The Crown - A Korona

Ugyan már évekkel ezelőtt megérkezett hazánkba a The Crown sorozat első évada, én most szántam rá magam, így a négy évadot egyszerre tudtam megnézni. Régóta érdekelt az angol monarchia és a jelenleg élő leghíresebb királyi család, így nem volt kérdés, hogy megnézem a II. Erzsébet királynőről szóló Netflix által gyáratott sorozatot. 

Már az első rész után biztos voltam abban, hogy érdekes történet lesz, ám nem gondoltam, hogy ennyire mélyen belemennek a történelmi eseményekbe, amikről egy kis utánajárással még több mindent tudhatunk meg. Én legalább is szeretek utánaolvasni a dolgoknak, ezáltal érdemi tudásra szert tenni. 

A történet már az elejétől kezdve lebilincselő és érdekes annyira, hogy lekösse az ember figyelmét, mely hivatalosan 1952-től játszódik az 1990-es évek elejéig, így figyelemmel kísérhetjük egy hercegnő trónra lépését, egészen a máig méltán sokat emlegetett Diana hercegnőig. 

Élveztem, hogy annak ellenére, hogy ez egy szórakozató műsor az írók történemileg hűek maradtak a valós eseményekhez és olyan fontos elbeszéléseknek lehettünk tanúi, amik talán már rég feledésbe merültek, így ha hihetünk egyes bulvár lapoknak a sorozat bizonyos részei nagy felháborodosát keltettek a királyi családban. 

Tetszett, ahogy a fiatal Erzsébetből egy okos és céltudatos középkorú nő válik, aki fokozatosan lesz tisztában a saját hatalmával és fokozatosan válik egyre önállóbbá, és élveztem azokat a jeleneteket, ahol a meglett férfi minisztereket rendre utasítja és nem hagyja magát velük szemben még akkor sem, ha nála évtizedekkel idősebbek és tapasztaltabbak. Ugyanakkor megredítő volt, hogy mennyi tragédia és mennyi bortány árnyékolja be a családot és szmorú, hogy ennyi mindenen kellett keresztül menniük. Azt viszont biztosan tudom, hogy nem szeretnék semmilyen formában közéjük tartozni és a családuk tagja lenni. (Na, nem mintha erre bármi esély lenne vay lett volna valaha is, de azért titkon a legtöbb kislány elképzeli magát hercegnőként.) Sajnos tanúi lehetünk annak a rendkívül rdeg és hideg bánásmódhoz, amiben egymást is részesítik és sajnos még ebben a korban is meglátszott, hogy mennyire fontos a közvélemény és a tradíció. Főleg Károly és Anne életébe nyerhetnk bepillantást, de az első két évadban  jelentős szerepe van Fülöp hercegnek is, aki kívülállónak érzi magát, aki sarokba van szorítva a rangja által. 

Tudom, hogy történelmileg tények vannak ábárzolva, mégis hadd ejtsek pár szót arról, hogy mi az ami nem tetszett, illetve mi volt szimpatikus a karakterekben.

Kezdjük a sort rögtön a királynővel: tetszett, hogy a fiatal királynő is kiáll önmagáért és rendre átlát a helyzeteken, így le tudja vonni a következtetéseket és számomra lenyűgőző volt, hogy milyen méltósággal játszotta mindkét színésznő a karaktert. Főként az Olivia Coleman által alakított királynőben éreztem a méltóságot és azt, hogy mekkora tisztelettel nyúlt a karakterhez, ám ezzel nem szeretném Claire Foy alakítását aláásni, mivel briliánsan alakította a fiatal királynőt. Azonban nem tetszett, hogy ennyire hűvős és rideg volt mindekivel szemben. A gyerekeit dada nevelte fel, egy részben gyakorlatilag bevallja, hogy nem ismeri a gyerekeit, illetve az, hogy a saját fia boldogsága sem érdekelte, mivel az nem a koronának tetsző nőt akart feleségül venni. 

Folytassuk a sort Fülöp herceggel, akiben egy lázadó kiskamasz veszett el az első két évadban. Tetszett az ő karakterében, hogy habár tiszteli és elismeri Erzsébetet, mint királynőjét és fejet hajt neki, ám mint felesége vitába mer szállni vele. Kicsit az őrületbe kergetett a folyamatosan nő ügyeivel, amit én már akkor sem tudtam volna megbocsátani, nemhogy ezek után még két gyereket vállani vele, viszont imádtam, ahogy a színész megformálja a fiatal Fülöpöt, aki maga is hercegi sarj, ám olyan zivataros múlttal, amit senkinek nem kívánnék. Azonban határozottan nem tetszett a váltás a második és hamadik évad között. Na, nem a színészváltással van a probléma, hiszen egy ugyanazon személy nem játszhatja el a harminc év körüli fiatal herceget és a 60 év körüli érett felnőttet. Nekem az nem tetszett a váltásban, hogy nagyon hirtelen nagyon éles volt a változás a herceg természetében. Az első két évadban látunk egy féktelen herceget, aki nem találja a helyét az angol királyi udvarban és zavarja, hogy a felesége sokkal nagyobb befolyású, mint ő maga, majd a harmadik évadtól egy lenyugodott, bölcs embert kapunk, aki mintha szöges ellentéte lenne a fiatal énjének. 

Margaret hercegnő is fontos szerepet töltött be a család életében, ha más nem a botrányaival és az őrült tivornyázásaival. Nem titkolom, mind a négy évad során rendkívül irritált a viselkedése. Fiatal nőként irritált a szenvedése, ami ugyan teljesen jogos volt, hiszen a korona miatt nem mehetett feleségül ahhoz, akit igazán szeretett, de egy idő után soknak éreztem a viselkedését, amit szerintem az ő rangjában nem engedhetett volna meg magának, hiszen akárhogy nézem, ő a királynő húga. Idősebb korára se változott sokat a viselkedése, mondjuk annyiban talán igen, hogy véleményem szerint ő volt az, aki világosan átlátott helyzeteken és történéseken. A színészváltással azonban ebben az esetben nem értek egyet. Margaret hercegnőt fiatalon magas, karcsú nőként ábrázolták, aki hirtelen egy sokkal alacsonyabb és molettebb hölgy lett. Persze a színészi játkból nem von le semmit ez a tény, azonban szerintem érdekesen sikeredett a csere.

A harmadik évadtól egyre nagyobb szerepet kaptak az idősebb királyi leszármazottak, így Anne hercegnő is. Nem titok, nekem ő nagy kedvencem volt, mivel a királyi ház többi tagjához képest nagyon nyers és őszinte volt mindvégig. Határozottsága, fegyelme és öntudatossága nagyon jól fel volt építve és tetszett, hogy habár az ő esetében is válással végződött a házassága, mégse kap szerepet a férje és a családja. Kicsit hiányoltam őket, de abszulút jó döntés volt, hogy nem vontak bele még több szereplőt. 

Anne hercegnő mellett a trónörökös Károly is rendkívül nagy szerepet kapott felnőtt fiatalként. Az ő karaktere viszont egyáltalan nem tetszett, sőt egyenesen visszataszítónak találtam. Ahhoz képest, hogy ő az angol trón várományosa, a leendő király elég határozatlan és rendkívül elhanyagolható szereplő. Károly életével kicsit részletesebben foglalkozik a sorozat, de semmivel nem lett szimpatikusabb. Gyerekként sajnáltam, hogy ennyir esetlen és mennyire szüksége lett volna a szeretetre, amit soha nem kapott meg, felnőttként viszont számomra visszataszító lett a viselkedése. Egy nagyképű és arrogáns ember lett belőle, aki rendkívül felszínes. És tudom, hogy a színészt nem minősítjük, hiszen rendezői utasításra cselekszik, de nem tudok elmenni szó nélkül amelett, hogy legszívesebben egy lapáttal csaptam volna hátba, hogy álljon már egyenesen. Irritált, hogy leendő uralkodóként ennyire görbén áll, miközben egyfolytában lóg a feje. Egy olyan részt nem láttam, ahol egy hercegre hasonlított volna a tartása. Nagyon zavart a lógó feje és a búskomor arca, ami nyilván annak volt köszönhető, hogy már gyerekként is rákényszerítették a dolgokra a korona nevében. Egyébkén a Dianával való viselkedése sem volt szimpatikus, mert nekem úgy tűnt, hogy folyamatosan a nőt hibáztatja mindenért, ahelyett, hogy megtanította volna hercegnéként viselkedni. 

Végül de nem utolsó sorban Diana. Ugyancsak a legutolsó évadban jelenik meg, de nagyon jelentős volt a szerepe. Láthatjuk, hogy mennyire szenved és mit okoz nála a Károllyal való házasság, aki finoman szólva sem nőként tekint rá. Diana teljes mértékben kivülálló és nem is tud beilleszkedni a családba, de a maga módján nem is akart. A nép szerette és csodálta őt, azonban Lady D  - ahogy a köznép nevezte - nem kedvelte a felhajtást. Ő volt az egyetlen a királyi családban, aki a nagybetűs Anya volt. Ő törődött a gyerekeivel és nevelte őket, ellentétben a többi nővel. Sajnos Károly szemében soha nem ő volt a Nő, de az emberek szemében mindig ő lesz a Szívek Királynője. 

Rajtuk kívül természetesen számos mellékszereplő jelen volt, azonban a bejegyzés már így is hosszú, így nem szeretnék külön itérni rájuk. Mindegyik karakternek megvolt a maga bája és hibája, azonban így összeségében volt nagyon összetett és jó a sorozat. 

Ti láttátok már? Ha igen, mi a véleményetek?

Jane Austen: Emma, Büszkeség és Balítélet

Sziasztok! Már nagyon régen volt bejegyzés és nem is mentegetőzni szeretnék de egészen egyszerűen nincs időm a blogra. Jelenleg az egyetem miatt magamra nincs időm nemhogy erre a platformra, azonban igyekszem hozni a bejegyzéseket.

Na de nem is szaporitom tovább a karaktereket, inkább rátérek a bejegyzés lényegére ami két klasszikus alapmű melyet szinte mindenki ismer.

Már régóta terveztem elolvasni a két kötetet, azonban ez nem igazán sikerült úgy ahogy terveztem. Azaz sehogy nem sikerült. Ritkán fordul velem elő, hogy leteszek egy könyvet azonban most mindkét esetben ez történt. Nem állítom, hogy ez a könyvek hibája lenne, azonban azt sem mondom hogy az enyém. Sajnos száz oldalt sem tudtam olvasni egyikből sem mert annyira nem kötött le. 

Egyszerűen nem tudtam koncentrálni és ha olvastam is egyhuzamban pár oldalt az kínszenvedés volt. 

Számomra olyan problémákkal foglalkoztak mindkét esetben, amikhez nincs is nagyon közük, miközben oldalak mentek el a semmire vagy éppen a ruhák és az emberek viselkedésének elemzésére. Jobban szeretem a lendületes és fordulatos könyveket, amikben mindig történik valami. 

Tisztában vagyok azzal, hogy ezek klasszikus regények és nem éppen abban a korban íródtak, ahol a nőknek sok teendője lenne vagy beleszólása a férfiak dolgában, azonban annyira vontatottnak éreztem az egészet, hogy nem tudtam tovább olvasni. 

Mivel készültek a regényekből film adaptációk ezért megkíséreltem megnézni őket. Az Emmából nem sokáig jutottam mert a főszereplő annyira irritált, hogy nem bírtam végignézni a két órás filmet. A Büszkeség és Balítéletet végig tudtam nézni és tetszett is. Lendületes és fordulatos volt, a szereplők is kitűnően alakítottak és tanulságos volt. 

Összességében elmondható, hogy nekem személy szerint nem tetszett egyik regény sem és a film sem. Lehet, hogy csak én nem vagyok még elég érett ehhez, azonban ezt nem tartom valószínűnek. 

Ajánlót sajnos ezekhez a művekhez nem tudok adni mert nem érezném hitelesnek magam, ha most erre pozitív ajánlót adok. Azonban ha kedvet kaptok hozzá bátran vegyétek kézbe, hátha nektek jobban fog tetszeni.

 

Mint ahogy hangsúlyoztam ez a saját véleményem, és nem akartam megbántani senkit sem vele. 

Ti olvastátok már? Ha igen akkor mi a véleményetek?

Ransom Riggs - Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekei

Sziasztok! Hosszú kihagyás után újra itt vagyok egy újabb könyvajánlóval. Mostanában volt egy kis időm olvasni, így gondoltam leírom a gondolataimat a regénysorozatról.

!!!Spoilert tartalmazhat!!!

Alapvetően négy könyv van, amik összekapcsolódnak, plusz egy kiegészítőkötet, mely novellákat tartalmaz, de nagyon megéri az idő, amit rá szánunk. Nekem nagyon tetszett az összes része és a novellák is ugyanolyan hátborzongatók, mint a regények, sőt számomra még ijesztőbbek voltak. Na, de nézzük a regényeket kicsit részletesebben.

Az első kötet a Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekei címet viseli, ami már a kezdetén hátborzongató, ugyanakkor érdekes és szövevényes. A történet Jacob Portman szemszögéből íródott, aki egy teljesen átlagos kamasz srác Floridából. Állítása szerint vele soha nem történtik semmi izgalmas, csak éli az unalmas, egyhangú életét. Ez egészen addig tart, amíg nagyapjától telefonhívást nem kap. Abe-ről minden családtagja úgy gondolja, hogy csak egy szenilis vénember, akinek nincs ki a négy kereke, de halála napján mindenre fény derül. Legalább is Jacob számára. Kiderül, hogy a régi históriák, amiket a nagyapja mesélt mégsem kitaláció. Innen kezdetét veszi a kaland. Hogy ki az az Emma? Jacob, a nagyon is a jelenben élő átlagos srác, hogy kerül 1940-be, egy szigetre, amit lebombáztak? Mi köze ennek Aba-hez? Rengeteg kérdést vet fel már a legelején a könyv, mégis mindenre választ kaphatunk, csak figyelmesen kell olvasni és értelmezni az olvasottakat. 

 A második kötet az Üresek városa címet viseli, ami nem véletlen választás a szerző részéről. Hatalmas időutazások és kalandok várnak a szereplőkre, amiket nem szeretnék itt kifejteni, hiszen a bejegyzés lényege nem egy összefoglaló létrehozása, hanem egy vélemény nyilvánítás, amihez elengedhetetlen, hogy pár szóban megismerjétek a könyvet. Annyit azért elmondok, hogy a legkevésbé sem unalmas vagy túlerőltetett az első rész után.

 
A harmadik kötet a Lelkek könyvtára címet viseli, amit akár metaforaként is lehet értelmezni, ám kiderül, hogy mégsem teljesen az. Mikor Jake és Emma már saját magukkal küzdenek, a barátaik veszélyben vannak. A két fiatal hadakozik a természettel, hadakozik a lidércekkel és természetesen az érzelmeikkel. De hogy kerülnek ki ebből a csapdából? Mi lesz a következménye? Mert ennek mindenképpen lesz folytatása, ami az egész különleges társadalomra kihatással lesz, rögtön a negyedik részben, mely a Napok térképe címet viseli. 







Vándorsólyom kiasszony különleges gyermekeinek új feladatuk van, méghozzá egy olyan, amit a vezetőik osztottak rájuk és egy olyan, ami Aba öröksége. De amikor Jake belevág az ismeretlenbe a barátaival nem sejti, hogy milyen veszélybe sodorta a társadalmukat. Megint bajban vannak.

Nagyon tetszett az összes kötet, nem tudnék különbséget mondani köztük. Az első még nagyon mesebelinek hatott és idilli volt, ám a végén már ott is érződik, hogy valami nem stimmel. Tudtam, hogy van folytatása és nem egy love story-ra számítottam, de ez felülmúlta a várakozásomat. Tetszett, hogy az író ennyi szálat mozgat egyszerre és mindenkinek van valami szerepe, még akkor is, ha elsőre haszontalannak tűnik. Fontos, hogy nem szabad átsiklani a részletek felett, mert annak az egy pici momentumnak még nagy szerpe lesz később. Érdekes volt, hogy Jacob nem egy felszínes, sekélyes fiú, aki az első pillanattól kezdve ereje teljében van, hanem egy visszahúzódó, bizonytalan srác, aki még a negyedik rész végén sincs tisztában a saját erejével és tudásával, de még a jelentőségének mivoltával sem. Nem tudja pontosan, hogy Abe mit hagyott rá és miként kezelje a helyzetet, ugyanakkor nagyon céltudatos és a ballépései ellenére mindig jó szándékú. Aztán ott van Emma, aki ugyan évtizedeken keresztül élt 1940-ben, de próbál alkalmazkodni. Érződik, hogy össze van zavarodva és nem igazán van a helyzet magaslatán, hogy most egykori szerelme – Abe – unokájával találkozhat, holott ő még mindig egy tizenéves kamasz. Érdekes számomra, hogy bár a kisasszony gyermekei évtizedeken át hurokban éltek (mindig ugyanazt a napot élték újra éveken át) így nem öregedtek, ezért van bennük valami gyermeki, de ott van a felnőtt énjük is, akik már jócskán túl vannak a hetvenedik életévükön. Már maga a kontextus hátborzongató számomra, hogy Jake a saját nagyapja barátaival találkozik, akik még mindig fiatalok, de Abe-t már idős emberként ismerte meg Jake. Különös, hogy a különböző korokból származó fiatalok mennyire képesek alkalmazkodni egymáshoz és mennyi mindent kell túlélniük. Tetszett, hogy Jacob végig vívódik, hiszen rájött, hogy ő is különleges és tudja, hogy ezt az életet nem dobhatja el, mert nincs rajta kikapcsológomb, ugyanakkor vágyik haza, a normális életébe, ahol iskolába jár és egyetlen barátjával van. Egyedül a klisék nem nyerték el a tetszésemet, mert szerintem nem csak Jake volt ott a harcban és nem csak ő kellett a dolgokhoz, hanem a többi különleges társa is, akik nélkül valószínűleg már a főszereplő is halott lenne.

A könyvhöz filmadaptáció is készült, bár csak egy kötetről és közel sem olyan izgalmas, mint a regények. Sajnos elkövették az a hibát, hogy olyan kulcsfontosságú jeleneteket hagytak ki, amik akár egy folytatáshoz is szükségesek lettek volna. Ráadásul rengeteget változtattak a könyvhöz képest, ami bár ebben a megoldásban hasznos volt, de a továbbiakban (ha lesz folytatás) nem lesz az. Remélem nem árulok el nagy titok azzal, hogy elmondom, hogy Emma képessége a könyv szerint a tűz irányítása, a filmben a levegő irányítása volt. Ráadásul a filmben olyan szálakat mozgatnak, amik annyira jelentéktelenek, hogy akár el is lehetett volna hagyni. A legnagyobb csalódás pedig egyértelműen a film legnagyobb jelenete volt, mert a könyvben semmi ilyesmiről nincs szó, csupán a harmadik (?) kötetben említik egy teljesen más kontextusban a helyszínt. Mindenesetre nagyon furcsán lett megoldva a film, de számomra a legnagyobb pozitív változás a könyvhöz képest a legvége, amikor Jake elhatározásra jut, ami megváltoztatja az életét. Úgy gondolom, hogy a film verzióból is ki lehetne hozni még a folytatásokat, mert a végén teljesen elvarratlan marad a szál, ha tudatában vagyunk annak, hogy a regény miként folytatódik. Egyébként véleményem szerint a könyvnek is lesz még folytatása, mert a negyedik könyv végén eléggé nagy függővéget hagyott az író, így mindenképpen várható valami folytatás.

Mielőtt belevetnéd magad Ransom Riggs világába megemlíteném, hogy a regényekhez tartozik egy kiegészítő novelláskötet, amit mindenképpen a sorozat olvasása után ajánlok, mert csak úgy fogod érteni és így fogod tudni összekapcsolni a regénnyel. Ez a kötet csak 170 oldal, de annál izgalmasabb, olyan, mint a tanmese. Rövid történeteket mesél el, és mindnek van valami tanulsága a végén. Na, persze nem ajánlom gyerekeknek, mert ahhoz kicsit ijesztőbb, de szerintem mindenképp olvasd el, ha már megtetted a regényekkel.

Kinek ajánlanám?

Mindenkinek, aki szereti a változatos, fordulatos  és meghökkentő olvasmányokat. Persze nem árt, ha egy kicsit idősebb fejjel olvasod, mert annak ellenére, hogy nem kifejezetten horror, akadnak benne olyan részek, amiket egy gyerek nem szívesen olvas, de akár a megértés miatt is mondanám azt, hogy nagyobbak olvassák. Ez nem egy egyszerű love story, hogy egy szálon halad és csak el kell olvasni, itt muszáj kicsit több időd fordítani a regényre, mert egyik dologból következik a másik, sokszor egy állítást később magyaráz meg, így gyakorlatilag mindig vissza kell emlékezni. Ráadásul több szereplőt is mozgat, akiket nem árt az eszünkbe vésni, mert mindegyiknek nagy szerpe van.

Összeségében nekem nagyon tetszett a sorozat és csak bátorítani tudok mindenkit, hogy olvassa el, mert megéri. Egy teljesen más világba kerülünk és egy teljesen más értékrenddel találkozunk, ahol mindig magad mögé kell nézned, mert nem tudhatod, hogy ki az ellenség és ki a barát.      

The last song - Az utolsó dal

Sziasztok! Ahogy megígértem most egy filmkritikával jöttem, amit már nagyon régóta tervezgetek, de csak most jutottam el odáig, hogy meg is írjam. 

 A film nem más, mint Az utolsó dal, amit sokan ajánlottak nekem, így megnéztem.

Amikor megláttam a főszereplőt kíváncsi lettem az egész filmre. Kíváncsi voltam, hogy Miley a Hannah Montana-n kívül is jól alakítja-e a szerepét. Meg kell, hogy mondjam, nem csalódtam, tényleg jó alakítást nyújtott, ennek ellenére nem nagyon kedveltem meg a karakterét. 

Karakterek: 

Veronica 'Ronnie' Miller:

Már az elején irritáló volt számomra az a bús-komor arc, amikor megérkeztek az apjukhoz; abban a nézésben konkrétan világfájdalom tükröződött. Ami szerintem túlzásba lett víve, az Ronnie hisztije. Lányként nem tudnám elviselni, ha valaki mindenen megsértődik vagy a rosszat látja és ezért nem értettem Will-t (Liam Hemsworth) sem. 

Ronnie viselkedése még abból a szempontból is érdekes, hogy hirtelen változik túl sokat, hiszen az eleinte hisztis lányból egy átlagos kamasz lesz szinte egyik napról a a másikra. 

Will Blakelee:

Egyedül a 'nőfaló vagyok, de megtaláltam álmaim nőjét' dolog lett elrontva nála. Ez már annyira tipikus karakter, hogy szinte minden hasonló filmben megtalálni. Jobb lett volna, ha egy átlagos jóképű srác benyomását kelti, hiszen a többi tulajdonságával nem összeegyeztethető ez így. Ezen felül szerintem nagyon jól alakította Liam a szerepet.

Maga a történet is szerintem nagyon jó koncepción nyugszik, nagyon megható volt, főleg a vége. Mivel nem olvastam a könyvet, rendesen meglepődtem, a történteken, azt hittem, hogy happy end lesz, ahogy szokott lenni az ilyesmi. De nem baj, ez is egy jó tanulság volt számomra.

Ti megnéztétek már?

Ennyi lett volna a mai bejegyzés, legközelebb talán egy "okító" bejegyzéssel jövök. Addig is jó szórakozást! :)

Fák jú, tanár úr!

Sziasztok!

Ahogy ígértem egy filmkritikával jöttem, most, amihez a Fák jú, tanár úr! című filmet választottam áldozatul; csak mert valami nevetésre vágytam és megnéztem.

Szerintem kezdjünk is hozzá!

https://www.youtube.com/watch?v=TEV6f3RYQSM

Belinkeltem az előzetesét, mert bár talán kevesen, de akadnak még olyanok, kik nem látták és ezzel a 2,5 perccel kedvet kapnak hozzá.

Próbálom úgy megfogalmazni, hogy ne spoilerezzek, mert nem akarom lelőni a poénokat, de nehéz lesz, mert szinte minden egyes percben van valami fura, vagy jó dolog, ami említésre méltó lenne.

Először is tisztázzunk pár „tényt” a filmről:

-          2013- ban készült német vígjátékról van szó.

-          119 perces film, és 16 éven felülieknek ajánlott néhány  ’ olyan ‘ jelenért, ill. a trágár beszédért, bár ilyeneket mindennap hallunk szóval, nem gáz.

-          Főszerepben Elyas M’Barek ( Zeki Miller) és Karoline Herfurth (Lisi) látható, bár előtte még egyetlen filmben sem láttam őket,de lehet, hogy csak én figyelmemet nem keltették fel.

Szóval, ezt a filmet még egy barátnőm ajánlotta, viszont csak jóval később néztem meg, mert egyszerűen nem tudtam időt szánni rá. Utólag most már azt mondom, hogy kár lett volna kihagyni, mert tényleg jó lett.

A szereposztásban senki neve nem volt ismerős, talán mert mind németek és nem a Nagy Hollywoodban dolgoznak, hanem Európában; ennek ellenére Zeki karakterét nagyon eltalálták, mert illet rá a sittes csávó leírás. A női főszereplőt, viszont egy kicsit gyengének éreztem és esetlennek. Néha úgy tűnt, mintha ez lenne neki az első filmje, pedig már nagyon régóta a szakmában van. Persze, lehet, hogy csak azért éreztem így, mert valahogy eltörpült Zeki mellett, aki ugye a fő-főszereplő. Akit még kiemelnék, az, az iskolaigazgató-nő, aki enyhén szólva furcsa szerzet, de egy ilyen karakter a tökéletes ehhez a filmhez.

Igazából nagyon nézhető film, csak hát telis-tele van olyan részekkel, amit a való életben nem lehetne megcsinálni. Ráadásul tele van abszurd és lehetetlen fordulatokkal, amitől csak izgalmasabb lesz, és persze többet lehet rajta nevetni. A vége viszont olyan szempontból nem tetszett, hogy valahol tudtam, hogy ez fog történni, hiszen majdnem minden filmben elsütik, csinálhatták volna másképp is, vagy legalább egy kis csavarral.

Egyébként nemrég jelent meg a második része a magyar mozikban, de egyes videó-megosztókon, ahol csak filmek vannak, fent van már kamerás változatban is, ami azt jelenti, hogy nem a legjobb minőség, bár még nem láttam.

Mindenkinek ajánlani tudom, aki szeretne egy jót nevetni, vagy csak ráér és unatkozik.