The Crown - A Korona

Ugyan már évekkel ezelőtt megérkezett hazánkba a The Crown sorozat első évada, én most szántam rá magam, így a négy évadot egyszerre tudtam megnézni. Régóta érdekelt az angol monarchia és a jelenleg élő leghíresebb királyi család, így nem volt kérdés, hogy megnézem a II. Erzsébet királynőről szóló Netflix által gyáratott sorozatot. 

Már az első rész után biztos voltam abban, hogy érdekes történet lesz, ám nem gondoltam, hogy ennyire mélyen belemennek a történelmi eseményekbe, amikről egy kis utánajárással még több mindent tudhatunk meg. Én legalább is szeretek utánaolvasni a dolgoknak, ezáltal érdemi tudásra szert tenni. 

A történet már az elejétől kezdve lebilincselő és érdekes annyira, hogy lekösse az ember figyelmét, mely hivatalosan 1952-től játszódik az 1990-es évek elejéig, így figyelemmel kísérhetjük egy hercegnő trónra lépését, egészen a máig méltán sokat emlegetett Diana hercegnőig. 

Élveztem, hogy annak ellenére, hogy ez egy szórakozató műsor az írók történemileg hűek maradtak a valós eseményekhez és olyan fontos elbeszéléseknek lehettünk tanúi, amik talán már rég feledésbe merültek, így ha hihetünk egyes bulvár lapoknak a sorozat bizonyos részei nagy felháborodosát keltettek a királyi családban. 

Tetszett, ahogy a fiatal Erzsébetből egy okos és céltudatos középkorú nő válik, aki fokozatosan lesz tisztában a saját hatalmával és fokozatosan válik egyre önállóbbá, és élveztem azokat a jeleneteket, ahol a meglett férfi minisztereket rendre utasítja és nem hagyja magát velük szemben még akkor sem, ha nála évtizedekkel idősebbek és tapasztaltabbak. Ugyanakkor megredítő volt, hogy mennyi tragédia és mennyi bortány árnyékolja be a családot és szmorú, hogy ennyi mindenen kellett keresztül menniük. Azt viszont biztosan tudom, hogy nem szeretnék semmilyen formában közéjük tartozni és a családuk tagja lenni. (Na, nem mintha erre bármi esély lenne vay lett volna valaha is, de azért titkon a legtöbb kislány elképzeli magát hercegnőként.) Sajnos tanúi lehetünk annak a rendkívül rdeg és hideg bánásmódhoz, amiben egymást is részesítik és sajnos még ebben a korban is meglátszott, hogy mennyire fontos a közvélemény és a tradíció. Főleg Károly és Anne életébe nyerhetnk bepillantást, de az első két évadban  jelentős szerepe van Fülöp hercegnek is, aki kívülállónak érzi magát, aki sarokba van szorítva a rangja által. 

Tudom, hogy történelmileg tények vannak ábárzolva, mégis hadd ejtsek pár szót arról, hogy mi az ami nem tetszett, illetve mi volt szimpatikus a karakterekben.

Kezdjük a sort rögtön a királynővel: tetszett, hogy a fiatal királynő is kiáll önmagáért és rendre átlát a helyzeteken, így le tudja vonni a következtetéseket és számomra lenyűgőző volt, hogy milyen méltósággal játszotta mindkét színésznő a karaktert. Főként az Olivia Coleman által alakított királynőben éreztem a méltóságot és azt, hogy mekkora tisztelettel nyúlt a karakterhez, ám ezzel nem szeretném Claire Foy alakítását aláásni, mivel briliánsan alakította a fiatal királynőt. Azonban nem tetszett, hogy ennyire hűvős és rideg volt mindekivel szemben. A gyerekeit dada nevelte fel, egy részben gyakorlatilag bevallja, hogy nem ismeri a gyerekeit, illetve az, hogy a saját fia boldogsága sem érdekelte, mivel az nem a koronának tetsző nőt akart feleségül venni. 

Folytassuk a sort Fülöp herceggel, akiben egy lázadó kiskamasz veszett el az első két évadban. Tetszett az ő karakterében, hogy habár tiszteli és elismeri Erzsébetet, mint királynőjét és fejet hajt neki, ám mint felesége vitába mer szállni vele. Kicsit az őrületbe kergetett a folyamatosan nő ügyeivel, amit én már akkor sem tudtam volna megbocsátani, nemhogy ezek után még két gyereket vállani vele, viszont imádtam, ahogy a színész megformálja a fiatal Fülöpöt, aki maga is hercegi sarj, ám olyan zivataros múlttal, amit senkinek nem kívánnék. Azonban határozottan nem tetszett a váltás a második és hamadik évad között. Na, nem a színészváltással van a probléma, hiszen egy ugyanazon személy nem játszhatja el a harminc év körüli fiatal herceget és a 60 év körüli érett felnőttet. Nekem az nem tetszett a váltásban, hogy nagyon hirtelen nagyon éles volt a változás a herceg természetében. Az első két évadban látunk egy féktelen herceget, aki nem találja a helyét az angol királyi udvarban és zavarja, hogy a felesége sokkal nagyobb befolyású, mint ő maga, majd a harmadik évadtól egy lenyugodott, bölcs embert kapunk, aki mintha szöges ellentéte lenne a fiatal énjének. 

Margaret hercegnő is fontos szerepet töltött be a család életében, ha más nem a botrányaival és az őrült tivornyázásaival. Nem titkolom, mind a négy évad során rendkívül irritált a viselkedése. Fiatal nőként irritált a szenvedése, ami ugyan teljesen jogos volt, hiszen a korona miatt nem mehetett feleségül ahhoz, akit igazán szeretett, de egy idő után soknak éreztem a viselkedését, amit szerintem az ő rangjában nem engedhetett volna meg magának, hiszen akárhogy nézem, ő a királynő húga. Idősebb korára se változott sokat a viselkedése, mondjuk annyiban talán igen, hogy véleményem szerint ő volt az, aki világosan átlátott helyzeteken és történéseken. A színészváltással azonban ebben az esetben nem értek egyet. Margaret hercegnőt fiatalon magas, karcsú nőként ábrázolták, aki hirtelen egy sokkal alacsonyabb és molettebb hölgy lett. Persze a színészi játkból nem von le semmit ez a tény, azonban szerintem érdekesen sikeredett a csere.

A harmadik évadtól egyre nagyobb szerepet kaptak az idősebb királyi leszármazottak, így Anne hercegnő is. Nem titok, nekem ő nagy kedvencem volt, mivel a királyi ház többi tagjához képest nagyon nyers és őszinte volt mindvégig. Határozottsága, fegyelme és öntudatossága nagyon jól fel volt építve és tetszett, hogy habár az ő esetében is válással végződött a házassága, mégse kap szerepet a férje és a családja. Kicsit hiányoltam őket, de abszulút jó döntés volt, hogy nem vontak bele még több szereplőt. 

Anne hercegnő mellett a trónörökös Károly is rendkívül nagy szerepet kapott felnőtt fiatalként. Az ő karaktere viszont egyáltalan nem tetszett, sőt egyenesen visszataszítónak találtam. Ahhoz képest, hogy ő az angol trón várományosa, a leendő király elég határozatlan és rendkívül elhanyagolható szereplő. Károly életével kicsit részletesebben foglalkozik a sorozat, de semmivel nem lett szimpatikusabb. Gyerekként sajnáltam, hogy ennyir esetlen és mennyire szüksége lett volna a szeretetre, amit soha nem kapott meg, felnőttként viszont számomra visszataszító lett a viselkedése. Egy nagyképű és arrogáns ember lett belőle, aki rendkívül felszínes. És tudom, hogy a színészt nem minősítjük, hiszen rendezői utasításra cselekszik, de nem tudok elmenni szó nélkül amelett, hogy legszívesebben egy lapáttal csaptam volna hátba, hogy álljon már egyenesen. Irritált, hogy leendő uralkodóként ennyire görbén áll, miközben egyfolytában lóg a feje. Egy olyan részt nem láttam, ahol egy hercegre hasonlított volna a tartása. Nagyon zavart a lógó feje és a búskomor arca, ami nyilván annak volt köszönhető, hogy már gyerekként is rákényszerítették a dolgokra a korona nevében. Egyébkén a Dianával való viselkedése sem volt szimpatikus, mert nekem úgy tűnt, hogy folyamatosan a nőt hibáztatja mindenért, ahelyett, hogy megtanította volna hercegnéként viselkedni. 

Végül de nem utolsó sorban Diana. Ugyancsak a legutolsó évadban jelenik meg, de nagyon jelentős volt a szerepe. Láthatjuk, hogy mennyire szenved és mit okoz nála a Károllyal való házasság, aki finoman szólva sem nőként tekint rá. Diana teljes mértékben kivülálló és nem is tud beilleszkedni a családba, de a maga módján nem is akart. A nép szerette és csodálta őt, azonban Lady D  - ahogy a köznép nevezte - nem kedvelte a felhajtást. Ő volt az egyetlen a királyi családban, aki a nagybetűs Anya volt. Ő törődött a gyerekeivel és nevelte őket, ellentétben a többi nővel. Sajnos Károly szemében soha nem ő volt a Nő, de az emberek szemében mindig ő lesz a Szívek Királynője. 

Rajtuk kívül természetesen számos mellékszereplő jelen volt, azonban a bejegyzés már így is hosszú, így nem szeretnék külön itérni rájuk. Mindegyik karakternek megvolt a maga bája és hibája, azonban így összeségében volt nagyon összetett és jó a sorozat. 

Ti láttátok már? Ha igen, mi a véleményetek?

Csak egy sorozat - Éjjel - Nappal Budapest

Sziasztok!

Egy előző posztban már hoztam Nektek egy sorozatot, ami a Don Matteo címet viselte. 

Most viszont egy "magyar" sorozatról szeretnék szót = betűt) ejteni; az Éjjel- Nappal Budapestről.

Akkor kezdjük is:

A sorozat még 2013 tájékán indul, ha jól emlékszem, de ekkor még nem néztem, mert úgy voltam vele, hogy biztosan egy Való Világhoz hasonló kaliberű sorozat lesz, de tévedtem.

Eleinte fogalmam, nem volt arról, hogy ki kicsoda és kivel van, de aztán belerázódtam egy-két hét alatt. Most már ott tartok, hogy mindennap megnézem, mert muszáj követni, hiszen ha egyszer elvesztem a fonalat nehéz lesz felzárkózni, mivel szinte minden héten feltűnik valaki új.

Úgy gondoltam, hogy először összegyűjtöm a jó és a rossz dolgokat a sorozatban, aztán pedig a szereplőket egy nagyon rövid kis jellemzéssel.

Szóval, kezdjük a jó tulajdonságokkal:

o   Színes egyéniségek, akik mindig a kiállnak önmagukért

o   Sokszor nevetséges szituációkba keverednek a szereplők, amit elég nehezen tudnak kimagyarázni

o   Folyamatosan megújuló karakterek miatt nem válik unalmassá

o   Néha lehet izgulni azon, hogy mi fog történni a szereplővel a továbbiakban

o   Nincs tele erőszakkal, ahogy minden második sorozat, csak néha van verekedés, akkor viszont nagy

o   A mai fiatalságról szól, persze sok túlzással (legalább is remélem)

Ezen a hat ponton kívül nem nagyon találok jó indokot s nézésre, ezért jöjjenek a rossz tulajdonságai:

§  Néhány szereplő viselkedése kibírhatatlan

§  Számomra sok benne a primitív dolog, ill. a hazugság: nem hiszem, hogy Budapesten meg lehet élni a semmiből, úgy, hogy lakbért fizetnek, közös költség, saját magára is költ és még félre is tud tenni

§  Könnyen befolyásolható lányok, amit megint csak nem hiszek

§  Akár hetekig ugyanazon a problémán rágódnak, ami egy kicsit unalmas

§  A csapat nagy része már „megvolt” egymásnak

§  Üvöltözés, üvöltözéssel vegyítve

Azt hiszem, hogy ha a negatív jelzőket kihagynák a sorozatból, akkor egy fantasztikus kis „magyar” dolog lenne belőle. De ugye, azt elfelejtettem említeni az elején, hogy 2011-ben indult a sorozat német változata a Tag- Nacht Berlin. Furcsa egybeesések vannak két műsor között, bár én csak véletlenül találtam rá a német verzióra, de volt bennem egyfajta kétség, hogy ezt magyarok találták ki. Viszont ennek ellenére úgy gondolom, hogy nézhető kis sorozat.

Szerintem elég ennyi bevezető, nézzük a szereplőket:

Ø  Joe: Az eredeti albérlet tulajdonosa. Ő a legidősebb tag, ennek ellenére befolyásolható. Kétlem, hogy ennyire manipulálni tudja a kanadai haverja. Eddig szerintem vele vagyok úgy, hogy semmi gáz.

Ø  Regina: Na, ő az a személy, akit nem bírok elviselni. Miért kell mindenért üvölteni? Ez a nő képtelen egy mondatot is elmondani visítás nélkül. Tudom, hogy ez a szerepe, de valahogy visszavehetne a hangjából. A másik része, hogy mindenbe beleavatkozik, mindig mindent jobban tud, de a saját élete romokban. Eddig ő rombolta szét a legtöbb kapcsolatot.

Ø  Lali: Nem tudom honnan szedték, azt sem, hogy ez a magyar ötlet volt-e, de kétségkívül nagyon eltalálták. Néha már idegesítő, hogy keresztbe tesz mindenkinek, de mindent megtesz a „családjáért”. Egy fedél alatt viszont semmiképp nem élnék vele.

Ø  Maja: A tipikus rosszakaró. Mindenkibe beleköt, de a saját hibáit nem veszi észre, csak ha valaki nagyon durván megleckézteti. Semmit nem akar csinálni, csak egész nap otthon ülni, de a pénzt azt elvárja. Nagyon unszimpatikus lány lett.

Ø  Marci: Nem értem, hogy mit esznek rajta annyira a lányok. Kezd ő is Reginásan viselkedni, ami bosszantó tud lenni, főleg, hogy idáig a saját életét nem tudta rendbe tenni. El kellene döntenie, hogy mit akar és cselekednie.

Ø  Barbi: A habos-babos barbie. Nem tudja elengedni Joe-t, de mindenáron gyereket akar. Nem tudja, hogy mit szeretne pontosan, csak saját magát őrli ezzel és persze a körülötte lévő embereket. Az ő nyávogása is idegesítő időnként, de sokkal elviselhetőbb, mint Regina.   

Ø  Gábor: Mostanában eltűnt a képernyőről. Ő volt az egyetlen, aki mindig kitartott Lali mellett és mindig vigyázott rá. Sajnos hagyja magát befolyásolni Lalinak, ami viccesen néz ki, főleg, hogy fél kézzel le tudna ütni a haverját.

Ø   Dávid: Amerikából jöttem, mesterségem címere: úgy „csicskáztattok”, ahogy akartok. Üzletvezető, akit úgy vernek át a többiek, hogy le sem esik neki a történet. Néha már fáj, hogy milyen idióta tud lenni. Viszont sajnálom, hogy egy nővel sem jön össze neki.

Ø  Kristóf: Most már kezd normális lenni a régi énjéhez képest. Már lehet vele beszélni és segít másoknak, ha megkérik rá, persze csak valamit valamiért alapon. Szinte ő az egyetlen, aki nem szerencsétlenkedik, és nem tudja átverni senki.

Ø  Dj: Neki sajnos nem tudom a nevét, mivel lemaradtam párrészről, Bécy üvöltéséből meg nem tudtam kivenni. Keveset szerepel, de akkor a profi zenészt adja.

Ø  Zsófi: „Sajnáloooom”. Az egyetlen mondat, amit megjegyeztem tőle. Mindig mindet elcseszett, és állandóan megbánt, amit tett. A sorozat szerint külföldön van, de lehet, hogy csak ideiglenesen, ahogy Gábor. Zsófi egy negatív személyiség, aki mindenkit csak megbánt akárhol van. Eddig 3 albérletből tették ki.

Ø  Félix: Zsófi párja. „ Ne aggódj, megoldom!” Most szabadult a börtönből, ahol két évet ült, de van pénze. Fura. Most egy büfét vezet Reginával, de már számtalan bajba keveredett. Ő is negatív személy, mert mindenkit belerángat a sötét bizniszeibe.

Ø  Bécy: A kőgazdag szegény. Pénze van, de a viselkedése miatt még saját lánya sem bírja. Neki egy hatalmas villája van, ahol kiadta albérletbe a szobákat. Klub tulajdonosként az éjszaka embere, nappal pedig a gardróbja tartalmával sokkolja az embereket.

Ø  Alexa: Egy szó van rá: pénzéhes. Bécynél lakik, ő ad neki mindent, de persze Alexa egy független nő. Nyávog minden hülyeségért és nem tudja eldönteni, hogy mit akar. Egy hétig egy problémával van elakadva, - vagy amíg meg nem oldja -, de persze elcseszi. Visszavehetne ő is egy kicsit, egy időre háttérbe szoríthatnák a karakterét, ahogy Regináét is.  

Ø  Evelin: Bécy lánya, akaratos egyéniség, mindig megszerzi, ami neki kell.

Ø  Milán: Hajó tulajdonos, de nincs tisztában olyan alapdolgokkal, amit egy 10 éves tud. A szülei gazdag üzletemberek, de őt nem érdekli, egyedül akar boldogulni.

Ø  Karesz: Semmirekellő, haszonleső. Milán barátja és a hajón dolgozik bár –állítása szerint – fele hajó az övé, de egy forintot nem fizetett érte. Mindketten problémát halmoznak problémára, de nem tudják megoldani, ezért mindig a csőd szélén vannak.

Ø  Drex: A hajó rendezvényszervezője, akit már négyszer - ötször kirúgtak, de az esze miatt kell. Nőcsábász, de el tudja különíteni a magánéletet a hajótól. Tisztában van dolgokkal, ha ő nem lenne a hajó már rég elúszott volna.

Ø  Miri: Az örökké szenvedő lány, de nyilvánvaló nem elég egyértelmű. Mindenki megcsalja, átveri, kihasználja, de nem veszi észre, hiába szólnak neki előre. Összeveszett a szüleivel egy olyan dolog miatt, amihez igazából semmi köze nem lett volna, ezért a hajón lakik ingyen.

Rajtuk kívül még vannak más szereplők is, de szerintem ők a főbb személyiségek.

Ennyi lett volna a mai poszt, remélem tetszett és legalább belenéztek egyszer a sorozatba. Egyébként, ha van valami ötletetek a bloggal kapcsolatban nyugodtan írjátok meg kommentben vagy privát üzenetben. Minden szót örömmel fogadok! 

Csak egy sorozat

Sziasztok! 

Ma egy olyan sorozatot hoztam, ami bár nem az a tipikus mai értelemben vett sorozat - ahol minden nő hisztizik és szolis izmos pasik rohangálnak -  de egy nagyon jó kikapcsolódás.

Ma már - sajnos - el vagyunk árasztva a Latin - Amerikai, Spanyol sorozatokkal, amik javarészt ugyanarról szólnak, ugyanazzal a  szereplőkkel csak más néven. Persze, van aki ezeket szereti, de én nem tartozom közéjük és biztos vagyunk még így egy páran. Egyszerűen engem felidegesítenek ezek a karakterek, mert annyira művi benne minden. 

De térjünk át a mai bejegyzés tárgyára.

Don Matteo. Ha pár hónapja azt mondja nekem valaki, hogy egy olyan sorozatot fogok nézni, amiben egy pap szerepel, kinevettem volna; ma már megszokott dolog, hogy nézem. 

Hiába pap a főszereplő, nagyon jó kis sorozat, mivel főként bűnügyekről szól. Tetszik, hogy egy egyházi személy nem csak - lényegében itt nem is - a templomban ül és imádkozik, hanem belefolyik a világi életbe is, és előbb megoldja a bűntényeket, mint a csendőrség. Tetszik, hogy a rendfenntartók annyira lükék, hogy az nem kifejezés. Kifejezetten jó benne, hogy már egy rész után is tudni lehet, hogy ki kivel milyen kapcsolatban van, nem kell hozzá hónapokig nézni. Ellentétben a szappanoperákkal itt nem csalják meg egymást a szereplők, nincs egy embernek 100 másik szeretője és nincs szerelmi dráma.

Igazából én csak a főszereplő miatt kezdtem el nézni, mivel ő Terence Hill. Mindig is nagy kedvencem volt, imádtam, a régi filmjeit, de ő is megöregedett, így már nem "akciózik". 

Ő a pap, aki egy mindenlébe kanál. Abba is beleavatkozik, amibe nem kéne, de jól teszi. A rész végén mindig bölcs tanácsokat mond, amit akár a valóéletben is meg lehet szívlelni. 

Fontos szereplő még Giulio Tommasi, azaz a százados, a főtörzs, Cecchini és persze a paplak lakói, Pippo, Natalina és persze még sokan mások.
Tipikus olasz temperamentum is megjelenik benne: alapvetően nagyon kedvesek, de olykor Natalina idegbeteget megszégyenítő módon kiabál. Szinte nem is kell érteni a filmet ahhoz, hogy nevetni lehessen rajta, hiszen már a mutogatásuk és a mimikáik is halálosok tudnak lenni.
Valamiért nagyon megfogott az egész sorozat, úgy ahogy van, pedig ezelőtt soha nem néztem ilyet.
Már maga a helyszín megragadott, ami Olaszország Gubbio nevű települése, ami nem messze ( durván 4 órányira) Rómától található. Hangulatos és tele réges- régi épületekkel, amik mindig is lenyűgöztek.

Mindenkinek ajánlom, aki szeret jókat nevetni és szereti a bűnügyeket. 

Mára ennyi lett volna, a következő bejegyzéshez várom az ötleteket. :)