, jelszavad fogod megtalálni, ami minden egyes egyetemi ügyintézéshez kikerülhetetlen lépés. Itt tudsz igényelni diákigazolványt, jogviszonyigazolást, itt tudsz beiratkozni később bejelentkezni, felvenni órákat és minden olyan dolgot itt tudsz megtenni, ami kell az egyetemhez, ezért jó, ha ezt a levelet is megőrzöd, illetve a bejelentkezéshez szükséges adatokat leírod egy post it-re vagy, bárhova, ahol kéznél van. Fontos, hogy először az okmányirodában kell igényelned a diákigazolványt, ahol adnak egy kódot, amit fel kell töltened a Neptunba és csak ezek után tudod igényelni a kis kártyát, amit minél előbb tegyél meg, hiszen számos előnye van, mint például az utazási kedvezmény.

Külön kiemelném, hogy a kapott leveleket mindenképpen tartsd meg, mert soha nem tudhatod, hogy milyen információt tartalmaz, ami esetleg a későbbiekben kelleni fog, vagy megeshet, hogy a nagy örömben véletlenül átsiklottál valami felett és később visszaolvasnád. Én minden esetre megtartottam, sőt most fogom kezdeni a harmadik évemet, de még mindig megvannak ezek a dokumentumok.

A második lényeges dolog az időpontok. Gólyatábor, orientációs nap, kollégiumi jelentkezés, az egyetemen mindennek megvan a maga ideje, határideje, amit veled egyszer közölnek és ha elmulasztod, csak magadat okolhatod. Elkerülhetetlen, hogy megtanuld, hogy most már csak magadra számíthatsz (a szüleiden kívül természetesen), senki nem fog téged emlékeztetni semmire, ezért jobb, ha felírod a kis noteszedbe vagy naptáradba az ilyeneket. Mivel van olyan határidős teendőd, amit majd a Neptun csodálatos rendszerében kell elintézned, azt ajánlom, hogy semmi esetre se hagyd az utolsó napra, mert tuti, hogy akkor fog összeesküdni ellened a rendszer és a jobbik esetben csak pár perces leállásról van szó, de rosszabbikban ott ülsz órákig tehetetlenül miközben kifutsz a határidőből. Egyébként, ha már a gólyatábor említésre került (erről lesz egy külön poszt is, mert szerintem mindenképpen beszélni kell róla) úgy gondolom, hogy nem érdemes kihagyni. Megismerheted a szaktársaidat, barátokat szerezhetsz és őrült dolgokban vehetsz részt, amiket soha nem fogsz tudni megismételni, mert az ember másodszor már csak senior- ként megy vissza, ami nem ugyanazt az élmény, mint elsőéves egyetemistaként belecsöppeni ebbe.  

Tudom, hogy elsőre ijesztő lehet az egyetem bürokratikus útvesztője, de nem hiába vannak (legalább is nálunk) Facebook-os csoportok, ahol megismerheted a szaktársaidat és a mentorokat, akik segítenek neked mindenben. Persze, ez nem azt jelenti, hogy bármit is megoldanak helyetted, de ha kérdésed van, bátran tedd fel nekik, válaszolni fognak és megpróbálnak a lehető legtöbb segítséget megadni, de ne várd tőlük, hogy mindent tudjanak és mindenhez értsenek, ők ugyanolyan hallgatók, mint ti, csak felsőbb évesek, hallgatói önkormányzat képviselői, szakosképviselők vagy mentorok. De, ha már mentoroknál tartunk nálunk létezik úgynevezett mentorprogram elsőéveseknek, ahol nem feltétlenül szaktársaid, de mindenképpen minimum másodévesek segítenek Titeket az első évben. Érdemes jelentkezni a programba, mert veszíteni nem veszíthetsz semmit, csak nyerhetsz. Persze vannak kötelezettségek, de cserébe bármikor hívhatod őket, írhatsz nekik, válaszolni fognak és megpróbálják megoldani a problémádat. Nekem két évvel ezelőtt volt mentorom, és nem bántam meg, hogy belevágtam. Bármit kérdeztem, bármivel kapcsolatban, ha nem is rögtön, (természetesen neki ugyanúgy órái vannak, mint neked és természetesen ő sem tudhat mindent) de a lehető legrövidebb időn belül válaszolt és megoldást javasolt.

A harmadik és egyben legstresszesebb a ponthatárok kihirdetése után a lakhatásod megoldása. Ha közel élsz az egyetemhez, meg tudod oldani a bejárást, akkor nincs ezzel semmi gond, de minden más esetben marad a két választás: kollégium vagy albérlet. Mindenképpen azt javaslom, hogy nézz utána, hogy az egyetemed milyen kollégiumokat tart fenn, mik a bekerülés feltételei és mennyibe kerül. Mivel rengeteg dolognak kell megfelelni és pontszámok alapján rangsorolnak itt is, mindenképpen kezdj el nézelődni az albérletek között is. Mivel ilyenkor rendkívül drágák a szobák próbálj összeállni a szaktársaiddal, barátaiddal, ismerőseiddel vagy lépj be Facebook-os csoportokba és keressetek együtt albérletet, mert olcsóbban kijöttök, mintha csak egyedül bérelnél egy lakást. Természetesen figyelj arra, hogy mit szeretne neked kiadni a tulaj, hiszen az sem megoldás, ha egymás hegyén – hátán heringpartit tartotok és nem tudtok tanulni a másiktól, ahogy az sem, hogy borsos összegért próbálnak rád sózni egy lepukkant, élhetetlen lyukat. Amit ezzel kapcsolatban már most meg szeretnék említeni az az, hogy mindenképpen nézd meg a lakást és a szobát személyesen, mielőtt bármit is kifizetsz, illetve kössetek szerződést, melyben minden pontosan meg van határozva, hogy később ne lehessen ebből gond, de erről is részletesebben kitérek a következőkben.

A lényeg, hogy mindig figyelj oda a határidőkre és a lehetőségekre. Az egyetem nem véletlenül nyújt ennyi alternatívát a kezdéshez, merj élni velük és használd ki a vissza nem térő alkalmakat, mert később bánni fogod az elszalasztott lehetőséget.

Ezen kívül természetesen ünnepeld meg a bejutásodat és készülj az egyetemi életre! 

Nos, egyelőre ennyi lenne az Egyetemi kisokos sorozat, de még egy pár rész várható belőle, hiszen nekem is jól jött volna, ha valaki segít elindulni és nem csak a papírokból tájékozódhattam volna. Mint mindig most is hozzáteszem, hogy ezek az én személyes tapasztalataim, élményeim és benyomásom, természetesen egyetemenként eltérő lehet a szokás és a rendszer, de azért próbálok segítséget nyújtani minden elsőévesnek.

A következő bejegyzésig és utána is várom a kérdéseiteket az egyetemmel kapcsolatban, de bármi másra szívesen válaszolok!

Kövess Facebookon is!

Blogger gyorstalplaó #5

Sziasztok! Meghoztam a blogger gyorstalpaló következő részét, amiben a létrehozott blog tartalmát fogjuk ízekre szedni, még mindig nem érintve közvetlen a történetes blogok esetében a tényleges tartalmi részt. Ebben a részben többek között szó lesz az eredetiségről, az igényességről és még egy pár dologról, amiről úgy gondolom beszélni kell, mielőtt valaki belevág a bloggerkedésbe.

Amiről először szót kell ejteni az szerintem a célközönség mivolta. Mivel nem mindenki történetes blogban gondolkodik, ezért ketté szedem a dolgot itt is, bár szerintem nagyon sok a hasonlóság a két típus között. Hogy miért kell róla beszélni? Mert nem mindegy, hogy milyen korosztálynak és érdeklődési körűeknek írod a blogot. Például egy történetes blog esetében a korosztály meghatározó szempont lehet, hiszen megeshet, hogy Te durva cselekményeket írsz le, de az olvasóid egy része még nem érett eléggé hozzá, így nem biztos, hogy el kell olvasnia. Csakhogy teljes érthető legyen ez a kusza megfogalmazás itt egy példa: erőszak, droghasználat a történetben megítélésem szerint lehet már olyan fokú, hogy nem biztos, hogy egy kisebb kamasznak olvasnia kell ilyenről, bár mint ahogy a TV-ben is elmondják „X éves kortól ajánljuk”, de ha te erre vonatkozóan tettél jelzést, nem leszel felelősségre vonható. [Jogilag nem tudom pontosan, hogyan működik ez a dolog, de jobb ha van egy figyelmeztetés az oldalon a tartalomra vonatkozóan]. A másik három blogomban én is használom ezeket a figyelmeztetéseket, hiszen megeshet, hogy valaki nem szeretné elolvasni, de egy másik történet, amiben nincs a nem kívánt tartalomra figyelmeztetés – mert eleve nem tartalmazza a történet – tetszik az olvasónak. A célközönség azért is fontos, mert így be tudod határolni a saját blogodat is valamennyire. Tehát, ha Te kifejezetten beauty blogger szeretnél lenni, akkor már meg is van a célközönség, mert Te a tini lányoknak írsz. De nyilván ez csak egy példa volt a rengeteg lehetőség közül.

A második dolog, amiről beszélni kell, az az eredetiség. Sajnos nagyon sok helyen láttam már, hogy egy népszerű könyv ’folytatásaként’ hoznak létre blogot és kezdik el mesélni a történetet, mintha a saját ötletük lenne. Vagy éppen egy másik szemszögből mesélik el, ami szintén nem eredeti. Úgy gondolom, hogy egy blogger rendelkezzen annyi önállósággal, hogy nem egy sokadik Szent Johanna Gimit ír le, hanem kitalál egy saját történetet. Nyílván sokkal hosszabb folyamat és nehezebb is elkezdeni, mintha már kész karakterekkel dolgozna, de sokkal eredetibb és élvezhetőbb lesz az egész. Most lehet rám is megjegyzéseket tenni, hogy „de neked is ott volt a Rubik gimi”, de észre kell venni, hogy nálam az alapszituáción kívül semmi nem hasonlít az SZJG-hez – de cáfoljatok meg, ha nem így van. Mivel manapság már nagyon sok a blog, nehéz olyan történetet kitalálni, ami előtted még nem írtak meg, de szerintem lehetséges és erre is kell törekedni. Legyünk eredetiek és ne másoljunk, mert egyik félnek sem jó.

A harmadik dolog az igényesség, amit már a legelső részben is fejtegettem egy kicsit. Némely blogon észrevettem, hogy a szereplők nagyon sokat káromkodnak, a mondatok nincsenek kellőképpen megfogalmazva és úgy unblock az egész össze van kapkodva. Alapjáraton is azt mondom, hogy az összekapkodott munka nem ér semmit – inkább legyen kevesebb poszt, de az legyen igényes – minthogy hetente egy összekapkodott valami. A káromkodáshoz annyit szeretnék hozzáfűzni, hogy ne! Persze egy – két obszcén szó becsúszhat, hiszen nem szépirodalmi stílusban beszélünk, de ne legyen tele trágár szavakkal a bejegyzés. Szerintem rendkívül igénytelen és szükségtelen, ha minden második mondatban káromkodások vannak, ráadásul élvezhetetlen lesz egy idő után.

Az utolsó dolog a mai bejegyzésben a rendszeresség kérdése. Tudom, hogy egy bloggernek is van élete a blogon kívül, de szerintem ne hagyjunk ki hosszú hónapokat, főleg értesítés nélkül, mert egy bezárt blog érzését fogja kelteni ez egy olvasóban. Tisztában vagyok azzal, hogy én is rengetegszer csúszok a bejegyzésekkel, de mindig hagyok magyarázatot és egy kis ’bocsi, de….’ részt. Szerintem alapvetően fontos az olvasókkal való kommunikáció, ezért ha tudom, hogy el fogok tűnni egy időre akkor ezt megírom.

Ennyi lett volna a mai gyorstalpaló, a legközelebbi részben már mélyebben beleásunk a tartalomba, addig is jó nézelődést a blogon!

Blogger gyorstalplaó #4

Sziasztok! A sorozat negyedik részében a blog kinézetére (design) és a tartalomra szeretnék figyelmet fordítani általánosságban. Részletes kifejtése a tartalom részének a következő bejegyzésekben lesz, ahol a teljesen alap dolgoktól kezdve kitérek a legmélyebbekig. Persze, mint ahogy már sokszor leírtam nem értek a képszerkesztő programokhoz, kódoláshoz és az ehhez hasonló dolgokhoz, ezért ezeket nem tőlem kell kérni.  Vágjunk is bele!

Kinézet:

Azt gondolom, hogy mint mindennek, amit készítünk, legyen szó akár egy házi dolgozatról az iskolába vagy egy blogról, mindig igényesnek kell lennie. Ahogy a tanár sem néz jó szemmel az összegyűrt, összefirkált dolgozatra az olvasó sem szereti a kusza, átláthatatlan, olvashatatlan blogokat. Személy szerint azokat a weboldalakat, amik nehezen olvashatók (nem a helyesírás vagy a nyelvezet miatt) azonnal kiikszelem és nem erőlködők még akkor sem, ha amúgy tartalmilag egy nagyon igényes blog lenne.

A blogspotban meg vannak adva a szolgálató által az alapparaméterek, amiken lehet változtatni, de én soha nem szoktam csak az elrendezésben, ami úgy gondolom, hogy mindenkinek a saját dolga. Számomra fontos, hogy egy blog teljes mértékben olvasható legyen mindenfajta erőlködés nélkül és ne kelljen külön kiemelnem a szöveget. Persze mindenkinek a saját döntése, hogy milyen színeket használ, de azt javaslom, hogy a design szerkesztés közben azért néha kattintson a blog megtekintése menüpontra és nézze meg, hogy mit csinált, mert lehet, hogy valami fejben tök jól néz ki, a valóságban pedig akár olvashatatlan is lehet vagy éppen nem élvezhető. Alapvetően szerintem két típust lehet megkülönböztetni: egy világos alapon sötét betűkkel írt blogot és egy sötét alapon világos betűkkel írtat. Akármelyiket is választod, mindig figyelj arra, hogy olvasható és harmonikus legyen és nem utolsó szempont, ha a blog hangulatához is illeszkedik a design. Úgy értem, ha egy durva, kemény történetet írsz, ne legyen tele rózsaszínnel az egész felület. Mondjuk, be kell vallani, hogy sokszor az így megszerkesztett blogok sem olvashatók zökkenőmentesen, ezért nem győzőm hangsúlyozni, hogy néha ellenőrizd vissza a munkádat, elkerülve azt a katasztrófát, amit akkor érzel majd, amikor már több órája dolgozol a tökéletes designen, majd megpillantod az elkészült művet, és csak annyit látsz, hogy nem olvasható. Természetesen a blogspot is egy olyan webhely, amit ki kell tapasztalni és biztosan nem fog menni elsőre minden tökéletesen, ezért azt javaslom, hogy amíg a designet készíted, ne legyen látható a blog senki számára – persze, ilyenkor az előtte lévő napokban írj ki egy figyelmeztetést erre vonatkozóan.

Tartalom:

Mint, ahogy fent is írtam nem most fogom kivesézni a teljes tartalmi részt, azt majd a gyorstalpaló hatodik részében. Most inkább a tartalmi rész kinézetére szeretnék kitérni, merthogy az sem mindegy, legalább is szerintem.

Amikor azt írtam, hogy figyeljünk oda a háttér és a szövegszín összehangjára nem véletlenül írtam, mert szerintem itt kezdődik a tartalmi rész. Ha nem olvasható a szöveg, senki nem fogja elolvasni még akkor sem ha amúgy nagyon jó az adott bejegyzés. A bejegyzés betűstílusa sem elhanyagolható szempont, ugyanis a kusza, kacifántos betűket nehezen lehet olvasni, így könnyen félreérthető vagy egyáltalán nem is érthető a szöveg. Ezért betűstílusként használjunk mindig egy klasszikus stílust, vagy próbálgassuk, miközben szerkesztünk, így nem nyúlhatunk mellé. De ezen kívül még persze fontos a szöveg tagolása, párbeszédek és a részek hosszúsága is. A szöveg tagolásán azt értem, hogy a leírás legyen elkülönítve a párbeszédektől, de a leírás részében is legyen valami áttekinthetőség, mert egy nagyon hosszú, egybefolyó szöveg csak „ömlesztett sajt” hatását kelti. Például: ha a leírásban felvázolod, hogy miképp kell elképzelni egy ház külső részét, majd belső részét, akkor egy enter nyomásával választd el a két szövegrészt, hiszen tartalmilag nem kapcsolódik össze. A részek hosszúságát nyilván te határozod meg és nem én, de szerintem ejtsünk róla néhány szót. Sok helyen láttam, hogy minél hosszabb annál jobb. Úgy gondolom, hogy ez nem feltétlenül van így, mert egy idő után az olvasó bele fog unni a rengeteg szövegbe, főleg ha az összes bejegyzés maratoni hosszúságú. Viszont a másik oldalról is érvényes a dolog. Ha túl rövid az adott poszt, nem biztos, hogy teljes mértékben ’egész’ lesz. Úgy értem; egy rövid kis bejegyzésben – beszéljünk most egy történetes blogról – nem lehet kifejteni a cselekményt, leírást és a párbeszédeket úgy, hogy az egy teljes és egész dologgá álljon össze, annak pedig továbbra sem látom értelmét, hogy csak „odavetett” kis részek legyenek. Sokszor láttam olyat, hogy két bejegyzést valójában eggyel volt egyenértékű, mert a cselekmény közepén lett abbahagyva a rész (ami ugye nem ugyanaz, mintha függővéget hagynánk.) Persze van olyan, hogy egy – egy rész rövidebbre sikeredett, ettől függetlenül lehet, hogy teljes mértékben élvezhető / tökéletes lett, csupán arra szerettem volna kitérni, hogy le lehet írni valamit felületesen, de el is lehetne nyújtani úgy, hogy a lényeg viszont gyakorlatilag három mondatban megfogalmazható. Szerintem mindkettő rossz, mivel a felületességgel nem érünk el semmit, viszont a végtelenségig nyújtott verzió sem jó, ha annak a tartalmát meg tudnánk fogalmazni három mondatban – de erről a hatodik részben részletesen kifejtem a véleményemet.

Ennyi lett volna, a gyorstalapló negyedik része, hamarosan hozom az ötödiket is. Addig is jó olvasást és nézelődést a blogon!