Blogger gyorstalpaló #1

Sziasztok! Mint ahogy ígértem is az egyik posztomban elkezdek egy sorozatot, amelynek keretein belül szeretnélek titeket bevezetni egy kicsit a blogger - világ rejtelmeibe, illetve szeretnék egy kis technikai segítséget adni a blog készítéséhez és az íráshoz. Mindezek mellett már most szeretném leszögezni, hogy ez csak egy szempont / vélemény és nem akarok senkit megsérteni vagy minősíteni a bejegyzésekkel. Viszont úgy gondolom, hogy nagyon sokan nem mernek belevágni a dologba, mert félnek a kezdetektől (szerkesztéstől, létrehozástól vagy valami mástól), illetve manapság nagyon sok olyan blogot is látok, ami nem épp az igényességről tesz tanúbizonyságot. Ezért is gondoltam arra, hogy megpróbálok segítséget nyújtani a leendő bloggereknek. Fontos leszögezni azt is, hogy a designben nem tudok segíteni, mert a szerkesztőprogramokkal nem ápolok mély barátságot, így inkább a tartalmi részére fogok koncentrálni.

Az első részben véleményem szerint tisztázni kell azt, hogy mit szeretnénk a bloggal, illetve, hogy milyen felületre érdemes létrehozni a blogunkat.

Ha a blogunkat csak képek közzétételére akarnánk létrehozni, vagy idézeteket szeretnénk megosztani, akkor erre a célra tökéletesen megfelel az Instagram, Tumblr és az ezekhez hasonló oldalak, nem kell egy blogspothoz hasonlót létrehozni ezek miatt, viszont ha történeteket, fanfictionöket szeretnénk közölni érdemes egy saját felületet létrehozni, amit saját igényeink szerint alakíthatunk ki és viszonylag kötetlenül szerkeszthetünk.

Sokszor látom azt, hogy a történeteket, könyv „folytatásokat” (amik természetesen nem a könyv eredeti szerzőjének tollából származnak) Facebookon tesznek közzé, amik még igényesek is lehetnének attól függetlenül, hogy melyik weboldalon, közösségi oldalon jelenik meg, de sajnos ezeknél mindig az ellenkezőjét tapasztalom. Mivel kíváncsi voltam néhány könyv folytatására, amik az olvasók tollából születtek, így elolvastam párat, de az eredmény néhol nagyon elkeserítő volt.  Természetesen mindenféle konkrét példa nélkül mondanám azt, hogy jellemző volt a borzalmasan rossz helyesírás, ami nem elgépelésekből származott, a fogalmazó készség néhol egyenlő a nullával, illetve jellemző volt az, hogy összekapkodják a bejegyzéseket, nem gondolják át, hogy mit is írtak vagy akartak leírni, de ami még szemet szúrt, hogy a közzétett részek rendkívül kis terjedelműek. Ezekről a hibákról és elkerülésükről még bővebben szót fogok ejteni a sorozat 4. részében. Úgy vettem észre, hogy ezekben a dolgokban nagy hiányosságok mutatkoznak, főleg a Facebook-os blogok esetében, de természetesen a blogspot használata sem jár közvetlenül „írói” tehetséggel, mivel ezen a felületen is látni hajmeresztő dolgokat, bár egyre kevesebbet.

A saját meglátásom szerint, aki egy blogot szeretne szerkeszteni az ne a közösségi oldalakon próbálkozzon, hanem hozzon létre egy kifejezetten erre szánt weboldalt, amit (szinte) kedve szerint szerkeszthet, úgy formálhatja át, ahogy szeretné, ráadásul névtelen is maradhat, hiszen nem kötelező az írónak a saját nevét használnia a publikáláshoz. A Facebook és a többi közösségi oldal pedig maradjon fent az eredeti funkciójában, ami az egymással való kommunikáció és kapcsolattartás.

Persze blogot nemcsak a blogspot-on lehet létrehozni, hanem például G-portálon, Wordpressen vagy más egyéb kifejezetten erre szánt oldalon. Mivel mindig is a Blogspot-ot használtam, ezért nem tudok „nyilatkozni” a többi webhelyről és arról sem, hogy melyik kínál ingyenes tárhelyet, illetve melyikért kell fizetni. Mivel a blogspot-hoz értek, ezért egy ehhez a szolgáltatóhoz kapcsolódó weboldal létrehozásában próbálok a segítségetekre lenni a következőkben is. A sorozat első részében nem szeretnék belemenni a többi részletbe, így az a következőkre marad. A sorozat második részében pedig egy olyan dologról fogok írni, ami úgy vélem, hogy alapvető kellene, hogy legyen, nemcsak egy bloggernek.

Életjel

Sziasztok! Jó hosszú ideje nem volt már semmi életjel a blogon, ezért gondoltam, hogy megírom ezt a bejegyzést. Az utolsó bejegyzés sajnos már nagyon régen volt és az ígéretem se váltottam be, mely szerint nyáron betekintést adok a "blogger világ rejtelmeibe", amit nagyon sajnálok, de kellett ez a kis szünet, hogy újult erővel neki kezdhessek a blognak. 

A kis szünet ellenére azért nem maradtam teljesen tételen, így a nyolcrészes blogger posztnak már megvan négy része, amiből az első rész már ma érkezik. 

A blog jövőjét nézve viszont - a posztolással ellentétben - sokat gondolkodtam. Nem akarom a drámakirálynőt játszani és túl dramatizálni mindent, ismételni sem szeretném magam, de egyszerűen nem volt időm, majd energiám posztolni. Összekapkodni pedig nem akartam, hiszen az nem vezet sehova, csak az olvasóim elvesztéséhez. Tudom, hogy számos hasonló blog van, de mind különbözik egy kicsit a másiktól és én sem szerettem volna beleolvadni a tömegbe, így mindig megpróbáltam egy kicsit más szemszögből megközelíteni a dolgokat és olyan irányba vinni a blogot, amilyen még nincs nagyon. Ezért ennyire szerteágazó a téma. De ahhoz, hogy fenn tudjam tartani az érdeklődést érdekes posztok kellenek, az érdekes posztokhoz pedig inspiráció, amit csak egy kis szünettel kaphattam meg. Viszont most itt vagyok újra és folytatom ahol abbahagytam. 

A másik igen nyomós oka annak, hogy leálltam egy kicsit az az, hogy semmi visszajelzés nem érkezik a blogra. Mint, ahogy fent írtam nem akarom túldramatizálni a helyzetet, de egyszerűen nem értem, hogy miért nincs semmi visszacsatolás. Egy író onnan tudja, hogy jó amit csinál, hogy sokan veszik a könyveit, a zenész onnan tudja, hogy jó, hogy sokan veszik a lemezeit, a blogger viszont csak úgy tudja, ha írnak neki valamit. Ezért szeretném kérni, hogy ha jó amit csinálok, ha rossz írjatok valamit. Az építő jellegű kritikát is nagyon szívesen fogadom és természetesen minden egyes kommentre válaszolok amilyen gyorsan csak tudok. Nálam sokféleképpen tudok véleményt nyilvánítani, ezért sem értem a helyzetet és megmondom őszintén, hogy kicsit elszomorít, hogy belefektetem az energiát, de cserébe egy kétszavas kommentet sem kapok. 

Viszont, hogy ne negatív érzéssel zárjátok be a blogot (ha bezárjátok) most tényleg megígérem, hogy hamarosan érkeznek a posztok, amik segítséget nyújthatnak a kezdőknek, vagy a későbbiekben a más jellegű posztok ihletet adhatnak. 

Befejezésképpen pedig kellemes őszt mindenkinek!

Leiner Laura - A Szent Johanna Gimi

Sziasztok! Tudom, hogy nagyon rég írtam, de egyszerűen örültem, hogy végre egy kicsit szabad lehetek, és nem kell semmivel foglalkoznom. De a nyár végéig megpróbálom bepótolni azt, ami így nyáron kimaradt.

Most egy könyvsorozatot hoztam nektek, amit nemrég fejeztem be. Egy évvel ezelőtt végeztem gimiben, így kíváncsi voltam, hogy milyen újraolvasni A Szent Johanna gimit, most, hogy már leérettségiztem. Bevallom most olvastam a teljes sorozatot másodszorra, de úgy érzem, hogy ez kellett, mert anno még általános iskolás koromban olvastam és ezért nem igazán tudtam átérezni a végzős problémát. Mármint oké, hogy az általánosban is van ballagás meg felvételi hajrá meg ilyenek, de azért az mégsem a gimnázium.

Szóval a kis monológom után szerintem vágjunk is bele, mert ez jó hosszú lesz.

Az írónőről:

Leiner Laura (Budapest, 1985. április 22. –) magyar író, szakmájában 18 éves kora óta aktív. Ismertségét és népszerűségét A Szent Johanna gimi ifjúsági naplóregény-sorozat hozta meg számára. A történet fikció, nem saját élmény. Első regényét 18 éves korában írta Remek! címmel, ezt 2005-ben publikálta. Első kötetei az Universal Hungary Lap- és Könyvkiadónál jelentek meg. Az első komoly sikert A Szent Johanna Gimi című ifjúsági naplóregény-sorozata hozta meg számára, amelynek az első kötetét 2010-ben a Ciceró könyvstúdió hozta forgalomba. Laura az "SzJG" (Szent Johanna Gimi) könyvsorozattal számos nevezést kapott a sikerlistákra és könyvei előkelő helyezést értek el.

A Szent Johanna gimi:

Figyelem, spoiler veszély!

A könyv 8 kötetből áll, így egy könyvben egy fél év feldolgozása olvasható napló formájában, illetve az utolsó félév két kötetre lett szedve a terjedelme miatt. És ez így volt korrekt, hiszen így semmi nem lett elkapkodva és nem lett hiányérzetem sem olvasás közben, ahogy néhány nagy terjedelmű regénynél szokott a vége felé. Itt mindent megtudhatunk a szereplőkről és természetesen a jövőről is bőven esik szó.

Amikor először olvastam, nem éreztem benne semmi túlzást még az utolsó kötetekben sem. Nos, ez azóta megváltozott, de erősen. Viszont ezt majd kifejtem a későbbiekben.

Rövid tartalom:

Az első kötetben, ami a KEZDET címet viseli Reni, a főszereplő és egyben a napló tulajdonosa megismeri az osztálytársait és új barátságokat köt. Legjobb barátai Virág és Arnold. Virág egy boldogtalan emo, aki mindenen pityeregni tud, Arnold pedig igazi könyvmoly. És természetesen már itt képbe jön A FIÚ, csupa nagybetűvel, akiért Reni már az első pillanattól odavan.

A második kötet az EGYÜTT címet viseli, ami talán azért lett így mert az osztályközösség a második félévre még jobban összekovácsolódik és természetesen már itt érződik, hogy nem egy átlagos csapatról beszélünk.

A harmadik kötet az EGYEDÜL, ami megint csak találó, mert Reni egyedül marad, de csak látszólagosan. Virágnak barátja lesz, aki miatt kifordul önmagából, Corteznek is barátnője lesz, aki Reni szerint a „punk-barbie” és Arnold is előáll a világ leglehetetlenebb dolgával. És ha ez nem lenne elég még jön a szilveszter is, ami nem kis mértékben változtat bizonyos dolgokon. Ezeken kívül pedig még sok érdekes pillanat van a kötetben, nem véletlen éreztem azt, hogy itt fognak beindulni az események. Eddig szinte olyan volt, mintha egy kívülálló írná a könyvet, de ebben a kötetben végre Reni is elkezd élni egy kicsit.

 

A negyedik kötet a BARÁTOK, amiben a 10. osztály második fele van naplózva. Itt is sok minden történik, főleg Virág megy át olyan változáson, ami a való életben talán meg sem történhetne, hiszen elég váratlan és drasztikus lépés. Ebben a részben fontos szerepet kap Cortez nagymamája, Ricsi robogója, az osztálykirándulás, Arnold és Dave, aki most az egyszer elvetette a sulykot a kütyüjeivel. 

Az ötödik kötet, a REMÉNY névre hallgat, és ha meg kellene neveznem a legjobb részt, az biztos, hogy december 20.-i nap volna. Hogy miért? Mert itt már valami annyira megváltozott, hogy az visszavonhatatlan. Ezen kívül Arnold elköltözött Párizsba, így helyette jön az új osztálytárs, Macu, akinek még 12. év végére sem sikerül megértetnie pár emberrel, hogy ő japán és nem kínai. Természetesen itt is olyan az osztály összetartása, hogy az valami hihetetlen. Balhé követi a balhét, de mégsem tud senki semmiről. Mindenki hallgat, mint a sír; de ez így van rendjén.

A hatodik kötet a KETTEN nevet viseli és talán itt éreztem azt, hogy Renit látni kellene egy pszichológusnak, helyette viszont Corteznek kell oda járnia. Természetesen itt is vannak hatalmas balhék, de csak még jobban összetartanak, így történik meg az is, hogy Kinga egy diszkóban kel ki magából.

A hetedik kötet az ÚTVESZTŐ címet viseli és talán a 12. osztály az is. Mármint a valóságban is. Reniék előtt áll a retteget érettségi, és az elválás, pedig mások az irigylésre méltó végzősöket látják bennük. Eljön a szalagavató ideje, amire persze gőzerővel készülnek is és természetesen ott a továbbtanulás kérdése. Ez a kötet is tele van izgalmakkal és olyan eseményekkel, amik csak a 12/b-vel történhet meg.

A nyolcadik kötet, az ÖRÖKKÉ, leginkább az elválás fájdalmáról és az utolsó együtt töltött hónapokról szól. És persze a balhékról, amiket még az év elején húztak ki. De ezek mellett ott vannak az otthoni balhék és azok a döntések, amiket végleg meg kell hozniuk. Ami pedig kimarathatatlan volt, az a lakáskeresés. Szóval visszatérve az egyik előző kötetre: „Was kostet das Zimmer?” Ebben a kötetben már van egy kis kitekintés, mivel Reni még leírja az egyetem elkezdése előtt napokat, amik már Párizsban játszódnak.

Szereplők:

Rentai Renáta (Reni, Ren): Ő a könyv főszereplője és a napló tulajdonosa. Alapvetően egy nagyon kedves, barátságos lány, aki imád olvasni és tanulni, viszont néha már túl sok. Úgy értem, hogy mindenért sír (Cortez rá nézett vagy éppen nem nézett rá, Cortez így, Cortez úgy). Természetesen az rendben van, hogy szerelmes és, hogy az álom pasi nem foglalkozik vele, de ha venné az apró jeleket, akkor nem szenvedett volna ennyit. Amikor végre együtt lehet Vele, akkor sem ért semmiből és állandóan kételkedik. De mégis miben? Nem értem. Ezen kívül, szerintem annyit tanult az érettségire, hogy belehülyült már. A négy évet végigtanulta, és az érettségin mégis stresszel, annyira, hogy az már természetellenes. Habár ő alapvetően a könyv pozitív szereplője, én mégis úgy éreztem néha, hogy kezd átfordulni negatívba a viselkedése miatt. Komolyan, ha van ebben a könyvben egy pszichológiai eset, akkor ő az. Javára legyen mondva, hogy ő megy át a legnagyobb változáson is a sorozat folyamán.

Antai - Kelemen Ádám (Cortez): Reni szerelme és A FIÚ. Minden lány róla, az „ámerikairól” álmodik. Ő a tanárok rémálma és a diákok kedvence. Kitűnik a lazaságával és azzal, hogy látszólag semmi nem érdekli. Összesen négy olyan személy van az életében, aki számít neki: a nagyszülei, Ricsi és Reni. Ezeken kívül szinte semmit nem tudunk meg róla. Nagyon titokzatos személyiség, mégsem éreztem azt, hogy nincs kidolgozva a karaktere.

Bencze Virág (Virág, Emó): Külsőleg és belsőleg is ő megy keresztül a legnagyobb változáson, hiszen sokáig emo, majd egy hirtelen váltás után hippi lesz. Alapvetően kedves és segítőkész lány, habár nem éretem, hogy őt mi alapján vették fel a Szent Johannába, hiszen ahogy Kinga is többször mondja, nagyon sötét lány. Egyszerűen már én fogtam a fejem a hülyeségei miatt. Mondjuk, őt ez teszi különlegessé. Nem tudnám elképzelni egy lángelmeként.

Bernáth András (Andris): Biztos, hogy jellemezni kell őt? Mert akkor egy szót mondanék: idióta. Az ő karaktere is nagyon meghatározó, hiszen ha ők nem lennének Robival, akkor az egész könyv unalmas lenne. Róla igazából csak annyit érdemes tudni, hogy a sorozat elején még kocka, majd rocker lesz. Azt hiszem, ez mindent elmond róla.

Jacques Chatelain (Zsák): Le gars qui ne parle pas le hongrois. [Barátunk a Google Fordító] A srác, aki nem tud magyarul, legalább is nem annyira, hogy mindent értsen és egy magyar iskolában magyarul kommunikáljon, ami mondjuk csak azért furcsa, mert neki erre négy éve volt. Ő is egy nagyon kedves és szerethető srác, csak hát egy kis magyar korrep ráférne. Zsák a sulirádiós 11. osztálytól, ami a Szent Johannában az egyik legnagyobb hatalom, mégsem ismeri szinte senki, habár ezt nem bánja.

Felmayer Dávid (Dave): Vajon már az oviban is alma volt a jele? Dave a kütyük szerelmese, és az egyre nagyobb bizniszek elkövetője, aki a kidolgozott tételekért, házi dolgozatokért mindenre megtalálja a megoldást. Ő a legkitartóbb személyiség az egész 12/b-ben és ennek meg is lesz a gyümölcse, akarom mondani almája.

Haraszti Róbert (Robi): Ő a másik idióta Andris mellett. Ők ketten elválaszthatatlanok már az idők kezdete óta. Nála is igaz, hogy nélküle unalmas lenne a könyv. Igazából ők Andrissal egy lélek két testben, és ha a nevük nem különbözik, akkor simán azt mondom, hogy ők testvérek.

Matsuda Okitsugu (Macu): Ő nem kínai, hanem japán, amit még a történet végére sem sikerül mindenkivel megértetnie. Macu 11. osztályban csatlakozik a csapathoz, Arnold helyér jön. Ő is a kütyük szerelmese, és persze a „nagymellű tizedikesé is”. Annyira beilleszkedik a csapatba, hogy szinte mindenki elfelejti, hogy ő csak később jött.

Nagy Zsolt (Zsolti): Ő az osztály mókamestere és a legnagyobb fizikai változás véghezvivője is. Az elején még egy túlsúlyos srác volt, de ez egy valakinek köszönhetően megváltozik, így ő lesz a gimi egyik legmenőbb fiúja. Központi figura a történetben, hiszen az ő garázsában gyűlnek össze péntek esténként bandázni.

Neményi Arnold (Neményi, Arnold): Nos, vele kapcsolatban kettős érzésem volt egy ideig. Aztán rájöttem, hogy az esze és a tudása ellenére ő a negatív szereplő. Tulajdonképpen mindent elvett Renitől, ami a lánynak jó lett volna.

Pósa Richárd (Ricsi): Ő a mogorva raszta, akivel vigyázni kell, mert mindenkit lefejel; főleg ha Virágot bántják. Cortezhez hasonlóan neki is nagy tekintélye van a suliban, ráadásul a legtöbben félnek tőle. Pedig valójában egy kedves és jó fej srác, csak hát Ricsi kedvességét ki kell érdemelni. Kinga gyakran illeti a „mihaszna”, „semmirekellő” és „büdös raszta” jelzőkkel és sokak szerint a hajában van fél Szent Johanna.

Szatmáry Kinga (Kinga): Maximalista és sokoldalú. Nemcsak kiemelkedő tanuló, hanem a jótékonyság élharcosa. Vele szinte senki nem mer vitázni, mert tudják, hogy az esélytelenek nyugalmával indulnak. Kinga a suliújság főszerkesztője 12. osztálytól és így ő lesz a rettegett diktátor. Kíméletlen mindenkivel, de mindig csak az igazat mondja. Van amikor túlzásba viszi és így már kezd átmenni negatív szereplővé, de mindig tudja, hogy mi a helyes.

Zsidák Gábor (Gábor): Ő a láthatatlan osztálytárs. Senki nem veszi észre ha hiányzik, Gondos tanárnő folyton új diáknak nézni, holott ő a másik sulirádiós. Szinte alig beszél, akkor is csak annyit, amennyi szükséges. Csendben szemlélődik, de azért ő sem elhanyagolható személyiség.

+++

Szép Károly (Karcsi): Ő a suli lúzere és Zsolti mindenese. Alapvetően mindenki bántja és Harry Potternek csúfolják, de Zsolti az egyetlen, akin én úgy vettem észre, hogy kedveli, annak ellenére, hogy mindig piszkálja. Karcsi, Reniék osztályának oszlopos tagja.

Varga Kata (Kata): Ő is Reniék osztályának oszlopos tagja, mégpedig a gót tagja. Az utolsó évben Gábor barátnője, aki mert lépni miután már nem félt tőle.

Szatmáry Kitti (Kitti) : Kinga húga, aki eleinte a beképzelt 9/a-sok táborát erősíti, de a végén belátja, hogy mi a járható út, így megváltozik és, bár nem a nővére irányába húz, hanem Katáéba, így ők ketten alkotják a gótok táborát a suliban.

+++

Máday Emília (Máday [igazgaóhelyettes-asszony]): Nos, sok esetbe elveti a sulykot, de igaza van. Tőle még az igazgató is fél, állítólag, nemhogy a diákok. Személy-szerint én kedveltem a történetben, számomra egy pozitív karakter volt.

Kardos Kálmán (Kardos): Reni kedvenc tanára, a többiek legutáltabbja. Ő az irodalomtanár, aki soha nem mosolyog. Cortezt kifejezetten nem kedveli, bár ez kölcsönös, viszont Reni egyértelműen a kedvenc diákja. 

Vladár Ervin (Vladár): Jujj. Ha ilyen rajztanárom lett volna, akkor nekem is szükségem lett volna egy Cortezre. Számomra ő a negatív személy, és soha nem értettem, hogy miért kell kiszúrnia Renivel csak azért mert nem tud rajzolni. Azt mondjuk hozzá kell tenni, hogy azt sem értettem, hogy egy kiváló szövegértéssel rendelkező lány mit nem értett egy egyszerű feladaton.

Haller Endre (Haller): Reniék osztályfőnöke, akinek soha nincs ideje semmire és mindig sok fontos megbeszélnivalója van.

Akkor most jöjjön a vélemény is:

Azért jellemeztem a szereplőket fentebb, hogy egyszerűbb legyen egy kicsit a „kritika” írás.

Azt el kell mondanom, hogy nagyon tetszett az egész, habár én pár dolgot biztosan másképp írtam volna le, mint ahogy az írónő tette. Például az első és második kötetben még látszik, hogy Laura is próbál „beilleszkedni” a gimibe. Itt még egy kissé tárgyilagosan fogalmaz és számomra nem volt meg az az érzés, mint a többi kötetnél. Reni itt még túlságosan szemlélődő és nem igazán akar beilleszkedni, minden csak Cortezről szól számára, holott rajta kívül vannak még tízen az osztályban. Mondjuk ehhez a szűk látókörhöz hozzájárult Arnold is, aki nem hagyta kibontakozni Renit. Vele mindig csak a könyvekről lehetett beszélni, Virágra pedig így alig maradt ideje, holott lehet Reni sokkal előbb észreveszi Emó segítségével a jeleket, amiket Cortez küldött felé.  

A következő kötetekben már sokkal oldottabb a hangulat és kirajzolódik, hogy mennyire balhés az osztály. Ezekben már ki vannak dolgozva a karakterek és a helyszínt is jobban megismerjük illetve itt már komoly pszichiátriai eset lesz Reniből a sok sírás miatt. És az előző mondat utolsó fele a könyveknek az eltúlzott része. Komolyan, ha az én lányom lenne, akkor nem a kamaszkezelő könyveket kapom elő, hanem egy pszichológus telefonszámát. Amúgy csak én vettem észre, hogy Reni szüleinek konkrétan nem volt önálló gondolatuk? Állandóan csak a könyvekből idéztek (főleg az anyja) és természetesen mindig akkora közhelyeket mondtak, mint ide a Hold, pedig csak meg kellett volna hallgatni a lányt és adni valami tanácsot, ami gondolom ment volna tapasztalatból is. Amit még nem értettem, az a netkorlátozás. Reni sokat olvas, még többet tanul, minta kamasz, soha nem jár el sehova, cserébe netkorlátozást kap? Furcsa szokás, az biztos. Ami még a negatívuma a könyvek az a szóismétlés. Egyszerűen annyira sok benne, hogy az valami hihetetlen, habár csak a könyv egyes részein. Van olyan rész, ahol Reni többször (akár napjában is) elmondja, hogy a futkározás kilencedikes betegség, nagyjából egy év múlva múlik el. Oké, megértettük, nem kell elmondani oldalanként, ahogy azt sem, hogy mindenkinek jól megy a francia, mert emelten tanulják egy francia tagozatos gimnáziumban.

Viszont, ami pozitívuma a könyvnek, az leginkább Kinga viselkedése. Ő megtanít minket arra, hogy legyünk erősek, bátrak, az önkénteskedés jó dolog és azt, hogy egy ember mennyi mindenre képes, ha akar. Illetve még az is, hogy rengeteg rejtett üzenetet tartalmaz, ami csak akkor válik érhetővé, ha az ember elég érett rá. (Ilyen például, hogy ne legyünk előítéletesek (Macu, Zsolti esete), álljunk ki egymásért a bajban is, felhívja a figyelmet arra is, hogy másként is meg lehet élni a kamaszkort, mint ahogy sokan teszik manapság és az is, hogy a barátokra mindig lehet számítani.) Illetve, ami még nagyon tetszett benne, hogy Laura képes volt négy év történéseit leírni úgy, hogy nem laposodott el a történet és a cselekmények nem ismétlődtek, sőt egyre nagyobb hülyeségeket csináltak, de mégsem szegtek annyira szabályt, hogy abból nagy baj legyen. Ami még mindig pozitívum, hogy hiába idősödnek, hiába lesznek felnőttek nem változnak meg gyökeresen. Ők még mindig az a szeleburdi, trehány csapat 12. év végén is, mint amilyenek 9. év elején voltak, mégsem bukott meg senki az érettségin. Tetszett, hogy Kinga irányításával többször összefogtak annyira, hogy megmentsék a bukástól az osztálytársakat, holott senki nem az miatt volt a bukás szélén, mert nem tudott, hanem azért mert lusta volt – na, mondjuk Reni esetében nem igaz, a rajz majdnembukás az ő nem tudásának volt köszönhető-. 

Összességében elmondható, hogy habár vannak benne hibák, egy nagyon jó ifjúsági regényről van szó és azt is, hogy Laura megszeretette az olvasást a mai fiatalokkal.

Kinek ajánlanám?

• Ø  Annak, aki szereti a romantikus és tini-regényeket
• Ø  Akinek elege van a vámpírokból, koboldokból és egyéb lényekből, de szívesen olvasna egy cselekményekkel gazdag könyv-sorozatot
• Ø  Annak, aki nem szeretne belebonyolódni egy nehéz regénybe vagy éppen regény-sorozatba
• Ø  Aki csak a kikapcsolódásra vágyik egy könyv kíséretében
• Ø  Annak, aki szeretne egy magával ragadó könyv-sorozatot olvasni, ami Magyarországon játszódik és ami mindennapokról szól.
• Ø  És természetesen mindenkinek, mert ez egy kötelező olvasmány, ahogy Leiner Laura össze műve

Ennyi lett volna ez a jó hosszú ajánló, aminek a végén csak annyit szeretnék mondani, hogy jó időtöltés a nyár hátralevő részéhez! J

Happy 3rd Birthday!

Sziasztok!

Tudom, hogy nagyon sok időre eltűntem, de amióta felvettek egyetemre nemhogy szabadidőm nincs, a pihenés fogalmát nem nagyon ismerem sajnos. De most a blog harmadik szülinapja alkalmából úgy gondoltam, hogy írok néhány szót a tervekről is és a blog hogyantovábbjáról is.

Szóval a szülinap...

Ma volt három éve annak, hogy úgy döntöttem a három másik blog mellett megnyitom ezt is, ahol mindenféle megtalálható, ami engem valamilyen szinten érdekel vagy érint. Az itt megtalálható témákat a másik három blogban nem tudnám érvényesíteni, mert nem vagyok híve annak, hogy egy blogban több különböző műfaj legyen. Szóval így született meg a blog gondolata.

Eddig 2400 látogatóm volt, ami ahhoz képest, hogy ez egy személyes blog nem is rossz, bár lehetne több is, ami valószínűleg akkor lenne ha gyorsabban hoznám a bejegyzéseket, de ígérem megpróbálom összeszedni magam.

További tervek:

Megpróbálok minél több bejegyzést hozni mostantól, mert témám az lenne, de mire oda kerülök, hogy leírnám holt fáradt vagyok és összedobni pedig nem szeretném, mert annak csak rossz vége lesz. Sokaknál látom, hogy csak "összedobtak" valamit és az akkor olyan is. Nem szeretném elveszíteni az olvasóimat csak mert hanyagul, fáradtan összeirkáltam valamit, ezért is nincsenek mostanában bejegyzések, de mostantól megpróbálok változtatni ezen. Szeretném, ha az írások színvonala megmaradna, de több lenne belőlük, így megpróbálkozom azzal, hogy kéthetente hozok valami újat.

Ezenkívül nemsokára indítok egy sorozatot, aminek keretein belül szeretném Nektek bemutatni a blogger-világ rejtelmeit, szeretnék segítséget nyújtani azoknak az olvasóknak, akik szeretnének létrehozni egy blogot, de eddig valamiért nem tették vagy nem tudták mire figyeljenek oda egy blog készítésénél, szerkesztésénél. Ugyanakkor már most szeretném leszögezni, hogy én sem vagyok profi, sőt a design készítésnél nekem is elkél a segítség, de nem is erre a vonalára szeretnék kitérni, sokkal inkább a tartalmi részére. De ez csak még egy hamarosan beinduló dolog lesz. Addig is nézelődjetek és ha bármilyen észrevételetek van jelezzétek! :)

A végén pedig még egyszer Boldog harmadik Szülinapot a blognak! 

#BTS2017

Sziasztok! Tudom, hogy megint régen írtam, de egyszerűen összejött minden, itt volt a felvételi időszak, aztán az azzal kapcsolatos teendőim, így nem nagyon tudtam a blogra koncentrálni. Viszont most egy „rendhagyó” Back to School-lal jövök, merthogy ez a bejegyzés igazából majd az elkövetkezendő időkben nyeri el az értelmét. Hogy miért? Mert most arról lesz szó, hogy mire figyelj oda végzőként. Most fejeztem be a gimnáziumot, így most már van elég tapasztalatom ezzel kapcsolatban; legalább is úgy érzem, hogy megéri elmondani a tapasztalatimat, amik átsegítettek ezen az időszakon.

Először nézzük azokat, amik nem feltétlen kapcsolódnak a tanuláshoz:

1.   Talán minden végzős lány álmodott már nem egyszer és nem kétszer a szalagavatóról. Én is álmodtam róla és meg is valósítottam. Ezzel kapcsolatban azt tudom javasolni, hogy a táncpartnert és a ruhát időben kezdd el keresni, mert a tökéletes ruhát egy pillanat alatt elkapkodják. Gondolom, te sem szeretnéd azt a ruhát megkapni, ami csak azért van a szalonban, mert azt senki nem vitte el. Itt azt hozzátenném, hogy időben kezdjetek el próbálni, mert a szalagavató előtt egy héttel összeállt tánc nem olyan, mint egy agyonpróbált változat.

2.   A felsőoktatási jelentkezés határidejére nagyon figyeljetek oda. Mindig azt mondtam, hogy semmit nem szabad az utolsó pillanatra hagyni és ez itt a legérvényesebb. Itt még nem számít a sorrend, (olyan értelemben, hogy az osztályodból hányadikként adod be ugyanarra a szakra) viszont bármikor adódhat bármi gond. Például egy vihar miatt (téli viharok kiszámíthatatlanok) nincs áram vagy internet a határidő pedig pár óra múlva lejár, de akár az is megeshet, hogy a rendszerrel van gond. Ilyenkor szét izgulhatod magad, hogy most sikerül-e vagy sem.

3.   A ballagás is egy fontos esemény egy gimis számára, épp ezért már előre válasszátok ki a párotokat, így nem lesz kavarodás. Itt, ahogy a szalagavató esetében is jó előre lebeszélni a szülőkkel, hogy merre lesztek, hiszen a szüleitek rátok kíváncsiak, nem a szomszéd gyerekére.

4.      Számolj! A felvi.hu nagyon jó oldal és nagyon jó barát. Számold ki a lehetséges pontjaidat és annak alapján válassz szakot. De, ami fontos, hogy lény szigorú magaddal és ne add nagylelkűen a pontokat. Mindenből a lehető legrosszabb százalékot írd be és akkor nem ér meglepetés. A szakválasztást pedig úgy értem, hogy nézd ki, hogy mik tetszenek és nézd meg az elmúlt év pontjait az adott szakon így meg tudod állapítani nagyjából, hogy neked érdemes-e megjelölnöd az adott szakot. Tegyük fel, hogy neked van 320 pontod, de az a szak, ami néztél 450-es ponthatárú. Ekkora pontkülönbséggel már el kell gondolkodni azon, hogy megpróbálod-e. Persze félreértés ne essen, nem én akarom megmondani, hogy mit csinálj, és mit jelölj be, ez csak az én véleményem és gondolkodásmódom. Ettől függetlenül, te még megjelölheted, semmi gond nincs azzal, mert mint tudjuk a remény hal meg utoljára.

Igazából most csak ezt a négy dolgot tudom kiemelni a tanuláson kívül, ami meghatározza a végzős éveteket.

A tanulás terén pedig csak annyit tudok mondani, hogy reménykedj abban, hogy nem őrülsz meg a végére. Én napi szinten annyit tanultam, mint néhányan egész héten, konkrétan nem ismertem a szabadidő fogalmát. Na, de szerintem nézzük egy- két használható tanácsot.

1.      Már szeptemberben döntsd el, hogy mi a választottad, mert egyrészt decemberben már nem fogsz tudni rendesen felkészülni az érettségire, másrészt a tanárok sem szeretik, ha az utolsó pillanatban tudják meg, hogy te érettségizni fogsz belőle. Amúgy nagyon könnyen mondhatnak nemet ilyenkor a felkészítésre, ezért is érdemes már az elején szólni az adott tanárnak. A tantárgyválasztásnál érdemes olyat választani, amit a felsőoktatási intézmény megjelöl. Például, ha te az orvostudományi egyetemre jelentkezel, akkor ne a földrajzot válaszd, hanem a biológiát. Oké, ez egy nagyon hülye példa volt, de a lényeget szerintem értitek. A követelményt pedig az adott egyetem / főiskola honlapján nézhetitek meg. Érdemes azt is megnézi, hogy emelt szinten kell-e teljesíteni az adott tárgyat vagy esetleg egy másik emelt kell.

2.      Nyelv, mindenekfelett! Ha te abban a szerencsés helyzetben vagy, hogy már előre leérettségiztél nyelvből, akkor se hanyagold el a tanulását, hanem kérd meg a tanárodat, hogy készítsen fel nyelvvizsgára. Higgyétek el, sokkal könnyebb dolgotok lesz az egyetem alatt, ha már középiskolában megszerzitek a nyelvvizsgát. Én is ezt csináltam és most, hogy elkezdtem a felsőoktatást már nem fáj a fejem ez miatt, hiszen a sok vizsga mellett ez még egy plusz terhelés lenne, és ami a legnyomósabb érvem ez mellett, hogy egyetemen nincs klasszikus nyelvoktatás, csak pénzért. Legalább is az én szakomon egyáltalán nincs nyelv.

3.    Döntsd el, hogy miből fogsz emeltezni már szeptemberben. Ha valaki azt hitte, hogy elég az, hogy simán, középszinten leérettségizik és megy az egyetemre, azt le kell lomboznom, mert a felsőoktatásban kell egy emelt. Nekem szerencsém volt, mert bármit válaszhattam, így a történelem lett a kiszemeltem. De azt mondom, hogy nagyon meg kell ezt fontolni, mert nem mindegy, hogy választasz egy emelt matekot, holott te a történelmet jobban érted és neked is mindegy volt, hogy miből emeltezel.

4.  Tételek. A tételeket minden esetben dolgozd ki. Nagyon sokat megtalálsz a neten, de én azt mondom, hogy csak biztos forrásból töltsd le, mert nagy bakik lehetnek belőle. Sok helyen láttam, hogy elég, ha csak minden másodikat dolgozol ki, a többit meg majd összetipped valahonnan. Ja, csak ez nem így működik. A húsz tétel nem olyan sok tárgyanként, főleg, hogy tuti van olyan, amit már most el tudnál mondani. Oké, nem mondom, hogy egy Odüsszea ment volna tétel nélkül, de egy József Attila verset csak le tudsz elemezni. Az emelt érettségiknél ez fokozottan igaz! Ott minden egyes pont számít. Nem véletlenül adják ki minden évben a központi szóbeli tételsort, és a hozzá tartozó egyetemi tanárok által kidolgozott vázlatokat is.

5.      Ha már tételek, akkor jó, ha valamiféle rendszert viszel a sok tétel közé. Én például azt csináltam, hogy legépeltem azokat, amik órán elhangzottak, majd kinyomtattam őket és tantárgyanként egy mappába helyeztem (mind gépen, mind papír alapon). Így nem történhet meg az, hogy egy hidegháború bekerül Kosztolányi novellái és József Attila versei közé. Igen, az én módszerem egy kicsit költséges, de azt hiszem megérte, mert még most is a kezembe tudom őket fogni és nem a kézzel csúnyán leírt dolgokban kell kutakodnom. Ha már itt tartunk, hogy kézzel írás. Én úgy csináltam, hogy minden egyes témát külön oldalra kezdtem. Így sokkal átláthatóbb volt a füzetem, és ha kellett, akkor elő tudtam venni és nem kellett keresgélnem.

6.    A tételeket nem csak leírni kell, hanem megtanulni is. Sokaktól hallottam, hogy csak az utolsó pillanatban tanulja meg őket vagy csak mindennek a felét. Ez szerintem egy óriási hiba, főleg ha nem csak kettesre szeretnél érettségizni. Azt tudnotok kell, hogy ha a szóbelin az elnök úgy ítéli meg, hogy nem feleltél meg, akkor póttételt huzathat, ami csak azért szívás, mert rögtön feleződnek a szóbeli pontjaid. Ezáltal konkrétan csak kettes lehet a szóbelid, amivel csak az a gond, hogy az érettségi jegy az írásbeli + szóbeli százalékából áll, így a hiába van egy nagyon jó írásbelid a szóbelid leviszi egy jegyet is akár. Szóval ezért mondom azt, hogy a tételeket folyamatosan kell tanulni és nem egyszerre. Az utolsó nap úgysem fog belemenni minden a fejedbe, sőt többet felejtesz, mint amennyit megtanultál. Ha fokozatosan tanulod meg, akkor abból nem lesz gond szóbelin sem. Mondjuk valószínű, hogy felelni fogtok belőle, így mindenképp meg kell tanulni őket.

7.      A nem érettségi anyagot is tanuld meg. Ezt azért mondom, mert a felvételikor a négy éves (akkor még három) bizonyítványodat be kell küldeni, az érettségivel együtt pedig a maradék egy évet is fel kell tölteni. Fogalmam sincs, hogy mennyire nézik azokat, de jobb félni, mint megijedni.

8.      Töriből, magyarból és idegennyelvből ne csak tőmondatokban tudj válaszolni. Törin és magyaron kell írni fogalmazásokat, amik nyilván sok pontot érnek, nyelvből pedig levelet kell írni. Itt nem mindegy a szókincs, a kifejezőkészség és a szaknyelv sem. Nyilván nem egyetemi szinten kell tudni a szakkifejezéseket, de nem árt egy-két olyan sem. Persze mindig csak azt írd le, amit értesz is. Semmi értelme kikeresni egy szótárból (magyar és idegen nyelv is) egy olyan szót vagy kifejezést, amit azelőtt még nem is láttál.

9.      Gyakorolj! A neten elérhetőek az előző évi érettségi feladatsorok és azokat nézd át. Azt javaslom, hogy időrendben visszafelé haladj, tehát most a 2017-es érettségit nézd meg, mivel ehhez hasonlót fogsz kapni majd te is. Nemhiába mondják, hogy az ismétlés a tudás atyja. Ha többet megnézel és gyakorolsz, akkor nem fog akkora meglepetés érni májusban.

10.  Végül, de nem utolsó sorban ne izgulj, mert nem olyan vészes és véres, mint ahogy sokan állítják. Ha kellő tudással rendelkezel, akkor nem lehet semmi gond. A lényeg, hogy előtte való nap ne tanulj, ne nézz át semmit és lehetőleg ne is nézz érettségiről szóló filmeket. Ja, és a legfontosabb, hogy készülj fel: egy rakás toll, vonalzó, ceruza, radír, ennivaló, innivaló és persze az atlaszok és egyéb segédeszközök, amiket bevihetsz. Ne bízd a véletlenre, mert abból semmi jó nem sül ki, inkább legyen nálad egy tollgyárnyi toll, mint egy darab, ami engedelmes pillanataiban fog, de leginkább a kuka felé vágyakozik. Amúgy én előbb sokszor ceruzával csináltam meg a feladatot és aztán írtam át tollal, mert sokkal szebb, ha nincs tele javítva a dolgozat. Csak ha te is így csinálod, akkor ne feledd, hogy az utolsó pár percben át kell írnod és ellenőrizned is kell a munkád. Lényeges, hogy minden papíron rajta legyen a neved és az osztályod és az is fontos, hogy a megoldást csak, és kizárólag tollal írva fogadható el; ne veszíts pontot amiatt, hogy elfelejtetted átírni. Mivel kint lesz egy jól látható óra (feltehetőleg) és az is rá lesz írva a lapra, hogy hány perc áll rendelkezésedre, ezért én úgy csináltam, hogy megnéztem a feladatok számát, majd arányosan elosztottam az időt a feladatok között, de már az elején levontam tíz percet az ellenőrzésre.

Remélem hasznos tanácsokkal tudtam szolgálni nektek, akik az utolsó évüket tapossák a középiskolában. Az utolsó tanácsom pedig az lenne, hogy ne felejtsétek el megélni ezt az évet, mert ebből (jó esetben) csak egy lesz. Illetve ehhez még annyit szeretnék mondani, hogy ezek tényleg csak a személyes tapasztalataim illetve érzéseim a végzős évvel kapcsolatban, nem feltétlen kell megfogadni a tanácsokat és Isten ments, hogy miattam ne oda jelentkezzetek, ahova eredetileg akartatok. Ezek csak tanácsok, de nyilván majd a tanáraitok és az osztályfőnökötök ad tájékoztatást erről az évről. Sok sikert kívánok mindenkinek már most! J