Blogger gyorstalpaló #1

Sziasztok! Mint ahogy ígértem is az egyik posztomban elkezdek egy sorozatot, amelynek keretein belül szeretnélek titeket bevezetni egy kicsit a blogger - világ rejtelmeibe, illetve szeretnék egy kis technikai segítséget adni a blog készítéséhez és az íráshoz. Mindezek mellett már most szeretném leszögezni, hogy ez csak egy szempont / vélemény és nem akarok senkit megsérteni vagy minősíteni a bejegyzésekkel. Viszont úgy gondolom, hogy nagyon sokan nem mernek belevágni a dologba, mert félnek a kezdetektől (szerkesztéstől, létrehozástól vagy valami mástól), illetve manapság nagyon sok olyan blogot is látok, ami nem épp az igényességről tesz tanúbizonyságot. Ezért is gondoltam arra, hogy megpróbálok segítséget nyújtani a leendő bloggereknek. Fontos leszögezni azt is, hogy a designben nem tudok segíteni, mert a szerkesztőprogramokkal nem ápolok mély barátságot, így inkább a tartalmi részére fogok koncentrálni.

Az első részben véleményem szerint tisztázni kell azt, hogy mit szeretnénk a bloggal, illetve, hogy milyen felületre érdemes létrehozni a blogunkat.

Ha a blogunkat csak képek közzétételére akarnánk létrehozni, vagy idézeteket szeretnénk megosztani, akkor erre a célra tökéletesen megfelel az Instagram, Tumblr és az ezekhez hasonló oldalak, nem kell egy blogspothoz hasonlót létrehozni ezek miatt, viszont ha történeteket, fanfictionöket szeretnénk közölni érdemes egy saját felületet létrehozni, amit saját igényeink szerint alakíthatunk ki és viszonylag kötetlenül szerkeszthetünk.

Sokszor látom azt, hogy a történeteket, könyv „folytatásokat” (amik természetesen nem a könyv eredeti szerzőjének tollából származnak) Facebookon tesznek közzé, amik még igényesek is lehetnének attól függetlenül, hogy melyik weboldalon, közösségi oldalon jelenik meg, de sajnos ezeknél mindig az ellenkezőjét tapasztalom. Mivel kíváncsi voltam néhány könyv folytatására, amik az olvasók tollából születtek, így elolvastam párat, de az eredmény néhol nagyon elkeserítő volt.  Természetesen mindenféle konkrét példa nélkül mondanám azt, hogy jellemző volt a borzalmasan rossz helyesírás, ami nem elgépelésekből származott, a fogalmazó készség néhol egyenlő a nullával, illetve jellemző volt az, hogy összekapkodják a bejegyzéseket, nem gondolják át, hogy mit is írtak vagy akartak leírni, de ami még szemet szúrt, hogy a közzétett részek rendkívül kis terjedelműek. Ezekről a hibákról és elkerülésükről még bővebben szót fogok ejteni a sorozat 4. részében. Úgy vettem észre, hogy ezekben a dolgokban nagy hiányosságok mutatkoznak, főleg a Facebook-os blogok esetében, de természetesen a blogspot használata sem jár közvetlenül „írói” tehetséggel, mivel ezen a felületen is látni hajmeresztő dolgokat, bár egyre kevesebbet.

A saját meglátásom szerint, aki egy blogot szeretne szerkeszteni az ne a közösségi oldalakon próbálkozzon, hanem hozzon létre egy kifejezetten erre szánt weboldalt, amit (szinte) kedve szerint szerkeszthet, úgy formálhatja át, ahogy szeretné, ráadásul névtelen is maradhat, hiszen nem kötelező az írónak a saját nevét használnia a publikáláshoz. A Facebook és a többi közösségi oldal pedig maradjon fent az eredeti funkciójában, ami az egymással való kommunikáció és kapcsolattartás.

Persze blogot nemcsak a blogspot-on lehet létrehozni, hanem például G-portálon, Wordpressen vagy más egyéb kifejezetten erre szánt oldalon. Mivel mindig is a Blogspot-ot használtam, ezért nem tudok „nyilatkozni” a többi webhelyről és arról sem, hogy melyik kínál ingyenes tárhelyet, illetve melyikért kell fizetni. Mivel a blogspot-hoz értek, ezért egy ehhez a szolgáltatóhoz kapcsolódó weboldal létrehozásában próbálok a segítségetekre lenni a következőkben is. A sorozat első részében nem szeretnék belemenni a többi részletbe, így az a következőkre marad. A sorozat második részében pedig egy olyan dologról fogok írni, ami úgy vélem, hogy alapvető kellene, hogy legyen, nemcsak egy bloggernek.

Életjel

Sziasztok! Jó hosszú ideje nem volt már semmi életjel a blogon, ezért gondoltam, hogy megírom ezt a bejegyzést. Az utolsó bejegyzés sajnos már nagyon régen volt és az ígéretem se váltottam be, mely szerint nyáron betekintést adok a "blogger világ rejtelmeibe", amit nagyon sajnálok, de kellett ez a kis szünet, hogy újult erővel neki kezdhessek a blognak. 

A kis szünet ellenére azért nem maradtam teljesen tételen, így a nyolcrészes blogger posztnak már megvan négy része, amiből az első rész már ma érkezik. 

A blog jövőjét nézve viszont - a posztolással ellentétben - sokat gondolkodtam. Nem akarom a drámakirálynőt játszani és túl dramatizálni mindent, ismételni sem szeretném magam, de egyszerűen nem volt időm, majd energiám posztolni. Összekapkodni pedig nem akartam, hiszen az nem vezet sehova, csak az olvasóim elvesztéséhez. Tudom, hogy számos hasonló blog van, de mind különbözik egy kicsit a másiktól és én sem szerettem volna beleolvadni a tömegbe, így mindig megpróbáltam egy kicsit más szemszögből megközelíteni a dolgokat és olyan irányba vinni a blogot, amilyen még nincs nagyon. Ezért ennyire szerteágazó a téma. De ahhoz, hogy fenn tudjam tartani az érdeklődést érdekes posztok kellenek, az érdekes posztokhoz pedig inspiráció, amit csak egy kis szünettel kaphattam meg. Viszont most itt vagyok újra és folytatom ahol abbahagytam. 

A másik igen nyomós oka annak, hogy leálltam egy kicsit az az, hogy semmi visszajelzés nem érkezik a blogra. Mint, ahogy fent írtam nem akarom túldramatizálni a helyzetet, de egyszerűen nem értem, hogy miért nincs semmi visszacsatolás. Egy író onnan tudja, hogy jó amit csinál, hogy sokan veszik a könyveit, a zenész onnan tudja, hogy jó, hogy sokan veszik a lemezeit, a blogger viszont csak úgy tudja, ha írnak neki valamit. Ezért szeretném kérni, hogy ha jó amit csinálok, ha rossz írjatok valamit. Az építő jellegű kritikát is nagyon szívesen fogadom és természetesen minden egyes kommentre válaszolok amilyen gyorsan csak tudok. Nálam sokféleképpen tudok véleményt nyilvánítani, ezért sem értem a helyzetet és megmondom őszintén, hogy kicsit elszomorít, hogy belefektetem az energiát, de cserébe egy kétszavas kommentet sem kapok. 

Viszont, hogy ne negatív érzéssel zárjátok be a blogot (ha bezárjátok) most tényleg megígérem, hogy hamarosan érkeznek a posztok, amik segítséget nyújthatnak a kezdőknek, vagy a későbbiekben a más jellegű posztok ihletet adhatnak. 

Befejezésképpen pedig kellemes őszt mindenkinek!

Leiner Laura - A Szent Johanna Gimi

Sziasztok! Tudom, hogy nagyon rég írtam, de egyszerűen örültem, hogy végre egy kicsit szabad lehetek, és nem kell semmivel foglalkoznom. De a nyár végéig megpróbálom bepótolni azt, ami így nyáron kimaradt.

Most egy könyvsorozatot hoztam nektek, amit nemrég fejeztem be. Egy évvel ezelőtt végeztem gimiben, így kíváncsi voltam, hogy milyen újraolvasni A Szent Johanna gimit, most, hogy már leérettségiztem. Bevallom most olvastam a teljes sorozatot másodszorra, de úgy érzem, hogy ez kellett, mert anno még általános iskolás koromban olvastam és ezért nem igazán tudtam átérezni a végzős problémát. Mármint oké, hogy az általánosban is van ballagás meg felvételi hajrá meg ilyenek, de azért az mégsem a gimnázium.

Szóval a kis monológom után szerintem vágjunk is bele, mert ez jó hosszú lesz.

Az írónőről:

Leiner Laura (Budapest, 1985. április 22. –) magyar író, szakmájában 18 éves kora óta aktív. Ismertségét és népszerűségét A Szent Johanna gimi ifjúsági naplóregény-sorozat hozta meg számára. A történet fikció, nem saját élmény. Első regényét 18 éves korában írta Remek! címmel, ezt 2005-ben publikálta. Első kötetei az Universal Hungary Lap- és Könyvkiadónál jelentek meg. Az első komoly sikert A Szent Johanna Gimi című ifjúsági naplóregény-sorozata hozta meg számára, amelynek az első kötetét 2010-ben a Ciceró könyvstúdió hozta forgalomba. Laura az "SzJG" (Szent Johanna Gimi) könyvsorozattal számos nevezést kapott a sikerlistákra és könyvei előkelő helyezést értek el.

A Szent Johanna gimi:

Figyelem, spoiler veszély!

A könyv 8 kötetből áll, így egy könyvben egy fél év feldolgozása olvasható napló formájában, illetve az utolsó félév két kötetre lett szedve a terjedelme miatt. És ez így volt korrekt, hiszen így semmi nem lett elkapkodva és nem lett hiányérzetem sem olvasás közben, ahogy néhány nagy terjedelmű regénynél szokott a vége felé. Itt mindent megtudhatunk a szereplőkről és természetesen a jövőről is bőven esik szó.

Amikor először olvastam, nem éreztem benne semmi túlzást még az utolsó kötetekben sem. Nos, ez azóta megváltozott, de erősen. Viszont ezt majd kifejtem a későbbiekben.

Rövid tartalom:

Az első kötetben, ami a KEZDET címet viseli Reni, a főszereplő és egyben a napló tulajdonosa megismeri az osztálytársait és új barátságokat köt. Legjobb barátai Virág és Arnold. Virág egy boldogtalan emo, aki mindenen pityeregni tud, Arnold pedig igazi könyvmoly. És természetesen már itt képbe jön A FIÚ, csupa nagybetűvel, akiért Reni már az első pillanattól odavan.

A második kötet az EGYÜTT címet viseli, ami talán azért lett így mert az osztályközösség a második félévre még jobban összekovácsolódik és természetesen már itt érződik, hogy nem egy átlagos csapatról beszélünk.

A harmadik kötet az EGYEDÜL, ami megint csak találó, mert Reni egyedül marad, de csak látszólagosan. Virágnak barátja lesz, aki miatt kifordul önmagából, Corteznek is barátnője lesz, aki Reni szerint a „punk-barbie” és Arnold is előáll a világ leglehetetlenebb dolgával. És ha ez nem lenne elég még jön a szilveszter is, ami nem kis mértékben változtat bizonyos dolgokon. Ezeken kívül pedig még sok érdekes pillanat van a kötetben, nem véletlen éreztem azt, hogy itt fognak beindulni az események. Eddig szinte olyan volt, mintha egy kívülálló írná a könyvet, de ebben a kötetben végre Reni is elkezd élni egy kicsit.

 

A negyedik kötet a BARÁTOK, amiben a 10. osztály második fele van naplózva. Itt is sok minden történik, főleg Virág megy át olyan változáson, ami a való életben talán meg sem történhetne, hiszen elég váratlan és drasztikus lépés. Ebben a részben fontos szerepet kap Cortez nagymamája, Ricsi robogója, az osztálykirándulás, Arnold és Dave, aki most az egyszer elvetette a sulykot a kütyüjeivel. 

Az ötödik kötet, a REMÉNY névre hallgat, és ha meg kellene neveznem a legjobb részt, az biztos, hogy december 20.-i nap volna. Hogy miért? Mert itt már valami annyira megváltozott, hogy az visszavonhatatlan. Ezen kívül Arnold elköltözött Párizsba, így helyette jön az új osztálytárs, Macu, akinek még 12. év végére sem sikerül megértetnie pár emberrel, hogy ő japán és nem kínai. Természetesen itt is olyan az osztály összetartása, hogy az valami hihetetlen. Balhé követi a balhét, de mégsem tud senki semmiről. Mindenki hallgat, mint a sír; de ez így van rendjén.

A hatodik kötet a KETTEN nevet viseli és talán itt éreztem azt, hogy Renit látni kellene egy pszichológusnak, helyette viszont Corteznek kell oda járnia. Természetesen itt is vannak hatalmas balhék, de csak még jobban összetartanak, így történik meg az is, hogy Kinga egy diszkóban kel ki magából.

A hetedik kötet az ÚTVESZTŐ címet viseli és talán a 12. osztály az is. Mármint a valóságban is. Reniék előtt áll a retteget érettségi, és az elválás, pedig mások az irigylésre méltó végzősöket látják bennük. Eljön a szalagavató ideje, amire persze gőzerővel készülnek is és természetesen ott a továbbtanulás kérdése. Ez a kötet is tele van izgalmakkal és olyan eseményekkel, amik csak a 12/b-vel történhet meg.

A nyolcadik kötet, az ÖRÖKKÉ, leginkább az elválás fájdalmáról és az utolsó együtt töltött hónapokról szól. És persze a balhékról, amiket még az év elején húztak ki. De ezek mellett ott vannak az otthoni balhék és azok a döntések, amiket végleg meg kell hozniuk. Ami pedig kimarathatatlan volt, az a lakáskeresés. Szóval visszatérve az egyik előző kötetre: „Was kostet das Zimmer?” Ebben a kötetben már van egy kis kitekintés, mivel Reni még leírja az egyetem elkezdése előtt napokat, amik már Párizsban játszódnak.

Szereplők:

Rentai Renáta (Reni, Ren): Ő a könyv főszereplője és a napló tulajdonosa. Alapvetően egy nagyon kedves, barátságos lány, aki imád olvasni és tanulni, viszont néha már túl sok. Úgy értem, hogy mindenért sír (Cortez rá nézett vagy éppen nem nézett rá, Cortez így, Cortez úgy). Természetesen az rendben van, hogy szerelmes és, hogy az álom pasi nem foglalkozik vele, de ha venné az apró jeleket, akkor nem szenvedett volna ennyit. Amikor végre együtt lehet Vele, akkor sem ért semmiből és állandóan kételkedik. De mégis miben? Nem értem. Ezen kívül, szerintem annyit tanult az érettségire, hogy belehülyült már. A négy évet végigtanulta, és az érettségin mégis stresszel, annyira, hogy az már természetellenes. Habár ő alapvetően a könyv pozitív szereplője, én mégis úgy éreztem néha, hogy kezd átfordulni negatívba a viselkedése miatt. Komolyan, ha van ebben a könyvben egy pszichológiai eset, akkor ő az. Javára legyen mondva, hogy ő megy át a legnagyobb változáson is a sorozat folyamán.

Antai - Kelemen Ádám (Cortez): Reni szerelme és A FIÚ. Minden lány róla, az „ámerikairól” álmodik. Ő a tanárok rémálma és a diákok kedvence. Kitűnik a lazaságával és azzal, hogy látszólag semmi nem érdekli. Összesen négy olyan személy van az életében, aki számít neki: a nagyszülei, Ricsi és Reni. Ezeken kívül szinte semmit nem tudunk meg róla. Nagyon titokzatos személyiség, mégsem éreztem azt, hogy nincs kidolgozva a karaktere.

Bencze Virág (Virág, Emó): Külsőleg és belsőleg is ő megy keresztül a legnagyobb változáson, hiszen sokáig emo, majd egy hirtelen váltás után hippi lesz. Alapvetően kedves és segítőkész lány, habár nem éretem, hogy őt mi alapján vették fel a Szent Johannába, hiszen ahogy Kinga is többször mondja, nagyon sötét lány. Egyszerűen már én fogtam a fejem a hülyeségei miatt. Mondjuk, őt ez teszi különlegessé. Nem tudnám elképzelni egy lángelmeként.

Bernáth András (Andris): Biztos, hogy jellemezni kell őt? Mert akkor egy szót mondanék: idióta. Az ő karaktere is nagyon meghatározó, hiszen ha ők nem lennének Robival, akkor az egész könyv unalmas lenne. Róla igazából csak annyit érdemes tudni, hogy a sorozat elején még kocka, majd rocker lesz. Azt hiszem, ez mindent elmond róla.

Jacques Chatelain (Zsák): Le gars qui ne parle pas le hongrois. [Barátunk a Google Fordító] A srác, aki nem tud magyarul, legalább is nem annyira, hogy mindent értsen és egy magyar iskolában magyarul kommunikáljon, ami mondjuk csak azért furcsa, mert neki erre négy éve volt. Ő is egy nagyon kedves és szerethető srác, csak hát egy kis magyar korrep ráférne. Zsák a sulirádiós 11. osztálytól, ami a Szent Johannában az egyik legnagyobb hatalom, mégsem ismeri szinte senki, habár ezt nem bánja.

Felmayer Dávid (Dave): Vajon már az oviban is alma volt a jele? Dave a kütyük szerelmese, és az egyre nagyobb bizniszek elkövetője, aki a kidolgozott tételekért, házi dolgozatokért mindenre megtalálja a megoldást. Ő a legkitartóbb személyiség az egész 12/b-ben és ennek meg is lesz a gyümölcse, akarom mondani almája.

Haraszti Róbert (Robi): Ő a másik idióta Andris mellett. Ők ketten elválaszthatatlanok már az idők kezdete óta. Nála is igaz, hogy nélküle unalmas lenne a könyv. Igazából ők Andrissal egy lélek két testben, és ha a nevük nem különbözik, akkor simán azt mondom, hogy ők testvérek.

Matsuda Okitsugu (Macu): Ő nem kínai, hanem japán, amit még a történet végére sem sikerül mindenkivel megértetnie. Macu 11. osztályban csatlakozik a csapathoz, Arnold helyér jön. Ő is a kütyük szerelmese, és persze a „nagymellű tizedikesé is”. Annyira beilleszkedik a csapatba, hogy szinte mindenki elfelejti, hogy ő csak később jött.

Nagy Zsolt (Zsolti): Ő az osztály mókamestere és a legnagyobb fizikai változás véghezvivője is. Az elején még egy túlsúlyos srác volt, de ez egy valakinek köszönhetően megváltozik, így ő lesz a gimi egyik legmenőbb fiúja. Központi figura a történetben, hiszen az ő garázsában gyűlnek össze péntek esténként bandázni.

Neményi Arnold (Neményi, Arnold): Nos, vele kapcsolatban kettős érzésem volt egy ideig. Aztán rájöttem, hogy az esze és a tudása ellenére ő a negatív szereplő. Tulajdonképpen mindent elvett Renitől, ami a lánynak jó lett volna.

Pósa Richárd (Ricsi): Ő a mogorva raszta, akivel vigyázni kell, mert mindenkit lefejel; főleg ha Virágot bántják. Cortezhez hasonlóan neki is nagy tekintélye van a suliban, ráadásul a legtöbben félnek tőle. Pedig valójában egy kedves és jó fej srác, csak hát Ricsi kedvességét ki kell érdemelni. Kinga gyakran illeti a „mihaszna”, „semmirekellő” és „büdös raszta” jelzőkkel és sokak szerint a hajában van fél Szent Johanna.

Szatmáry Kinga (Kinga): Maximalista és sokoldalú. Nemcsak kiemelkedő tanuló, hanem a jótékonyság élharcosa. Vele szinte senki nem mer vitázni, mert tudják, hogy az esélytelenek nyugalmával indulnak. Kinga a suliújság főszerkesztője 12. osztálytól és így ő lesz a rettegett diktátor. Kíméletlen mindenkivel, de mindig csak az igazat mondja. Van amikor túlzásba viszi és így már kezd átmenni negatív szereplővé, de mindig tudja, hogy mi a helyes.

Zsidák Gábor (Gábor): Ő a láthatatlan osztálytárs. Senki nem veszi észre ha hiányzik, Gondos tanárnő folyton új diáknak nézni, holott ő a másik sulirádiós. Szinte alig beszél, akkor is csak annyit, amennyi szükséges. Csendben szemlélődik, de azért ő sem elhanyagolható személyiség.

+++

Szép Károly (Karcsi): Ő a suli lúzere és Zsolti mindenese. Alapvetően mindenki bántja és Harry Potternek csúfolják, de Zsolti az egyetlen, akin én úgy vettem észre, hogy kedveli, annak ellenére, hogy mindig piszkálja. Karcsi, Reniék osztályának oszlopos tagja.

Varga Kata (Kata): Ő is Reniék osztályának oszlopos tagja, mégpedig a gót tagja. Az utolsó évben Gábor barátnője, aki mert lépni miután már nem félt tőle.

Szatmáry Kitti (Kitti) : Kinga húga, aki eleinte a beképzelt 9/a-sok táborát erősíti, de a végén belátja, hogy mi a járható út, így megváltozik és, bár nem a nővére irányába húz, hanem Katáéba, így ők ketten alkotják a gótok táborát a suliban.

+++

Máday Emília (Máday [igazgaóhelyettes-asszony]): Nos, sok esetbe elveti a sulykot, de igaza van. Tőle még az igazgató is fél, állítólag, nemhogy a diákok. Személy-szerint én kedveltem a történetben, számomra egy pozitív karakter volt.

Kardos Kálmán (Kardos): Reni kedvenc tanára, a többiek legutáltabbja. Ő az irodalomtanár, aki soha nem mosolyog. Cortezt kifejezetten nem kedveli, bár ez kölcsönös, viszont Reni egyértelműen a kedvenc diákja. 

Vladár Ervin (Vladár): Jujj. Ha ilyen rajztanárom lett volna, akkor nekem is szükségem lett volna egy Cortezre. Számomra ő a negatív személy, és soha nem értettem, hogy miért kell kiszúrnia Renivel csak azért mert nem tud rajzolni. Azt mondjuk hozzá kell tenni, hogy azt sem értettem, hogy egy kiváló szövegértéssel rendelkező lány mit nem értett egy egyszerű feladaton.

Haller Endre (Haller): Reniék osztályfőnöke, akinek soha nincs ideje semmire és mindig sok fontos megbeszélnivalója van.

Akkor most jöjjön a vélemény is:

Azért jellemeztem a szereplőket fentebb, hogy egyszerűbb legyen egy kicsit a „kritika” írás.

Azt el kell mondanom, hogy nagyon tetszett az egész, habár én pár dolgot biztosan másképp írtam volna le, mint ahogy az írónő tette. Például az első és második kötetben még látszik, hogy Laura is próbál „beilleszkedni” a gimibe. Itt még egy kissé tárgyilagosan fogalmaz és számomra nem volt meg az az érzés, mint a többi kötetnél. Reni itt még túlságosan szemlélődő és nem igazán akar beilleszkedni, minden csak Cortezről szól számára, holott rajta kívül vannak még tízen az osztályban. Mondjuk ehhez a szűk látókörhöz hozzájárult Arnold is, aki nem hagyta kibontakozni Renit. Vele mindig csak a könyvekről lehetett beszélni, Virágra pedig így alig maradt ideje, holott lehet Reni sokkal előbb észreveszi Emó segítségével a jeleket, amiket Cortez küldött felé.  

A következő kötetekben már sokkal oldottabb a hangulat és kirajzolódik, hogy mennyire balhés az osztály. Ezekben már ki vannak dolgozva a karakterek és a helyszínt is jobban megismerjük illetve itt már komoly pszichiátriai eset lesz Reniből a sok sírás miatt. És az előző mondat utolsó fele a könyveknek az eltúlzott része. Komolyan, ha az én lányom lenne, akkor nem a kamaszkezelő könyveket kapom elő, hanem egy pszichológus telefonszámát. Amúgy csak én vettem észre, hogy Reni szüleinek konkrétan nem volt önálló gondolatuk? Állandóan csak a könyvekből idéztek (főleg az anyja) és természetesen mindig akkora közhelyeket mondtak, mint ide a Hold, pedig csak meg kellett volna hallgatni a lányt és adni valami tanácsot, ami gondolom ment volna tapasztalatból is. Amit még nem értettem, az a netkorlátozás. Reni sokat olvas, még többet tanul, minta kamasz, soha nem jár el sehova, cserébe netkorlátozást kap? Furcsa szokás, az biztos. Ami még a negatívuma a könyvek az a szóismétlés. Egyszerűen annyira sok benne, hogy az valami hihetetlen, habár csak a könyv egyes részein. Van olyan rész, ahol Reni többször (akár napjában is) elmondja, hogy a futkározás kilencedikes betegség, nagyjából egy év múlva múlik el. Oké, megértettük, nem kell elmondani oldalanként, ahogy azt sem, hogy mindenkinek jól megy a francia, mert emelten tanulják egy francia tagozatos gimnáziumban.

Viszont, ami pozitívuma a könyvnek, az leginkább Kinga viselkedése. Ő megtanít minket arra, hogy legyünk erősek, bátrak, az önkénteskedés jó dolog és azt, hogy egy ember mennyi mindenre képes, ha akar. Illetve még az is, hogy rengeteg rejtett üzenetet tartalmaz, ami csak akkor válik érhetővé, ha az ember elég érett rá. (Ilyen például, hogy ne legyünk előítéletesek (Macu, Zsolti esete), álljunk ki egymásért a bajban is, felhívja a figyelmet arra is, hogy másként is meg lehet élni a kamaszkort, mint ahogy sokan teszik manapság és az is, hogy a barátokra mindig lehet számítani.) Illetve, ami még nagyon tetszett benne, hogy Laura képes volt négy év történéseit leírni úgy, hogy nem laposodott el a történet és a cselekmények nem ismétlődtek, sőt egyre nagyobb hülyeségeket csináltak, de mégsem szegtek annyira szabályt, hogy abból nagy baj legyen. Ami még mindig pozitívum, hogy hiába idősödnek, hiába lesznek felnőttek nem változnak meg gyökeresen. Ők még mindig az a szeleburdi, trehány csapat 12. év végén is, mint amilyenek 9. év elején voltak, mégsem bukott meg senki az érettségin. Tetszett, hogy Kinga irányításával többször összefogtak annyira, hogy megmentsék a bukástól az osztálytársakat, holott senki nem az miatt volt a bukás szélén, mert nem tudott, hanem azért mert lusta volt – na, mondjuk Reni esetében nem igaz, a rajz majdnembukás az ő nem tudásának volt köszönhető-. 

Összességében elmondható, hogy habár vannak benne hibák, egy nagyon jó ifjúsági regényről van szó és azt is, hogy Laura megszeretette az olvasást a mai fiatalokkal.

Kinek ajánlanám?

• Ø  Annak, aki szereti a romantikus és tini-regényeket
• Ø  Akinek elege van a vámpírokból, koboldokból és egyéb lényekből, de szívesen olvasna egy cselekményekkel gazdag könyv-sorozatot
• Ø  Annak, aki nem szeretne belebonyolódni egy nehéz regénybe vagy éppen regény-sorozatba
• Ø  Aki csak a kikapcsolódásra vágyik egy könyv kíséretében
• Ø  Annak, aki szeretne egy magával ragadó könyv-sorozatot olvasni, ami Magyarországon játszódik és ami mindennapokról szól.
• Ø  És természetesen mindenkinek, mert ez egy kötelező olvasmány, ahogy Leiner Laura össze műve

Ennyi lett volna ez a jó hosszú ajánló, aminek a végén csak annyit szeretnék mondani, hogy jó időtöltés a nyár hátralevő részéhez! J

Happy 3rd Birthday!

Sziasztok!

Tudom, hogy nagyon sok időre eltűntem, de amióta felvettek egyetemre nemhogy szabadidőm nincs, a pihenés fogalmát nem nagyon ismerem sajnos. De most a blog harmadik szülinapja alkalmából úgy gondoltam, hogy írok néhány szót a tervekről is és a blog hogyantovábbjáról is.

Szóval a szülinap...

Ma volt három éve annak, hogy úgy döntöttem a három másik blog mellett megnyitom ezt is, ahol mindenféle megtalálható, ami engem valamilyen szinten érdekel vagy érint. Az itt megtalálható témákat a másik három blogban nem tudnám érvényesíteni, mert nem vagyok híve annak, hogy egy blogban több különböző műfaj legyen. Szóval így született meg a blog gondolata.

Eddig 2400 látogatóm volt, ami ahhoz képest, hogy ez egy személyes blog nem is rossz, bár lehetne több is, ami valószínűleg akkor lenne ha gyorsabban hoznám a bejegyzéseket, de ígérem megpróbálom összeszedni magam.

További tervek:

Megpróbálok minél több bejegyzést hozni mostantól, mert témám az lenne, de mire oda kerülök, hogy leírnám holt fáradt vagyok és összedobni pedig nem szeretném, mert annak csak rossz vége lesz. Sokaknál látom, hogy csak "összedobtak" valamit és az akkor olyan is. Nem szeretném elveszíteni az olvasóimat csak mert hanyagul, fáradtan összeirkáltam valamit, ezért is nincsenek mostanában bejegyzések, de mostantól megpróbálok változtatni ezen. Szeretném, ha az írások színvonala megmaradna, de több lenne belőlük, így megpróbálkozom azzal, hogy kéthetente hozok valami újat.

Ezenkívül nemsokára indítok egy sorozatot, aminek keretein belül szeretném Nektek bemutatni a blogger-világ rejtelmeit, szeretnék segítséget nyújtani azoknak az olvasóknak, akik szeretnének létrehozni egy blogot, de eddig valamiért nem tették vagy nem tudták mire figyeljenek oda egy blog készítésénél, szerkesztésénél. Ugyanakkor már most szeretném leszögezni, hogy én sem vagyok profi, sőt a design készítésnél nekem is elkél a segítség, de nem is erre a vonalára szeretnék kitérni, sokkal inkább a tartalmi részére. De ez csak még egy hamarosan beinduló dolog lesz. Addig is nézelődjetek és ha bármilyen észrevételetek van jelezzétek! :)

A végén pedig még egyszer Boldog harmadik Szülinapot a blognak!