Ugyan már évekkel ezelőtt megérkezett hazánkba a The Crown sorozat első évada, én most szántam rá magam, így a négy évadot egyszerre tudtam megnézni. Régóta érdekelt az angol monarchia és a jelenleg élő leghíresebb királyi család, így nem volt kérdés, hogy megnézem a II. Erzsébet királynőről szóló Netflix által gyáratott sorozatot.
Már az első rész után biztos voltam abban, hogy érdekes történet lesz, ám nem gondoltam, hogy ennyire mélyen belemennek a történelmi eseményekbe, amikről egy kis utánajárással még több mindent tudhatunk meg. Én legalább is szeretek utánaolvasni a dolgoknak, ezáltal érdemi tudásra szert tenni.
A történet már az elejétől kezdve lebilincselő és érdekes annyira, hogy lekösse az ember figyelmét, mely hivatalosan 1952-től játszódik az 1990-es évek elejéig, így figyelemmel kísérhetjük egy hercegnő trónra lépését, egészen a máig méltán sokat emlegetett Diana hercegnőig.
Élveztem, hogy annak ellenére, hogy ez egy szórakozató műsor az írók történemileg hűek maradtak a valós eseményekhez és olyan fontos elbeszéléseknek lehettünk tanúi, amik talán már rég feledésbe merültek, így ha hihetünk egyes bulvár lapoknak a sorozat bizonyos részei nagy felháborodosát keltettek a királyi családban.
Tetszett, ahogy a fiatal Erzsébetből egy okos és céltudatos középkorú nő válik, aki fokozatosan lesz tisztában a saját hatalmával és fokozatosan válik egyre önállóbbá, és élveztem azokat a jeleneteket, ahol a meglett férfi minisztereket rendre utasítja és nem hagyja magát velük szemben még akkor sem, ha nála évtizedekkel idősebbek és tapasztaltabbak. Ugyanakkor megredítő volt, hogy mennyi tragédia és mennyi bortány árnyékolja be a családot és szmorú, hogy ennyi mindenen kellett keresztül menniük. Azt viszont biztosan tudom, hogy nem szeretnék semmilyen formában közéjük tartozni és a családuk tagja lenni. (Na, nem mintha erre bármi esély lenne vay lett volna valaha is, de azért titkon a legtöbb kislány elképzeli magát hercegnőként.) Sajnos tanúi lehetünk annak a rendkívül rdeg és hideg bánásmódhoz, amiben egymást is részesítik és sajnos még ebben a korban is meglátszott, hogy mennyire fontos a közvélemény és a tradíció. Főleg Károly és Anne életébe nyerhetnk bepillantást, de az első két évadban jelentős szerepe van Fülöp hercegnek is, aki kívülállónak érzi magát, aki sarokba van szorítva a rangja által.
Tudom, hogy történelmileg tények vannak ábárzolva, mégis hadd ejtsek pár szót arról, hogy mi az ami nem tetszett, illetve mi volt szimpatikus a karakterekben.
Kezdjük a sort rögtön a királynővel: tetszett, hogy a fiatal királynő is kiáll önmagáért és rendre átlát a helyzeteken, így le tudja vonni a következtetéseket és számomra lenyűgőző volt, hogy milyen méltósággal játszotta mindkét színésznő a karaktert. Főként az Olivia Coleman által alakított királynőben éreztem a méltóságot és azt, hogy mekkora tisztelettel nyúlt a karakterhez, ám ezzel nem szeretném Claire Foy alakítását aláásni, mivel briliánsan alakította a fiatal királynőt. Azonban nem tetszett, hogy ennyire hűvős és rideg volt mindekivel szemben. A gyerekeit dada nevelte fel, egy részben gyakorlatilag bevallja, hogy nem ismeri a gyerekeit, illetve az, hogy a saját fia boldogsága sem érdekelte, mivel az nem a koronának tetsző nőt akart feleségül venni.
Folytassuk a sort Fülöp herceggel, akiben egy lázadó kiskamasz veszett el az első két évadban. Tetszett az ő karakterében, hogy habár tiszteli és elismeri Erzsébetet, mint királynőjét és fejet hajt neki, ám mint felesége vitába mer szállni vele. Kicsit az őrületbe kergetett a folyamatosan nő ügyeivel, amit én már akkor sem tudtam volna megbocsátani, nemhogy ezek után még két gyereket vállani vele, viszont imádtam, ahogy a színész megformálja a fiatal Fülöpöt, aki maga is hercegi sarj, ám olyan zivataros múlttal, amit senkinek nem kívánnék. Azonban határozottan nem tetszett a váltás a második és hamadik évad között. Na, nem a színészváltással van a probléma, hiszen egy ugyanazon személy nem játszhatja el a harminc év körüli fiatal herceget és a 60 év körüli érett felnőttet. Nekem az nem tetszett a váltásban, hogy nagyon hirtelen nagyon éles volt a változás a herceg természetében. Az első két évadban látunk egy féktelen herceget, aki nem találja a helyét az angol királyi udvarban és zavarja, hogy a felesége sokkal nagyobb befolyású, mint ő maga, majd a harmadik évadtól egy lenyugodott, bölcs embert kapunk, aki mintha szöges ellentéte lenne a fiatal énjének.
Anne hercegnő mellett a trónörökös Károly is rendkívül nagy szerepet kapott felnőtt fiatalként. Az ő karaktere viszont egyáltalan nem tetszett, sőt egyenesen visszataszítónak találtam. Ahhoz képest, hogy ő az angol trón várományosa, a leendő király elég határozatlan és rendkívül elhanyagolható szereplő. Károly életével kicsit részletesebben foglalkozik a sorozat, de semmivel nem lett szimpatikusabb. Gyerekként sajnáltam, hogy ennyir esetlen és mennyire szüksége lett volna a szeretetre, amit soha nem kapott meg, felnőttként viszont számomra visszataszító lett a viselkedése. Egy nagyképű és arrogáns ember lett belőle, aki rendkívül felszínes. És tudom, hogy a színészt nem minősítjük, hiszen rendezői utasításra cselekszik, de nem tudok elmenni szó nélkül amelett, hogy legszívesebben egy lapáttal csaptam volna hátba, hogy álljon már egyenesen. Irritált, hogy leendő uralkodóként ennyire görbén áll, miközben egyfolytában lóg a feje. Egy olyan részt nem láttam, ahol egy hercegre hasonlított volna a tartása. Nagyon zavart a lógó feje és a búskomor arca, ami nyilván annak volt köszönhető, hogy már gyerekként is rákényszerítették a dolgokra a korona nevében. Egyébkén a Dianával való viselkedése sem volt szimpatikus, mert nekem úgy tűnt, hogy folyamatosan a nőt hibáztatja mindenért, ahelyett, hogy megtanította volna hercegnéként viselkedni.
Végül de nem utolsó sorban Diana. Ugyancsak a legutolsó évadban jelenik meg, de nagyon jelentős volt a szerepe. Láthatjuk, hogy mennyire szenved és mit okoz nála a Károllyal való házasság, aki finoman szólva sem nőként tekint rá. Diana teljes mértékben kivülálló és nem is tud beilleszkedni a családba, de a maga módján nem is akart. A nép szerette és csodálta őt, azonban Lady D - ahogy a köznép nevezte - nem kedvelte a felhajtást. Ő volt az egyetlen a királyi családban, aki a nagybetűs Anya volt. Ő törődött a gyerekeivel és nevelte őket, ellentétben a többi nővel. Sajnos Károly szemében soha nem ő volt a Nő, de az emberek szemében mindig ő lesz a Szívek Királynője.
Rajtuk kívül természetesen számos mellékszereplő jelen volt, azonban a bejegyzés már így is hosszú, így nem szeretnék külön itérni rájuk. Mindegyik karakternek megvolt a maga bája és hibája, azonban így összeségében volt nagyon összetett és jó a sorozat.
Ti láttátok már? Ha igen, mi a véleményetek?