Aleksandr Voinov : Sötét lélek 1-3 ___ Borítóleleplezés

 „– Minden édenkertnek megvan a kapuja – magyarázta Falchi. – Az ember eltűnődik rajta, hogy miért teremtett Isten kijáratot a Paradicsomra, ha nem várta tőlünk, hogy egyszer majd használni fogjuk.”

Sziasztok! Ma egy borítóleleplezéssel készültem Nektek, méghozzá Aleksandr Voinov Sötét lélek trilógia borítójáról hull le a lepel.

Az EPIC Award-díjas és Lambda Award-döntős Aleksandr Voinov emigráns német író. Műfaji skálája a sci-fitől és a fantasytól egészen a thrillerig, a történelmi vagy kortárs és az erotikus regényekig terjed.

Fülszöveg:

Szorul a hurok a maffiafőnök Stefano Marino nyaka körül. Miközben Silvio Spadaro támadásba lendülve rátámad az orosz gengszterbanda tagjaira, akik Stefano hatalmát fenyegetik, még Stefano bűnöző „családjában” is lázadás tör ki. Helyettese, Augusto Viero megkérdőjelezi a vezetői pozícióját. Hamarosan világossá válik, hogy senkiben sem lehet megbízni – talán Silviót kivéve.

Ám Silvio puszta jelenléte is tönkreteheti mindazt, ami fontos Stefanónak: a maffián belüli helyzetét, az emberei iránta érzett tiszteletét, és végül, de nem utolsó sorban a házasságát is. Amikor Silvio fivére, Franco visszatér a francia idegenlégióból, a képzett mesterlövész igencsak jól jön a nagy bandaháborúban. Két Spadaro azonban jóval több annál, mint amivel Stefano képes megbirkózni.

Juan Pablo Escobar: Apám a drogbáró

Sziasztok!

Ma egy újabb könyvvel érkeztem Nektek, amely a hírhedt kolumbiai drogbáró, Pablo Escobar halála utáni viszontagságokkal teli évekről szól fia szemszögéből, aki apja halála után nevét is megváltoztatta. 

A Keresztapa után nem sokkal kezdtem olvasni ezt a könyvet, ám az előzővel szemben erről nem volt semmi elképzelésem, hogy milyen lesz.

Már a borító is megfogott, ám ekkor még nem tudtam hogy a képnek milyen nagy jelentősége van. Ugyanis ez az ominózus kép volt Pablo első letartóztási fotója. Tetszik hogy egy életrajzi könyvnek nem egy fiktív borítót adtak, hanem köze van a főszereplőhőz méghozzá elég nagy volumenű dolog miatt. 

A tartalma is rettenetesen megfogott mert megtörtént eseményeken alapul. Mint ahogy több bejegyzésemben írtam szeretem ha a sztori fordulatos és eseményekben gazdag. Ez pedig az. Az olvasó egy pillanatra sem unatkozik vagy kalandozik el mert minden egyes mondat érdekes. Részletekbe menően foglalkozik a kartellek közti harcokkal és bámulatos a logika amivel egy akkor 16 éves fiú rendelkezett. Juan csupán 16 éves volt amikor az apja meghalt és neki kellett helyt állni egy olyan világban ahová ő nem akart tartozni. 

Nehéz úgy írni erről a könyvről hogy nem spoilerezek el semmit mert minden mondat utal mindenre. 

Fordulatos, fondorlatos és megdöbbentő; ez a három szó ami a legjobban leírja a könyvet. Fordulatos mert mindig történik valami, fondorlatos mert soha nem tudod hogy mi a következő lépés és megdöbbentő mert egy olyan világot tár elénk amiben az emberi élet semmi és az sem számít hogy egy 16 éves fiatalról van szó vagy éppen a családtagokról. Megdöbbentett, hogy a család sem szent és az, hogy egy 16 éves szinte még gyerek dönt olyan kérdésekben és tesz olyan dolgokat amiket a felnőtteknek kellene de mivel Juan Pablo fia, neki kellett dönteni. 

A könyv fejezetekre van osztva, amik külön történetet mesélnek el, miközben összefügg az egész. 

Egyetlen negatívum volt benne: kis utánanézést igényelt a Kali kartell, illetve rengeteg volt benne a név, akiket nem ismertem még hallomásból sem így kicsit nehéz volt összerakni, hogy ki kivel van mert közben árulások sora történt. 

 Összességében elmondható hogy nekem személy szerint nagyon tetszett a könyv és csak ajánlani tudom.

Ajánlom mindenkinek, aki szereti a lendületes és eseményekben gazdag történetet, akinek tetszenek az életrajzi könyvek de vágyik valami olyanra ami eltér az átlagtól és természetesen annak aki tudja ki volt Pablo Escobar, de annak is aki soha nem hallott róla. Persze az utóbbiaknak azt ajánlom, hogy kicsit nézzen előbb utána a drogbárónak, aki egyszerre emelte fel és tette tönkre Kolumbiát, mert a háttérinformációk nélkül csak egy pasi zűrös ügyeinek következménye fog látszódni.

Ti olvastátok már? Vagy esetleg a család más tagjainak könyvét olvastátok? 

Jane Austen: Emma, Büszkeség és Balítélet

Sziasztok! Már nagyon régen volt bejegyzés és nem is mentegetőzni szeretnék de egészen egyszerűen nincs időm a blogra. Jelenleg az egyetem miatt magamra nincs időm nemhogy erre a platformra, azonban igyekszem hozni a bejegyzéseket.

Na de nem is szaporitom tovább a karaktereket, inkább rátérek a bejegyzés lényegére ami két klasszikus alapmű melyet szinte mindenki ismer.

Már régóta terveztem elolvasni a két kötetet, azonban ez nem igazán sikerült úgy ahogy terveztem. Azaz sehogy nem sikerült. Ritkán fordul velem elő, hogy leteszek egy könyvet azonban most mindkét esetben ez történt. Nem állítom, hogy ez a könyvek hibája lenne, azonban azt sem mondom hogy az enyém. Sajnos száz oldalt sem tudtam olvasni egyikből sem mert annyira nem kötött le. 

Egyszerűen nem tudtam koncentrálni és ha olvastam is egyhuzamban pár oldalt az kínszenvedés volt. 

Számomra olyan problémákkal foglalkoztak mindkét esetben, amikhez nincs is nagyon közük, miközben oldalak mentek el a semmire vagy éppen a ruhák és az emberek viselkedésének elemzésére. Jobban szeretem a lendületes és fordulatos könyveket, amikben mindig történik valami. 

Tisztában vagyok azzal, hogy ezek klasszikus regények és nem éppen abban a korban íródtak, ahol a nőknek sok teendője lenne vagy beleszólása a férfiak dolgában, azonban annyira vontatottnak éreztem az egészet, hogy nem tudtam tovább olvasni. 

Mivel készültek a regényekből film adaptációk ezért megkíséreltem megnézni őket. Az Emmából nem sokáig jutottam mert a főszereplő annyira irritált, hogy nem bírtam végignézni a két órás filmet. A Büszkeség és Balítéletet végig tudtam nézni és tetszett is. Lendületes és fordulatos volt, a szereplők is kitűnően alakítottak és tanulságos volt. 

Összességében elmondható, hogy nekem személy szerint nem tetszett egyik regény sem és a film sem. Lehet, hogy csak én nem vagyok még elég érett ehhez, azonban ezt nem tartom valószínűnek. 

Ajánlót sajnos ezekhez a művekhez nem tudok adni mert nem érezném hitelesnek magam, ha most erre pozitív ajánlót adok. Azonban ha kedvet kaptok hozzá bátran vegyétek kézbe, hátha nektek jobban fog tetszeni.

 

Mint ahogy hangsúlyoztam ez a saját véleményem, és nem akartam megbántani senkit sem vele. 

Ti olvastátok már? Ha igen akkor mi a véleményetek?