Sziasztok! Nemrég jelentkeztem a 2017-es”olvasónaplómmal”,
de itt az ideje, hogy megtudjátok, mik keltették fel az érdeklődésemet
2018-ban. A tavalyi évben kicsit színe
1. L. Welskopf – Henrich: A Nagy
Medve fiai – 368. oldal:
Nagyon régi könyv, azóta is keresem
a második részét. Eleinte nem nagyon tetszett, mert vonatott volt nagyon és úgy
tűnt, hogy soha nem akar beindulni a cselekménye. De aztán ez szempillantás
alatt pörgőssé vált és betekintést nyerhettünk az indiánok világába. A könyv
visszarepít a régi Vad – Nyugatra, az indiánok földjére, ahol még csak alig
épült ki valami, a mostani Amerikának még nyoma sincs. Izgalmas és érdekfeszítő
a cselekménye, amikor a szerző elkapja azt a bizonyos ritmust, letehetetlenné
válik.
2. Leiner Laura: Egyszer (Bexi 6.)
– 478. oldal:
2017-ben nem jutottam a sorozat
végére, így átcsúszott 2018-ra. Mint, ahogy az eddig összes könyvét Laurának,
ezt is imádtam és igazából nem is nagyon tudok mit hozzáfűzni, mert a könyv
önmagáért beszél. Tetszett, hogy egy teljesen más sorozat, mint anno az SZJG
volt és tetszik, hogy Laura meg tudott újulni és teljesen más karaktereket
megalkotni. Kicsit nagyon hiányoltam, amikor kiolvastam és hirtelen arra
kellett feleszmélnem, hogy ennyi volt Bekiék világa. A sok tépelődés és huza –
vona ellenére is nagyon tetszett a sorozat, habár én egy kicsit szerettem volna
többet olvasni Márxiról.
3. Leiner Laura: Ég veled (Iskolák
versenye 1) – 431.oldal:
Mivel Laurából nem volt még elég,
ezért elolvastam a legújabb sorozatának első részét is. Az első pár oldalnál
úgy gondoltam, hogy ezt most becsukom és ennyi volt. Nem szeretem a szomorú,
melankolikus könyveket, ezért nem akartam tovább olvasni, de a kíváncsiság
mégis hajtott, mert azt mondtam magamnak, hogy: adj neki még egy esélyt, Laura
mindig meglep és nem lesz végig ilyen. És igazam volt, mert sokkal jobb lett.
Sajnos az eleje tényleg olyan, amit egy kicsit másképp írtam volna és nem ennyire
tragikusan, de ettől függetlenül szerintem tökéletes. Mint minden Leiner Laura
könyvnek (sorozatnak), ennek is van egy sokkal mélyebb mondanivalója, amihez
talán már kell egy kis érettség, így szerintem ez is egy olyan olvasmány, ami
egy kicsit nagyobbaknak ajánlható vagy talán még el kell olvasni egy párszor,
hogy ténylegesen érthetővé váljon. Viszont a végén sajnáltam, hogy nincs még
meg az összes kötete és nem tudom tovább olvasni, mert annyira letehetetlen ez
is.
4. Florence Hinckel: Titkok.com – 148.oldal:
Khm, nos. Megpróbálom úgy
értelmezni ezt a könyvet, mintha hatalmas mondanivalója lenne. De nem tudom.
Lehet, hogy csak én vagyok ehhez már túl felnőtt és ezért nem élveztem annyira,
mint kellett volna, viszont szerintem alapvető problémák voltak a könyvvel. Kezdve
azzal, hogy szerintem egy 13 éves nem viselkedik így. Lehet, hogy én gondolok
túl sokat erről a korosztályról, de úgy gondolom, hogy Mona karaktere és a
barátnői is túl kislányosnak és naivnak lettek megalkotva, mert úgy vélem, hogy
ennél egy kicsit mélyebb és elgondolkodtatóbb dolgok foglalkoztatják a mai 13
éveseket. Ráadásul miért egy tanártól függ az, hogy mit csinálhatnak a tanítási
időn kívül? Mert szerintem a mai világban a tanárnak semmi köze a gyerek
tanítási időn kívüli foglalkozásához – egy bizonyos mértékig, de persze ne
menjünk bele a kivételek listájába, mert erről a témáról szerintem egy
kisregényt lehetne írni. Visszatérve a könyvre, nekem abszolút nem jött át az a
” húúú” meg „wáááá” érzés, mint amit a regény akar érzékeltetni.
5. Stephen Chbosky: Egy különc srác
feljegyzései – 238.oldal:
WOW. Csak ennyit lehet mondani erre
a könyvre. Eleinte nagyon zavaros és kissé nehezen érthető, de a végén mindenre
fény derül. Nem tudok mást hozzáfűzni, mint, hogy el kell olvasni minden egyes
jelentéktelennek tűnő részét is, mert a végén így fog összeállni a kép. Nagyon
durva és felkavaró, ezért inkább nagyobbaknak ajánlanám, semmiképp nem
gyerekeknek való könyv. Olvasás közben néha úgy éreztem, hogy elég volt és nem
olvasom tovább, mert ennek semmi értelme nincs, csak egymás mellé vannak
dobálva random dolgok, aztán a kíváncsiságom tovább olvastatta velem, amit
nagyon jól tett. Egyszer mindenképp érdemes elolvasni.
6. Simone Elkeles: Perfect
chemistry – Tökéletes kémia – 390.oldal:
Hogy miért van oda minden lány a
rosszfiúkért azt nem tudom, de szerintem ez majdnem mindenkinél így van. A
Tökéletes kémiában is, ami egy kiváló könyv arra, hogy bemutassa a társadalmi
rétegek közötti különbséget és egy modern Rómeó és Júliát varázsoljon elénk. Na,
persze nem a nagy klasszikus újra írása, hanem annál sokkal több. Már az első
oldalokon megkedveltem a szereplőket, főleg Alex Fuentes-t, akiről szerintem
mindenkinek a tökéletes fiú jut eszébe. Tetszett, hogy a két főszereplő között
már eleve ott van egy kulturális különbség – hiszen míg Alex vérbeli mexikói,
Brittany megtestesíti a tökéletes amerikai lányt, akinek koránt sem olyan
tökéletes az élete, mint amilyennek mutatja a külvilág felé. A kettőjük
találkozásakor már borítékolható volt a robbanó egyveleg – mint, ahogy a
fülszövegen is olvashatjuk. A kulturális különbség mellett persze még számos
ellentét van Alex és Brittany között, de végig nagy kérdés volt, hogy vajon
mennyire tudják legyőzni ezeket és mi vár kettőjükre. Élveztem olvasni, mert
egyetlen oldala sem volt unalmas vagy mesterkélt, annak ellenére, hogy az írónő
egy elég komoly témát feszeget. Tetszett a teljes szövegezése és az, hogy
Alexben még nagyon is él a mexikói vér és meg sem próbálja elrejteni, hogy ő
kicsoda valójában, sőt büszkén vállalja. Mondjuk szerintem a tudatos spanyol
nyelvhasználat és az erős éntudat csak ráerősített a könyvre és Alex
karakterére.
7. Simone Elkeles: Rules of
attraction - A vonzás szabályai – 348.
oldal:
Hát persze, hogy nem ért véget
Fuentes-ék kalandja egy könyvvel, hiszen Alexnek van egy öccse, Carlos, aki még
a bátyánál is vadabb és szabadszájúbb. Ő az, aki végig káromkodja a könyvet,
mégis egy szerethető karakter marad annak ellenére, hogy teljes mértékben
ugyanazokat a hibákat követi el, mint annak idején Alex. Persze a történet már
egy kicsit később játszódik és a két testvér között érezhető egy bizonyos fokú
ellentét, ami érthető is, hiszen az első rész elolvasása után világossá válik,
hogy Alex mitől akarja megóvni öccsét, aki viszont nem akar kimaradni semmiből
és nem érdekli a veszély. Itt is nagyon kemény bandaháborúk dúlnak és talán ki
lehet jelenteni, hogy kicsit vadabb is, mint az előző részben volt, bár amit
Alex-el tettek az volt talán a legdurvább része az első résznek. A második rész
is izgalmasan alakul, főleg, hogy Carlos egy olyan lányt talál, aki nem adja
magát egykönnyen és kicsit még hasonlít és Carlosra a jellemüket tekintve.
8. Simone Elkeles: Chain reaction –
Láncreakció – 333. oldal:
Fuentes testvérek kerestetnek! De
komoly, miért nincs még egy pár testvérük? A harmadik részben a legkisebb fiú
történetét olvashatjuk, akit mindkét bátyja meg akart védeni a bandaháborúktól
és az ezzel járó veszélyektől, de mint tudjuk, Luist sem kerülheti el a
Fuentesek „átka”. Mondjuk nála azt éreztem, hogy önhibájából keveredik bele a
dolgokba, bár az apró kis titok után nem tudom nem megérteni. Mondjuk egy
kicsit sok volt ez a része, hiszen lett volna más választása, de ő inkább a
bandát választotta, nem tanulva a két bátyja hibájából. Érdekes volt, hogy Luis
ütközött a legnagyobb megpróbáltatásba a lányok terén, hiszen míg Alex és
Carlos egy –egy fehér lányt választottak, addig Luis egy magát fehérnek mondó,
de mexikói lányt. Bár szerintem már az is sok további kérdést felvet, hogy egy
magát fehérnek gondoló ízig – vérig mexikói gazdag lányt miért gondolják a
barátai is fehérnek, a szegényebb rétegből származó Fuentes-t miért nézik le.
Tetszett, hogy az írónő visszahozta a másik két fiút is a befejező regénybe és
kifejezetten örültem, hogy a kis Paco személyében megismerhettük a legkisebb
Fuentes-t is. Az epilógus része kifejezetten tetszett, főleg, hogy a távoli
jövőbe tekintett ki a könyv törzsszövegéhez képest, így láthattuk mindhárom
Fuentes fiút felnőtt férfiként és apaként és láthattuk a gyerekeikben meglakozó
Fuentes vért is.
9. Marnie Bates: Gyilkos a vonal
végén – 347. oldal:
Hát öhm, szóval khm. Elrejteni egy
fontos bizonyítékot, mert nekem olyanom még nincs? Na, nehogy már. Egy LOL
könyvről van szó, ami abszolút mértékben abszurd, lehetetlen és idegesítő. Nem
olvasnám el még egyszer, mert ezt elég volt egyszer is ahhoz, hogy megértsem
nem nekem való. Egy bizonyos korosztálynak biztos nagyon tetszik, de én úgy
látszik kinőttem már belőle. Nem értettem, hogy az a tablet miért ér többet
valakinek, mint saját élete, főleg, ha ki sem tudja nyitni.
10. Marnie Bates: Itt a vége, lúzer
véle! – 341. oldal:
Jajj. Csak ennyit tudok mondani
erre is és megint csak rájöttem, hogy nem nekem valók a LOL könyvek. Teljes
mértékben lehetetlen és képtelen ez a könyv és szerintem abszolút nem olyan jó,
mint ahogy mondják. Nem tudok erre mást mondani, minthogy kiskamaszoknak biztos
nagyon tetszik, de egy bizonyos korosztály felett inkább ne olvassuk.
11. Stephenie Meyer: A burok – 519.oldal:
Láttam a filmet és a könyvet is
olvastam, de megint csak bebizonyosodott, hogy a könyv jobb. Sokkal többet
mond, és sokkal jobban leírja és bemutatja a helyszíneket, a cselekményt, mint
a film. Nagyon tetszett és csak ajánlani tudom mindenkinek, aki szereti a sci-
fi regényeket. Utópisztikus és hátborzongató, de nagyon jól bemutatja a
lényeget a könyv. Miközben ezeket a sorokat írom azt mondom, hogy igazából a
könyv olyan, mintha egy skrizofén lányról szólna, aki vívódik a két személyiségével
és a végén inkább megbékél. Tetszett a fogalmazásmód és tetszett, hogy ennyire
részletes és érzelemteli. Csak ajánlani tudom!
12. Julian Rubinstein: A viszkis –
444. oldal:
Egy amerikai szerző ír a magyar bűnözőről.
Méghozzá teljesen hitelesen és érthetően. Kifejezetten tetszett, hogy Attila
megkérdezésével és mesélésével készült el a könyv, nem a szóbeszéd alapján.
Hihetetlen, hogy milyen körülmények uralkodtak az országban a viszkis idején és
azt sem csodálom, hogy belekeveredett ezekbe a bűncselekménybe. Már ekkor felvetődött
ez a román – magyar ellentét, pedig ha azt vesszük Attila mindig is magyar
volt, csak éppen Erdélyben élő magyar, aki éppúgy nem tehet Trianonról, ahogy
az itt marad magyarok sem. Érdekes volt olvasni az élettörténetét és az egész
történetet, kezdve attól, hogy miképp jutott Magyarországra. Mindenkinek
ajánlani tudom, hogy olvassa el, mert sok mindent megérthetünk, és sokkal
tisztábban láthatjuk a viszkis történetét. A filmet még nem láttam, de
hamarosan bepótolom és összehasonlítom a könyvvel.
13. Déry Tibor: Képzelt riport egy
amerikai popfesztiválról – 182.oldal:
Lehet, hogy csak én vagyok nagyon
értetlen és éretlen ehhez a könyvhöz, de: WTF? Már az elején elveszettem a
fonalat arra vonatkozóan, hogy ki kicsoda és mit csinál. És miért akarta bárki
leütni (vagy mit csinálni) Mick Jagger-t, aki egy fellépő volt, akit a
legjobban vártak. Nagyon nem tetszett, hogy ennyire összeszedetlen és csapongó
az egész és tulajdonképpen mindenki csak a nőt kereste, aki folyamatosan más
sátrában aludt. Tulajdonképpen a főszereplő random monológjait sem nagyon
tudtam mihez kapcsolni, de annyi lejött a könyvből, hogy a helyszínen nem egy
fesztivált, hanem egy rehabot kellett volna létesíteni.
Ennyi lett volna a 2018-as
olvasmánylistám, ami oldalszámban összesen 4567. oldalt jelent. Ti mit
olvastatok tavaly?
