Az egyetem utáni

 

Az egyetem utolsó két szemeszterét online oktatásban töltöttem, Microsoft Teams felületén államvizsgáztam. Friss diplomásként ültem otthon és gondolkodtam, hogy most hogyan tovább. A még javában tomboló koronavírus-járvány kellős közepén diplomával a kezemben otthon ültem és vártam a csodát, hiszen pályakezdőként, tapasztalat nélkül a munkaerőpiacon elhelyezkedni szinte lehetetlen, ha az ember nem akar a sokadik diplomás árufeltöltő vagy McDonaldsban dolgozó lenni. Ne legyen félreértés, megértem azokat az embereket, akiknek már ezek a munkák is hatalmas pénzügyi segítséget jelentenek, de én nem akartam ezt. Úgy gondoltam és gondolom most is, hogy nem azért tanultam végig az egész képzésem alatt, hogy ne használjam a diplomámat. Frissen végzett szociális munkásként égett bennem a tettvágy, hogy segítsek hiszen tudtam, hogy ebben a helyzetben, amikor ezrek veszítették el a munkahelyüket a járvány alatt sokaknak szükség lenne egy szakemberre, aki tud valamilyen lehetőséget és irányt mutatni. De sajnos én is ebbe a csapdába kerültem, munka nélkül voltam.

De hogyan is néz ki az egyetem utáni élet? Kezdjük az elején.

2020. márciusában jött a hidegzuhany, ugyanis kezdetét vette az országos zárlat. Ekkor a hatodik félévemet kezdtem meg, az intenzíven egyetemen töltött időkből az utolsó hónapok voltak ezek. Azt hittük csak egy hét, majd kettő, aztán reménykedtünk, hogy talán csak egy hónap, de nem így lett. Az oktatókat és a hallgatókat is nagy feladat elé állította, hogy nem látjuk egymást személyesen, nem tudunk kötetlenül beszélni, mint korábban. Észben kellett tartani, hogy melyik oktató melyik felületet preferálja, kinek hova és mikorra kell elküldeni. Nekem abból a szempontból szerencsém volt, hogy az oktatók végtelenül türelmesek és segítőkészek voltak, de hallottam az ellenkezőjéről is. Mázlim volt a szakdolgozatommal is, mivel a kutatást még az év elején elkészítettem, így engem nem érintett a zárlat ebből a szempontból, viszont a diplomamunka megírását már igen. Rendkívül nehéz úgy konzultálni a konzulenssel, hogy nem látod őt személyesen, nem tudsz bemenni és beszélni vele, egyszerűen nem tudod olyan közvetlenül elmondani, hogy mi miért van a dolgozatban, mintha mellette ülnél. Legalább is nekem nem ment. Rengeteget csúsztam vele, nagyon sokat javítottam, de végül a határidőre kész lett.

A nyári nyitás után reménykedtünk abban, hogy visszamehetünk. Bár ekkor nekem már a gyakorlati félévem volt már csak hátra, ami azt jelentette, hogy havi egyszer kellett ellátogatni az egyetemre. A gyakorlati helyem végig veszélyben volt, ugyanis csak egy döntésen múlott, hogy mi lesz. Bukom a félévemet vagy gördülékenyen minden a terv szerint halad. Megkönnyebbülni csak a gyakorlat utolsó napján tudtam, amikor realizáltam, hogy vége. Megcsináltam.

De csak ezután jött a fekete leves, ugyanis az államvizsga sem zajlódhatott le személyesen. Otthon, teljesen egyedül, segítség nélkül készültem fel életem legnagyobb vizsgájára. Persze, joggal lehetne azt mondani, hogy nem kell ezt túldramatizálni, más is képes volt rá. Nem is sajnáltatni akarom magam, mert tudom, hogy vannak nálam sokkal rosszabb helyzetben lévők is, akik megcsinálták. De mindig is maximalista voltam, aki a legjobbat akarja kihozni magából. És most ott ültem egy olyan szituációban, ami teljesen új, váratlan és nem is kellemes. Bevallom nem úgy sikerült, ahogy szerettem volna. De lehetett volna sokkal rosszabb is.

A diplomaosztóra ünnepélyes keretek között került sor, amit a postással éltem meg. Vagyis vele sem, mivel nem voltam otthon, amikor megérkezett. Rengeteg diáktól hallottam, hogy nem volt utolsó osztálykirándulás, nem volt ballagás és szalagavató. Nekem sem volt diplomaosztóm. Szerettem volna egy bekeretezett fotót a diplomatalárban és szerettem volna eldobni a kalapomat, mint a filmekben. De ez nem jött össze. Sajnálom nagyon és bánom is, hogy nem így alakult, de az élet ment tovább.

Friss diplomával álltam és vártam a csodát. Számtalan helyre beadtam az önéletrajzomat és mentem interjúkra. Próbanapokat töltöttem el olyan helyeken, ahova végül nem vettek fel. Mindenhol azzal érveltek, hogy túl fiatal vagyok, nincs tapasztalatom. Bekerültem az ördögi körbe miszerint dolgoznom kell, hogy tapasztalatom legyen, de nem vesznek fel, mert nincs tapasztalatom. Tudom, hogy a szakterületemen emberek életéről kell döntenem és hatalmas a felelősség. De ha nem alkalmaznak, soha nem lesz előnyöm. Végül több hónapnyi otthon töltött idő után felvettek a jelenlegi munkahelyemre. Nem dolgozom a szakmámban és a diplomámmal, de közelebb állok hozzá. Szeretem ezt a munkát, van benne kihívás, de nem ez az álmom. Továbbra is segíteni szeretnék segíteni és dolgozni a szakmámban, de amíg nincs tapasztalatom nem tudok a saját szakmámban elhelyezkedni, amit éveken át tanultam. A járvány nekem is közbeszólt, a dolgok nem a tereim szerint alakulnak, de nem keseredek el, továbbra is pozitív maradok igyekszem a dolgok jó oldalát nézni, hiszen van, ha az élet egy kaput becsuk előttem, akkor kinyit egy másikat. Meglehet, most még a szociális munka területén látom magam, de egy idő múlva megfog valami más. Több lábon kell állni az életben és igyekezni minél több tapasztalatot szerezni; csak így juthatunk előre.

 

Neked megnehezítette az életedet a járvány?

Jogsim lesz #2

 A sikeres KRESZ vizsga után szinte azonnal elkezdtem az elsősegély tanfolyamot, ami nélkül nem is lehetne jogosítványom, így minél előbb szerettem volna megszerezni az igazolást, hogy később csak a vezetésre tudjak koncentrálni. 

Szerencsésnek mondhatom magam abból a szempontból, hogy az országos lezárások előtt sikerült elvégeznem a tanfolyamot, ami igazából könyebben ment, mint hittem. Ehhez sem kellett más, mint egy személyi igazolvány és pénz, illetve egy kis belefektetett idő és energia. Ha jól tudom lehet válsztani az autós iskola és a Vörös Kereszt által szervezett tanfolyamok közül, így én a Vörös Keresztet választottam, mert több jót hallottam a sikeres teljesítéssel kapcsolatban. 

De hogy mit is jelentett a tanfolyam a gyakorlatban? 

Az első alkalommal elméletben megtanultuk a legfontosabb dolgokat, mint például az újraélesztést, kötözések stb., majd a következő alkalommal már a gyakorlatban néztük meg és mutattuk be a tudásunk. Igazából, ha valaki odafigyel és tanul a szervezők által kiadott anyagokból akkor elég könnyen fog menni a gyakorlatban is és nem kell megijedni tőle. A gyakorlás után már csak a vizsga volt hátra, ami pár perc alatt lezajlott. Természetesen a pandémia miatt, most kicsit másképp alakult a vizsga, hiszen nem egymáson kellett bemutatni a szituációt, illetve az újraélesztést sem kellett végig csinálni lépésről lépésre, hanem el kellett mondani helyette, azonban úgy gondolom, hogy ez semmit nem változtatott a vizsgán.

Úgy gondolom, hogy a jogosítványszerzés legkönyebben teljesíthető vizsgája volt ez, azonban mint mindenre erre is készülni kellett. Közel sem olyan bonyolult és szerteágazó, mint a KRESZ tananyag és vizsga, de muszáj készülni rá. Egy a lényeg, mint minden ilen szituációban; a magabiztosság. Csak hátrozottan és lényegretörően. 

A jogsi szerzésem utolsó lépcsőfoka a vezetés lesz, ám még fogalam sincs arról, hogy mikor vagy hogyan mehetek az első órámra. Még nem küldtek visszajelzést az iskolától, illetve a lezárás miatt március 22.-ig semmi esély arra, hogy elkezdhessem. Reménykedem benne, hogy minél előbb sorra kerülök és volán mögé ülhetek, mivel nyár elejére már szeretnék jogosítványt szerezni. 

A követező Jogsim lesz bejegyzésben a vezetési órán szerzett tapasztalatokat írom le, majd magát a vizsgát, így várhatóan még két része lesz a sorozatnak. 

Ti hogy álltok a jogosítványszerzéssel?

Jogsim lesz #1

 Már egy ideje tervben volt a jogosítványszerzés, de csak most láttam jónak, hogy meg is szerezzem a B kategóriás jogosultságomat. Még ugyan csak a KRESSZ vizsgán vagyok túl, de úgy gondoltam dokumentálom az eseményeket, hátha meg tudok válaszolni pár kérdést ezzel kapcsolatban. 

Diplomaszerzés után egy nappal jelentkeztem be az autósiskolába, mivel a munkámhoz kelleni fog a jogosítvány, viszont a rengeteg tanulás mellett nem láttam értelmét elkezdeni előbb, hiszen nem használtam volna ki, így a rutinom is megkopott volna. 

A beiratkozáshoz csupán egy névre, email címre és az orvosi alkalamsságira volt szükségem, illetve az irataimra, na meg némi pénzre. Mivel iskolánként  váltzohat az összeg nem szeretnék konkrét számadatokat írni, szerintem annyi elég hogy megközelítőleg húsz ezer forint a KRESSZ, plusz a vizsga díj. 

A vírushelyzet miatt jelenleg online oktatás van érvényben, legalább is az én esetemben nem ajánlottak fel tantermi oktatást. Az E-titán rendszerén keresztül csináltam az elméleti képzést, de nem bántam meg, hogy így döntöttem. Sok helyen, sok embertől olvastam, hogy más rendszerekben csinálja először mert ingyenes és korlátlan. De úgy gondolom, hogy ez a lehető legroszabb választás abból a szempontból, hogy az E-titán elég időt biztosít a vizsgára való felkészüléshez és biztosan nem ad hibás választ. Összesen 75 óra van arra, hogy elsajátítsuk a tananyagot és túlessünk a kötelező próbavizsgán, hogy megkpahassuk az igazolást a rendszertől, amellyel igazoljuk, hogy elvégeztük a képzést. Igazából, ha valaki nagyon odafigyel és a logikáját használja, akkor nem nehéz elsajátítani és a próbavizsgákon jól szerepelni. A próbavizsgán, úgy ahogy élesben is 55 kérdést tesznek fel, ami összesen 75 pontot jelent, amiből 65-t kell teljesíteni a sikerehez. Persze kell hozzá egy jó nagy adag szerencse is, hogy olyan kérdést kapj, amit láttál már az E - titánban, de ez kiküszöböhető azzal, hogy minél több próbvizsgát csinálsz. Én az éles vizsga napjáig megközelítőleg 20 tetszet csináltam végig és átalgosan 70 pontokat értem el. Nagyon fontos, hogy ne csak bemagoljuk a KRESSZ-t, hanem értsük is, így a még nem látott kérdés is értelmet nyer a vizsgán. 

Néhány tipp a sikeres vizsgához, amik szerintem segíthetnek. 

• Gyakorolj minél többet. Kevésnek tűnik az a 75 óra, de higyjétek el, nem az. 
• A vizsga időpontja előtt legalább 10 perccel legyél ott a helyszínen, hogy ne az utolsó pillanatban ess be.
• Vidd magaddal a személyes okmányaidat és egy bizonyítványodat. Mivel jogosítványod csak a 8. osztály elvégzése után lehet, igatozolnod kell ennek meglétét.
• Természetes, hogy izgulsz és parázol, de higgadj le. Vegyél egy mély levegőt és használd ki a kérdésenkénti egy percet. Olvasd el a kérdést, értelmezd, olvsd el a válaszokat, értelmezd őket, majd válaszd ki a legmegfelelőbbet; de vigyázz mert nem javíthatsz. 

Tudom, hogy nem történik tragédia, ha nem sikerül elsőre, de mint minden eddigi vizsgán vagy versenyen itt is szerettem volna, ha a lehető legtöbbet hozom ki magamból. Izgultam és minden bajom volt, de az első kérdésnél vettem egy mély levegőt és lenyugtattam magam, hiszen tudtam, ha túlságosan izgulok nem fog sikerülni. 

A KRESSZ vizsgán elsőre átmentem, így jöhet a következő lépcsőfok, a vezetés. Jelenleg várok a visszajelzésre, de remélem minél hamarabb lesz lehetőségem. 

A következő Jogsim lesz bejegyzésben az elsősegély lesz a témakör, ahova szintén beadtam a jelentkezésemet és kíváncsian várom. 

The Crown - A Korona

Ugyan már évekkel ezelőtt megérkezett hazánkba a The Crown sorozat első évada, én most szántam rá magam, így a négy évadot egyszerre tudtam megnézni. Régóta érdekelt az angol monarchia és a jelenleg élő leghíresebb királyi család, így nem volt kérdés, hogy megnézem a II. Erzsébet királynőről szóló Netflix által gyáratott sorozatot. 

Már az első rész után biztos voltam abban, hogy érdekes történet lesz, ám nem gondoltam, hogy ennyire mélyen belemennek a történelmi eseményekbe, amikről egy kis utánajárással még több mindent tudhatunk meg. Én legalább is szeretek utánaolvasni a dolgoknak, ezáltal érdemi tudásra szert tenni. 

A történet már az elejétől kezdve lebilincselő és érdekes annyira, hogy lekösse az ember figyelmét, mely hivatalosan 1952-től játszódik az 1990-es évek elejéig, így figyelemmel kísérhetjük egy hercegnő trónra lépését, egészen a máig méltán sokat emlegetett Diana hercegnőig. 

Élveztem, hogy annak ellenére, hogy ez egy szórakozató műsor az írók történemileg hűek maradtak a valós eseményekhez és olyan fontos elbeszéléseknek lehettünk tanúi, amik talán már rég feledésbe merültek, így ha hihetünk egyes bulvár lapoknak a sorozat bizonyos részei nagy felháborodosát keltettek a királyi családban. 

Tetszett, ahogy a fiatal Erzsébetből egy okos és céltudatos középkorú nő válik, aki fokozatosan lesz tisztában a saját hatalmával és fokozatosan válik egyre önállóbbá, és élveztem azokat a jeleneteket, ahol a meglett férfi minisztereket rendre utasítja és nem hagyja magát velük szemben még akkor sem, ha nála évtizedekkel idősebbek és tapasztaltabbak. Ugyanakkor megredítő volt, hogy mennyi tragédia és mennyi bortány árnyékolja be a családot és szmorú, hogy ennyi mindenen kellett keresztül menniük. Azt viszont biztosan tudom, hogy nem szeretnék semmilyen formában közéjük tartozni és a családuk tagja lenni. (Na, nem mintha erre bármi esély lenne vay lett volna valaha is, de azért titkon a legtöbb kislány elképzeli magát hercegnőként.) Sajnos tanúi lehetünk annak a rendkívül rdeg és hideg bánásmódhoz, amiben egymást is részesítik és sajnos még ebben a korban is meglátszott, hogy mennyire fontos a közvélemény és a tradíció. Főleg Károly és Anne életébe nyerhetnk bepillantást, de az első két évadban  jelentős szerepe van Fülöp hercegnek is, aki kívülállónak érzi magát, aki sarokba van szorítva a rangja által. 

Tudom, hogy történelmileg tények vannak ábárzolva, mégis hadd ejtsek pár szót arról, hogy mi az ami nem tetszett, illetve mi volt szimpatikus a karakterekben.

Kezdjük a sort rögtön a királynővel: tetszett, hogy a fiatal királynő is kiáll önmagáért és rendre átlát a helyzeteken, így le tudja vonni a következtetéseket és számomra lenyűgőző volt, hogy milyen méltósággal játszotta mindkét színésznő a karaktert. Főként az Olivia Coleman által alakított királynőben éreztem a méltóságot és azt, hogy mekkora tisztelettel nyúlt a karakterhez, ám ezzel nem szeretném Claire Foy alakítását aláásni, mivel briliánsan alakította a fiatal királynőt. Azonban nem tetszett, hogy ennyire hűvős és rideg volt mindekivel szemben. A gyerekeit dada nevelte fel, egy részben gyakorlatilag bevallja, hogy nem ismeri a gyerekeit, illetve az, hogy a saját fia boldogsága sem érdekelte, mivel az nem a koronának tetsző nőt akart feleségül venni. 

Folytassuk a sort Fülöp herceggel, akiben egy lázadó kiskamasz veszett el az első két évadban. Tetszett az ő karakterében, hogy habár tiszteli és elismeri Erzsébetet, mint királynőjét és fejet hajt neki, ám mint felesége vitába mer szállni vele. Kicsit az őrületbe kergetett a folyamatosan nő ügyeivel, amit én már akkor sem tudtam volna megbocsátani, nemhogy ezek után még két gyereket vállani vele, viszont imádtam, ahogy a színész megformálja a fiatal Fülöpöt, aki maga is hercegi sarj, ám olyan zivataros múlttal, amit senkinek nem kívánnék. Azonban határozottan nem tetszett a váltás a második és hamadik évad között. Na, nem a színészváltással van a probléma, hiszen egy ugyanazon személy nem játszhatja el a harminc év körüli fiatal herceget és a 60 év körüli érett felnőttet. Nekem az nem tetszett a váltásban, hogy nagyon hirtelen nagyon éles volt a változás a herceg természetében. Az első két évadban látunk egy féktelen herceget, aki nem találja a helyét az angol királyi udvarban és zavarja, hogy a felesége sokkal nagyobb befolyású, mint ő maga, majd a harmadik évadtól egy lenyugodott, bölcs embert kapunk, aki mintha szöges ellentéte lenne a fiatal énjének. 

Margaret hercegnő is fontos szerepet töltött be a család életében, ha más nem a botrányaival és az őrült tivornyázásaival. Nem titkolom, mind a négy évad során rendkívül irritált a viselkedése. Fiatal nőként irritált a szenvedése, ami ugyan teljesen jogos volt, hiszen a korona miatt nem mehetett feleségül ahhoz, akit igazán szeretett, de egy idő után soknak éreztem a viselkedését, amit szerintem az ő rangjában nem engedhetett volna meg magának, hiszen akárhogy nézem, ő a királynő húga. Idősebb korára se változott sokat a viselkedése, mondjuk annyiban talán igen, hogy véleményem szerint ő volt az, aki világosan átlátott helyzeteken és történéseken. A színészváltással azonban ebben az esetben nem értek egyet. Margaret hercegnőt fiatalon magas, karcsú nőként ábrázolták, aki hirtelen egy sokkal alacsonyabb és molettebb hölgy lett. Persze a színészi játkból nem von le semmit ez a tény, azonban szerintem érdekesen sikeredett a csere.

A harmadik évadtól egyre nagyobb szerepet kaptak az idősebb királyi leszármazottak, így Anne hercegnő is. Nem titok, nekem ő nagy kedvencem volt, mivel a királyi ház többi tagjához képest nagyon nyers és őszinte volt mindvégig. Határozottsága, fegyelme és öntudatossága nagyon jól fel volt építve és tetszett, hogy habár az ő esetében is válással végződött a házassága, mégse kap szerepet a férje és a családja. Kicsit hiányoltam őket, de abszulút jó döntés volt, hogy nem vontak bele még több szereplőt. 

Anne hercegnő mellett a trónörökös Károly is rendkívül nagy szerepet kapott felnőtt fiatalként. Az ő karaktere viszont egyáltalan nem tetszett, sőt egyenesen visszataszítónak találtam. Ahhoz képest, hogy ő az angol trón várományosa, a leendő király elég határozatlan és rendkívül elhanyagolható szereplő. Károly életével kicsit részletesebben foglalkozik a sorozat, de semmivel nem lett szimpatikusabb. Gyerekként sajnáltam, hogy ennyir esetlen és mennyire szüksége lett volna a szeretetre, amit soha nem kapott meg, felnőttként viszont számomra visszataszító lett a viselkedése. Egy nagyképű és arrogáns ember lett belőle, aki rendkívül felszínes. És tudom, hogy a színészt nem minősítjük, hiszen rendezői utasításra cselekszik, de nem tudok elmenni szó nélkül amelett, hogy legszívesebben egy lapáttal csaptam volna hátba, hogy álljon már egyenesen. Irritált, hogy leendő uralkodóként ennyire görbén áll, miközben egyfolytában lóg a feje. Egy olyan részt nem láttam, ahol egy hercegre hasonlított volna a tartása. Nagyon zavart a lógó feje és a búskomor arca, ami nyilván annak volt köszönhető, hogy már gyerekként is rákényszerítették a dolgokra a korona nevében. Egyébkén a Dianával való viselkedése sem volt szimpatikus, mert nekem úgy tűnt, hogy folyamatosan a nőt hibáztatja mindenért, ahelyett, hogy megtanította volna hercegnéként viselkedni. 

Végül de nem utolsó sorban Diana. Ugyancsak a legutolsó évadban jelenik meg, de nagyon jelentős volt a szerepe. Láthatjuk, hogy mennyire szenved és mit okoz nála a Károllyal való házasság, aki finoman szólva sem nőként tekint rá. Diana teljes mértékben kivülálló és nem is tud beilleszkedni a családba, de a maga módján nem is akart. A nép szerette és csodálta őt, azonban Lady D  - ahogy a köznép nevezte - nem kedvelte a felhajtást. Ő volt az egyetlen a királyi családban, aki a nagybetűs Anya volt. Ő törődött a gyerekeivel és nevelte őket, ellentétben a többi nővel. Sajnos Károly szemében soha nem ő volt a Nő, de az emberek szemében mindig ő lesz a Szívek Királynője. 

Rajtuk kívül természetesen számos mellékszereplő jelen volt, azonban a bejegyzés már így is hosszú, így nem szeretnék külön itérni rájuk. Mindegyik karakternek megvolt a maga bája és hibája, azonban így összeségében volt nagyon összetett és jó a sorozat. 

Ti láttátok már? Ha igen, mi a véleményetek?

Mit olvastam 2020-ban?

 Sziasztok! 

A mai bejegyzésben a 2020-as olvasmánylistámat hoztam el Nektek. Ezúttal sajon nagyon kevés könyvet sikerült olvasnom a saját szórakozásromra, mivel a figyelmemet az egyetem felé kellett összpontosítanom, de így is megpróbáltam kikapcsolódásképpen könyvet fogni. 

Mint minden évben, most is csak a saját szórakozásra olvasott könyvek szerepelnek a bejegyzésben, hiszen a szakmai irodalmat nem tekintem idevalónak. Idén sajnos csak nyolc könyvet sikerült befejeznem, ám ha jobban belegondolok a lista még bővülhetett volna azokkal a könyvekkel, amiket félbehagytam, illetve azzal, amit nem sikerült befejeznem év vége előtt. Na, de nézzük is a könyveket!

1.) Ransom Riggs: Vándorsólyomkisasszony különleges gyermekei - Üresek városa - 381. oldal

A 2019-es évben a sorozatot nem tudtam befejezni, így ez 2020-ra maradt. Ebben a bejegyzésben nem fejteném ki a véleményemet a soroaztról, mivel ezt itt már megtettem egy hosszú posztban, azt viszont újra leírom, hogy napjainkban szerintem kihagytahatatlan könyvsorozat és érdemes elolvasni.

2.)  Ransom Riggs: Vándorsólyomkisasszony különleges gyermekei - Lelkek Könyvtára - 462.oldal

Ahhoz képest, hogy a regénysorozatok a többedik résznél ellaposodnak Ransom Riggs végig fentartja az érdeklődést és a kíváncsiságot az olvasóban. Izgalmas és fordulatos volt ez a rész is, ahogy eddig mindegyik. 

3.)  Ransom Riggs: Vándorsólyomkisasszony különleges gyermekeinek negyedik története - 479.oldal

Azóta már megjelent az ötödik rész is, bár én még csak a negyedikig jutottam a történettel. Amikor már azt hiszi az olvasó, hogy minden rendben és le lesz zárva a sorozat, hiszen minden veszély elhárult, akkor rájön, hogy mégsem. Ez a rész teljesen más lett, mint a többi és már - már hiányzik az a sok kaland, de a szerző így sem hagyja unatkozni az olvasót. 

4.) Ransom Riggs: Különlegesek regéi - 176.oldal

Ez a rövidke kis kötet nem tartozik szorosan a sorozathoz, azonban rövid kis novellákban olvashatunk olyan különlegesekről, akik eddig nem szerepletek a történetben a szó szoros értelmében, azonban aki egy kicsit figyelt tudja, hogy a Különlegesek regéi kötet szerepel a sorozatban, mint egy fontos olvasmány.

5.) Leiner Laura: Mindig karácsony - 515. oldal

Szerintem az elmúlt években nem volt olyan év, amikor ne olvastam volna akár csak egy könyvet is az írónőtől. Laura nem csak a sorozatokban, de az egykötetes olvasmányokban is nagyon jó. A könyv olyan, mintha három különböző novellát tartalmazna, amik látszólag nem kapcsolódnak egymásba, maximum csak egy egy ponton. Érdemes elolvasni, mert a három lány története magával ragadó és annak ellenére, hogy három különböző lányról szól szépen ki lettek bontva a karakterek. 

6.) Mario Puzo: A Keresztapa - 244. oldal

A Kereszapáról is készítettem egy részletes kritikát,amit itt olvashattok.Úgy vélem senkinek nem kell bemutatni a történetet és nem kell elmagyarázni a cselekményt. Érdemes elolvani, ha láttad a trilógiát, de akkor is ha még nem láttad. A mesterien megalkotott film mellett a könyből olyan apró részetek is kiderülnek, amiket nem feltétlenül vesz észre az ember a filmekben, vagy akár a rendező ki is hagyta belőle. 

7.) Mario Puzo: A Keresztapa - 238.oldal

Ez a kötet  fenti folytatása és igazából újat nem tudok mondani róla, mivel úgy gondolom, hogy a részletes kritikában már mindent leírtam róla, ámbár a filmről még nagyon sokat lehetne beszélni. 

8.) Juan Pablo Escobar: Apám, a drogbáró - 513.oldal 

Már régóta érdekelt az egykori drogbáró élete, hiszen korának egyik legnagyobb bűnözője volt, aki a végén elveszetette a játékot a hatóságok ellen. De az örök titok marad, hogy miként történt. Legalább is a fia állítása szerint. Erről a köynvről is készítettem egy részletes bejegyzést, amit itt olvashattok, így most nem fejteném ki a véleményemet. 

Összeségében ezt a nyolv könyvet olvastam el teljes mértékben, de belekezdtem még Jane Austen Emma, illetve a Büszkeség és balítélet című regényében, ám sajnos annyiran em fogtak meg, hogy nem fejeztem be őket, mivel nem láttam értelmét annak, hogy csak pár oldalt olvassak belőlük naponta. 

Az év végén pedig belekezdtem Michelle Obama: Így lettem című könyvébe, ám sajnos nem jutott rá időm, de mindenképpen be fogom fejezni, mivel az egykori first lady élete nagyon érdekes és kalandos volt már Barack előtt is. 

Ti miket olvastatok tavaly?