Tudtátok, hogy a méltán és időtlenül népszerű A Keresztapa - trilógia Mario Puzo regénye alapján készült?
A mai bejegyzésben A Keresztapa című regényről hoztam kritikát, mivel úgy érzem, a filmeken kívül a regényről is beszélni kell. A regény eredetileg 1969-ben jelent meg az Egyesült Államokban, műfaját tekintve thriller és krimi, témája a maffia, Magyarországon azonban csak 1989-ben jelent meg Vándor Vera fordításában. Ami számomra a legmegdöbbentőbb volt az az, hogy csupán 552 oldal, mely hazánkban két könyvre tagolódott, azonban mégsem hagy ki semmi olyan momentumot, ami miatt érdemes lett volna még tovább húzni.
Szerintem alig akad olyan ember, aki ne látta volna legalább egyszer a trilógiát, így most inkább a könyvre koncentrálnék, de természetesen nem fogok elmenni szó nélkül a film mellett sem pláne, hogy a legtöbben csak látták, de nem olvasták.
Szóval a regény...
Mint ahogy a film is, a regény Amerigo Bonasera szavaival indul és azon kevés filmek egyike, mely sokban megegyezik a regénnyel. Fontos megmelíteni, hogy a könyv a filmnek csak az első része, illetve a másodiknak bizonyos része, pontosan az, ahol a Don fiatal korát mesélik el. A regényben kicsit több figyelmet fordít az író a mellékszereplők kibontására, így nagyobb szerepet kap Johnny Fontane, Al Neri, Lucy Mancini, Carlo Rizzi, Kay Adams és még Luca Brasi-ról is meg tudunk egy két dolgot.
A regény több részre és azon belül fejezetre van tagolva, így a cselekmény tökéletesen érthető és megmagyarázzák egymást, tehát nem marad kérdőjel az emberben miközben olvassa.
Ami nagyon tetszett, hogy az író különösen odafigyelt arra, hogy az olaszos szokásokat hangsúlyozza, beletegyen olasz kifejezéseket és szerintem kiválóan megelevenítette a háború után időket. Élveztem az olvasását, mert hiába láttam a filmet többször is, együtt tudtam gondolkodni a szereplőkkel és velük tudtam követni, hogy milyen veszélyek fenyegetik őket és milyen lépéseket kell tenni az elkerülésük érdekében. Külön tetszett, hogy a Keresztapa név alapjában Don Vito Corleone-t illeti, hiszen ő a család feje és ő az, aki ezt az egészet elindította különböző szívességekkel olyan emberek felé, akiknek szükségük volt rá. Ám maga a regény véleményem szerint Michael 'Mike' Corleone sorsát és útját követi végig, aki a legnagyobb tiltakozás ellenére is átveszi apjától a családot és ő az, aki olyan döntéseket hoz, mellyel visszaállítja a családja régi nevét és hírét. Az ő életét követi a regény, hogy egy kitüntetésekkel leszerelt hősként tisztelt katonából hogy válik egy bosszúvágytól fűtött rettegett alvilági bűnőzővé, aki mindenkin bosszút áll, aki valaha is ártott a családjának. Tetszik, hogy Mike ennyire átgondoltan és megfontoltan tesz mindent és nem kapkod, ami akár a vesztét is jelenthetné, ugyanakkor nem enged az akarátból és Donná válik.
A Corleone családban négy "gyerek" van, akik annyira különböző személyiségűek, hogy ennél jobban már nem is lehetnének mások. Santino 'Sonny' a legidősebb fiú, aki forró fejű és hirtelen haragú, ami a vesztét is okozza; Frederico 'Fredo' véleményem szerint kicsit bugyuta és egyfajta feketebárány a Corleone fiúk között, hiszen nem ért az üzlethez, illetve nyiltan szembemegy a családjával, ami ebben a világban megbocsáthatatlan; Michael 'Mike' az, aki higgadtan kezeli a helyzeteket és talán ő a legmegfontoltabb és legokosabb is, hiszen logikusan következtet és tisztában van a következményekkel; Contanzia "Connie' az egyetlen lány a családban, ám a legártatlanabb is, mivel nem vesz részt a család ügyeiben, azonban hiányzik belőle a Corleone-k logikája és helyzetfelismerő képessége. A filmmel ellentétben Don felesége egy együgyű, butácska nőként van ábrázolva, aki ugyan sejti, hogy mit csinál a férje, de soha nem kérdez rá. Lehet, hogy ez csak a látszatért teszi és valójában nagyon is tisztában van a Don tevékenységével, de így akarja magáról elterelni a figyelmet. Ami még feltűnt nekem az az, hogy Tom Hagen mennyire eszes, logikus és mennyire ismeri a Don-t; úgy gondolom, ha ő a Don vér szerinti fia lenne, akkor Mike-nak esélye sem lett volna mellette, hiszen Tomban megvan minden, ami miatt jó Don válhatna belőle, de mivel ebben a világban a vér számít és a származás, ezért szóba sem jöhetett, sőt már azért is kinézték a családot mert Hagen ír származású és nem sziciliai, ami kulcsfontosságú dolog.
Tetszett, hogy a könyvben egyetlen mellkszál sincs hanyagolva, hem mindent szépen lassan kibont az író, sőt a fő jelenet befejezétével sem veszi le a kezét a szereplőről, hanem továbbviszi és mellékesen megemlíti, ami miatt kereknek éreztem a történetet. Furcsa volt és meglepő, hogy Puzo utalásokat tesz az igazi maffiára is, így a filmből ugyan kimaradt, de a könyvben Al Capone is kapott egy rövidke kis szerepet.
Tetszett, hogy az író figyelt arra, hogy minden érthető legyen, folyamatosan ide - oda utalgatott, azonban soha nem gabalyította össze a szálakat annyira, hogy ne lehessen követni a mondanivalót, sőt a inkább ez segített jobban megérteni a könyvet.
Bevallom kissé felháborított, hogy a könyvben a nőket gyakorlatilag eldobható játékszertként használták a férfiak, akiket csak akkor vettek elő, ha kellettek pár órára, aztán ennyi, de igazából itt senki nem kezelte egyenrangú félként a nőket. Tudom, hogy a regény világa még egy olyan időben játszódik, ahol alapvetően nem voltak egyenlőek a nemek, illetve az alvilágban egy szava nem lehetett a nőnek, de akkor is felháborítónak találtam ezt a mértékű kihasználást. Egyedül a Don és Mike tisztelték meg annyira a felelségüket, hogy nem léptek félre és nem beszéltek velük lekezelően; mondjuk jobban belegondolva a Don és felesége közt nem is nagyon volt kommunikáció.
Összeségében nagyon tetszett a regény és ez az egész világ, amiben játszódik. A bejegyzést kedvéért próbáltam összeszedni néhány hibáját a regénynek, - azonban nem túlzás - nem találok. Mesterien van felépítve egy olyan világ, amelyben az összeköttetések és szíveségek létkérdéssé válnak és a gyanakvás tart életben, ám egyetlen szó is okozhat egy hatalmas véres háborút, melyben az összes fél csak veszíthet.
Úgy gondolom, hogy a regényt nem lehet és nem is kell egy szuszra elolvasni, mert nem egy könnyed szerelmes történet, amin átfutunk pár óra alatt. Itt megannyi szál és szereplő van, akinek a nevét és titulusát meg kell jegyezni, mert az ember elveszik ezek rengetegében és élvezhetetlenné válik. Mindenképp csak akkor állj neki, ha van egy kis időd és el akarsz mélyülni egy olyan történetben, ahol gyakorlatilag nem bízhat az ember senkiben.
Kinek ajánlanám?
- Mindenképpen csak egy bizonyos kor felett, mert ezt a regényt nem elég csak olvasni, ezt érteni is kell
- Annak, aki vágyik egy izgalmakkal és fordulatokkal teli regényre, de elege van a mostanság népszerű szerelmi szállal átszőtt könyvekből
- Annak, aki látta a filmeket és szeretne még jobban elmerülni a maffia világában
- Annak, aki nem látta a filmeket, de szívesen olvasná előtte a regényt
Ti is a Don érces és Mike mély, dörmögő hangján olvastátok az ő részeiket?
