Híres balkezesek

 Sziasztok! Tudom, hogy nagyon régen volt már bármiféle bejegyzés, de jelenleg annyi más elfoglaltságom van, hogy nem volt időm a bloggal is foglalkozni, pedig szerettem volna így nyáron egy kicsit aktívabb lenni. 

Most azonban egy világnap alkalmából írom ezt a bejegyzést, ugyanis tegnap, azaz augusztus 13-án volt  balkezesek világnapja. Mára már egyre több helyen beszélnek a balkezesekről, egyre több híres emberről derül ki, hogy a "balkezes kisebbség" táborát erősitik, éppen ezért úgy gondoltam,  hogy bemutatok nektek néhány olyan ismert személyt, aki nem a jobb kezét használja vagy használta. Balkezesként mindig büszkeséggel tölt el, ha látok valakit, aki hozzám hasonló ebből a szempontból, az pedig külön említést érdemel, hogy öröm olvasni, hogy mennyi híres ember  használja a bal kezét. Lényegesnek tartom, hogy sajnos még a mai világban is látunk olyan példát, hogy a gyereket át akarják szoktatni a jobb kéz használatára, de balkezes emberként nem tartom helyesnek, mivel semmivel sem roszabb a helyzetünk, mint a jobbkezes társainké. Igen, nekünk kicsit nehezebb megtanítani az írást, hiszen nekünk úgymond minden visszafelé van a jobbkezesekhez képest és igen, el fogjuk maszatolni a tintát és a grafitot is és a legtöbb kifejezetten jobbkezes eszköz használata problémás számunkra, de meg tudjuk oldani, csak hagyni kell. 

Kezdjük a sort az Oscar- és többszörös Grammy- díjas énekesnővel, Lady Gagával, aki a legtöbb dolgot bal kézzel csinálja. 

A szintén Oscar - díjas Angelina Jolie is a balkezesek táborát erősíti.  

A Mátrix és a John Wick sztárja, Keanu Reeves is balkezes, bár a színész a filmekben a jobb kezében ragadja meg a fegyvert, ám számos kép bizonyítja, hogy a másik keze a domináns. 

Bizony, Cambridge hercege, Vilmos is balkezes.

A sorból nem maradhat ki a Microsoft alapítója Bill Gates sem, merthogy ő is a balkezesek táborát erősíti. 

A listából nem hiányozhat a volt amerikai elnök, Barack Obama sem.

Tudtátok, hogy több amerikai elnök is balkezes volt? Köztük olyan nevek szereplnek, mint például Harry Truman, Ronald Reagen, Bill Clinton és Geroge H. W. Bush. 

Fontos megemlíteni két nagyszerű gitárost is, akik szintén a balkezüket használják / használták. 

Paul McCartney. Érdemes megnézni, hogy a Beatles egykori basszusgitárosa balkezes gitárt használ a szinpadon.

Jimi Hendrix is balkezes gitárt használt, ám annak előtte még a hagyományos jobbkezes gitárt fordította meg és megtanulta visszafele pengetni a húrokat. Nem véletlenül ismert és meghatározó személy a zenében még mindig. 

A múltban ugyan a legtöbbször átszoktatták a gyerekeket a jobb kéz használatára, mert azt tartották a szebbik kéznek, ám még így is akad néhány példa arra, hogy elismert és máig híres tudósok is a "roszabb" kezüket használták. Íme néhány példa:

Rögtön a legelején egy olyan nagy nevet kell megmlíteni, mint az itáliai polihisztor, Leonardo da Vinci.

 

A radioaktivitás kutatásának úttörője, Marie Curie is balkezes volt. 

Természetesen még vannak balkezes hírességek, akik most nem fértek fel a listára, de ennek a bejegyzésnek nem is célja felsorakoztatni minden balkezest, hiszen akkor talán még órákig lehetne olvasni ezt a posztot. 

Ti melyik kezeteket használjátok? 

Vannak bal kezes ismerőseitek? 

Képek forrása: google.hu

Eredeti cikk: https://www.noklapja.hu/mozaik/2019/08/13/hiresek-tehetsegesek-es-balkezesek/?fbclid=IwAR2FYSfQ5OGly-ejdTxYLxBWeMPUNzXSJP2Br7K2neNusTtTSJ4TTPNijuk

Ransom Riggs - Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekei

Sziasztok! Hosszú kihagyás után újra itt vagyok egy újabb könyvajánlóval. Mostanában volt egy kis időm olvasni, így gondoltam leírom a gondolataimat a regénysorozatról.

!!!Spoilert tartalmazhat!!!

Alapvetően négy könyv van, amik összekapcsolódnak, plusz egy kiegészítőkötet, mely novellákat tartalmaz, de nagyon megéri az idő, amit rá szánunk. Nekem nagyon tetszett az összes része és a novellák is ugyanolyan hátborzongatók, mint a regények, sőt számomra még ijesztőbbek voltak. Na, de nézzük a regényeket kicsit részletesebben.

Az első kötet a Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekei címet viseli, ami már a kezdetén hátborzongató, ugyanakkor érdekes és szövevényes. A történet Jacob Portman szemszögéből íródott, aki egy teljesen átlagos kamasz srác Floridából. Állítása szerint vele soha nem történtik semmi izgalmas, csak éli az unalmas, egyhangú életét. Ez egészen addig tart, amíg nagyapjától telefonhívást nem kap. Abe-ről minden családtagja úgy gondolja, hogy csak egy szenilis vénember, akinek nincs ki a négy kereke, de halála napján mindenre fény derül. Legalább is Jacob számára. Kiderül, hogy a régi históriák, amiket a nagyapja mesélt mégsem kitaláció. Innen kezdetét veszi a kaland. Hogy ki az az Emma? Jacob, a nagyon is a jelenben élő átlagos srác, hogy kerül 1940-be, egy szigetre, amit lebombáztak? Mi köze ennek Aba-hez? Rengeteg kérdést vet fel már a legelején a könyv, mégis mindenre választ kaphatunk, csak figyelmesen kell olvasni és értelmezni az olvasottakat. 

 A második kötet az Üresek városa címet viseli, ami nem véletlen választás a szerző részéről. Hatalmas időutazások és kalandok várnak a szereplőkre, amiket nem szeretnék itt kifejteni, hiszen a bejegyzés lényege nem egy összefoglaló létrehozása, hanem egy vélemény nyilvánítás, amihez elengedhetetlen, hogy pár szóban megismerjétek a könyvet. Annyit azért elmondok, hogy a legkevésbé sem unalmas vagy túlerőltetett az első rész után.

 
A harmadik kötet a Lelkek könyvtára címet viseli, amit akár metaforaként is lehet értelmezni, ám kiderül, hogy mégsem teljesen az. Mikor Jake és Emma már saját magukkal küzdenek, a barátaik veszélyben vannak. A két fiatal hadakozik a természettel, hadakozik a lidércekkel és természetesen az érzelmeikkel. De hogy kerülnek ki ebből a csapdából? Mi lesz a következménye? Mert ennek mindenképpen lesz folytatása, ami az egész különleges társadalomra kihatással lesz, rögtön a negyedik részben, mely a Napok térképe címet viseli. 







Vándorsólyom kiasszony különleges gyermekeinek új feladatuk van, méghozzá egy olyan, amit a vezetőik osztottak rájuk és egy olyan, ami Aba öröksége. De amikor Jake belevág az ismeretlenbe a barátaival nem sejti, hogy milyen veszélybe sodorta a társadalmukat. Megint bajban vannak.

Nagyon tetszett az összes kötet, nem tudnék különbséget mondani köztük. Az első még nagyon mesebelinek hatott és idilli volt, ám a végén már ott is érződik, hogy valami nem stimmel. Tudtam, hogy van folytatása és nem egy love story-ra számítottam, de ez felülmúlta a várakozásomat. Tetszett, hogy az író ennyi szálat mozgat egyszerre és mindenkinek van valami szerepe, még akkor is, ha elsőre haszontalannak tűnik. Fontos, hogy nem szabad átsiklani a részletek felett, mert annak az egy pici momentumnak még nagy szerpe lesz később. Érdekes volt, hogy Jacob nem egy felszínes, sekélyes fiú, aki az első pillanattól kezdve ereje teljében van, hanem egy visszahúzódó, bizonytalan srác, aki még a negyedik rész végén sincs tisztában a saját erejével és tudásával, de még a jelentőségének mivoltával sem. Nem tudja pontosan, hogy Abe mit hagyott rá és miként kezelje a helyzetet, ugyanakkor nagyon céltudatos és a ballépései ellenére mindig jó szándékú. Aztán ott van Emma, aki ugyan évtizedeken keresztül élt 1940-ben, de próbál alkalmazkodni. Érződik, hogy össze van zavarodva és nem igazán van a helyzet magaslatán, hogy most egykori szerelme – Abe – unokájával találkozhat, holott ő még mindig egy tizenéves kamasz. Érdekes számomra, hogy bár a kisasszony gyermekei évtizedeken át hurokban éltek (mindig ugyanazt a napot élték újra éveken át) így nem öregedtek, ezért van bennük valami gyermeki, de ott van a felnőtt énjük is, akik már jócskán túl vannak a hetvenedik életévükön. Már maga a kontextus hátborzongató számomra, hogy Jake a saját nagyapja barátaival találkozik, akik még mindig fiatalok, de Abe-t már idős emberként ismerte meg Jake. Különös, hogy a különböző korokból származó fiatalok mennyire képesek alkalmazkodni egymáshoz és mennyi mindent kell túlélniük. Tetszett, hogy Jacob végig vívódik, hiszen rájött, hogy ő is különleges és tudja, hogy ezt az életet nem dobhatja el, mert nincs rajta kikapcsológomb, ugyanakkor vágyik haza, a normális életébe, ahol iskolába jár és egyetlen barátjával van. Egyedül a klisék nem nyerték el a tetszésemet, mert szerintem nem csak Jake volt ott a harcban és nem csak ő kellett a dolgokhoz, hanem a többi különleges társa is, akik nélkül valószínűleg már a főszereplő is halott lenne.

A könyvhöz filmadaptáció is készült, bár csak egy kötetről és közel sem olyan izgalmas, mint a regények. Sajnos elkövették az a hibát, hogy olyan kulcsfontosságú jeleneteket hagytak ki, amik akár egy folytatáshoz is szükségesek lettek volna. Ráadásul rengeteget változtattak a könyvhöz képest, ami bár ebben a megoldásban hasznos volt, de a továbbiakban (ha lesz folytatás) nem lesz az. Remélem nem árulok el nagy titok azzal, hogy elmondom, hogy Emma képessége a könyv szerint a tűz irányítása, a filmben a levegő irányítása volt. Ráadásul a filmben olyan szálakat mozgatnak, amik annyira jelentéktelenek, hogy akár el is lehetett volna hagyni. A legnagyobb csalódás pedig egyértelműen a film legnagyobb jelenete volt, mert a könyvben semmi ilyesmiről nincs szó, csupán a harmadik (?) kötetben említik egy teljesen más kontextusban a helyszínt. Mindenesetre nagyon furcsán lett megoldva a film, de számomra a legnagyobb pozitív változás a könyvhöz képest a legvége, amikor Jake elhatározásra jut, ami megváltoztatja az életét. Úgy gondolom, hogy a film verzióból is ki lehetne hozni még a folytatásokat, mert a végén teljesen elvarratlan marad a szál, ha tudatában vagyunk annak, hogy a regény miként folytatódik. Egyébként véleményem szerint a könyvnek is lesz még folytatása, mert a negyedik könyv végén eléggé nagy függővéget hagyott az író, így mindenképpen várható valami folytatás.

Mielőtt belevetnéd magad Ransom Riggs világába megemlíteném, hogy a regényekhez tartozik egy kiegészítő novelláskötet, amit mindenképpen a sorozat olvasása után ajánlok, mert csak úgy fogod érteni és így fogod tudni összekapcsolni a regénnyel. Ez a kötet csak 170 oldal, de annál izgalmasabb, olyan, mint a tanmese. Rövid történeteket mesél el, és mindnek van valami tanulsága a végén. Na, persze nem ajánlom gyerekeknek, mert ahhoz kicsit ijesztőbb, de szerintem mindenképp olvasd el, ha már megtetted a regényekkel.

Kinek ajánlanám?

Mindenkinek, aki szereti a változatos, fordulatos  és meghökkentő olvasmányokat. Persze nem árt, ha egy kicsit idősebb fejjel olvasod, mert annak ellenére, hogy nem kifejezetten horror, akadnak benne olyan részek, amiket egy gyerek nem szívesen olvas, de akár a megértés miatt is mondanám azt, hogy nagyobbak olvassák. Ez nem egy egyszerű love story, hogy egy szálon halad és csak el kell olvasni, itt muszáj kicsit több időd fordítani a regényre, mert egyik dologból következik a másik, sokszor egy állítást később magyaráz meg, így gyakorlatilag mindig vissza kell emlékezni. Ráadásul több szereplőt is mozgat, akiket nem árt az eszünkbe vésni, mert mindegyiknek nagy szerpe van.

Összeségében nekem nagyon tetszett a sorozat és csak bátorítani tudok mindenkit, hogy olvassa el, mert megéri. Egy teljesen más világba kerülünk és egy teljesen más értékrenddel találkozunk, ahol mindig magad mögé kell nézned, mert nem tudhatod, hogy ki az ellenség és ki a barát.      

Mit olvastam 2019-ben?

Sziasztok! Tdom, hogy nagyon rég volt az utolsó bejegyzés, de sok minden közbejött. Viszont most nem mentegetőzni szeretnék, hanem elhoztam nektek az évtized utolsó olvasmánylistáját, amelyben megmutatom Nektek, hogy mit olavastam.

Ebben csak a saját kedvemre olvasott könyvek szerepelnek, így sokkal több tétel szerepelne a listán, ha a szakirodalmat is hozzávesszük, amit az egyetem miatt kellett kézbe vennem. Idén csk tizenegy könyvet sikerült olvasnom, de mentségemre szóljon, hogy az egyetem mellett kissé nehéz időt szorítani az olvasásra. Na, de nézzük is a könyveket!

1.) E.L. James: Sötét - 692. oldal:

Idén ez volt az első könyv, amit elolvastam. Az író szerintem jól döntött, amikor úgy határozott, hogy megírja a történetet Christian szemszögéből is, mert valami olyan pluszt ad, amiből megismerhettjük a mindig morcos és merev üzletembert. Már az eredeti trilógia olvasásakor sejtettem, hogy valami van Grey viselkedése mögött és nem csak egyszerűen azért csinálja azokat a dolgokat, mert kedve van hozzá, ezért kifejezetten ajánlom mindenkinek, aki olvasta Anne szemszögéből a kettőjük történetét. Sok minden megérthetünk belőle, sok kérdésre választ ad és kicsit segít megérteni a vezérigazgatót. 

2.) Cecelia Ahern: A tökéletes - 382. oldal:

Ez egy sorozat második része - az első részéről a 2017-ben ejtettem pár szót -, de meg kell hagyni, hogy a címével ellentétben nem tökéletes. Vártam volna még valami feszültséget, valami drámait és nem egy ennyire hamar megírt befejezést. Úgy értem még száz vagy kétszász oldallal több lehetett volna és akkor egy tökéletes befejezése lett volna a regénynek. A vége ellenére azonban igenis izgalmas és elgondolkodtató, legalább is nekem tetszet és biztosan ajánlanám mindenkinek.

3.) Leiner Laura: Maradj velem - 463. oldal:

Nem szeretnék semmit elspoilerezni és nem is fogok, ezért nehéz is bármit mondani erről a kötetről. Hanna és Kornél története tovább folytatódik, ahogy az Iskolák Országos Versenyének története is. Mivel nehéz nem elkotyogni a lényeget és a végkimenetelt, ezért csak annyit hagyok itt a margón, hogy !!!LAURA!!!. Aki ismeri Laura munkásságát, az tudja, hogy miért írtam a szerző keresztnevét csupa nagybetűvel. Itt is megjelennek a tipikus LL-es motívumok és jelenetek, ezért is nagyszerű a kötet. Aki ismeri Laurát annak azért ajánlom, aki pedig még nem olvasott tőle semmit, erősen ajánlom, az összes regényét. Mindazonáltal kíváncsi vagyok, hogy az írónő mit hoz ki a történetből és Hanna milyen irányba fog elindulni Kornél által. Tudom, hogy már megjelent a befejező rész is, de még nem olvastam, így lesz értelme a fenti reménykedésemnek. 

4.) Jenny Han: A fiúknak, akiket valaha szerettem - 358. oldal:

Kislányos álmok, felnőttéválás és egy húg, aki bosszút forralt. Ez a része nagyon nehezen ment és gyakorlatilag alig - alig haladtam vele, mert egy picit bugyutának éreztem a történetet, de aztán belelendültem és abba sem akartam hagyni. A három Jenny Han regényről nem írnék most bővebben, mert hamarosan várható egy hosszabb értékelés a trilógiáról. 

5.) Jenny Han: Utóirat: Még mindig szeretlek - 331. oldal:

Gyakorlatilag három nap alatt végeztem ezzel a résszel. Egyszerűen imádtam, hogy az írónő nem hagyta, hogy minden egyszerű legyen és az amúgy is bonyolult történetet megcsavarta még egy szereplővel, akivel sikerült összezavarnia az örökké álmodozó és nem létező dolgokat kreáló Lara Jean-t.  

6.) Jenny Han: Örökkön örökké Lara Jean - 336. oldal:

A befejező kötettel is pár nap alatt végeztem, viszont itt az édes - aranyos - kedves - kislányos Lara Jean kezdett idegesítővé válni. Persze, kell valami új, ha már a csavart is megcsavarta a szerző a második kötetben, de ez a rész kicsit túlzás lett. Ennyire "nem e világi" lány nem lehet a főszereplő, holott az egész problémát egy teljes egyszerű beszélgetéssel meg lehetett volna oldani. Ennek ellenére még szívesen olvastam volna egy folytatást, ami már az egyetemen játszódik, mert bennem maradt még pár kérdés. 

7.) Elizabeth Gilbert: Ízek, imák, szerelmek - 459. oldal:

Nos, khm. Nagyon sokan imádták és ódákat zengtek róla, ennek ellenére nem lett a kedvenc könyvem. Persze tudom, hogy közel sem vagyok egyidős a főszereplő hölggyel, (addig még van egy pár évem, sőt majdnem két évtizedem) de egyszerűen nem tudtam megérteni, hogy mit miért csinál. Szerencsére nem tudom, hogy min ment keresztül, amíg idáig eljutott, de akkor sem tudom megérteni, hogy miért utasított el elvből mindent, ami jó lett volna számára. A könyv elolvasása után szinte azonnal megnéztem a filmet, ami megint csak nem tetszett, de még csak nem is értettem volna, ha nem olvasom előtte a regényt. A filmbeli vágások és a hirtelen helyszínváltások nekem nem tetszettek, sokkal élvezhetőbb lett volna, ha a "költözéseket" valahogy másképp oldják meg, mondjuk egy repülőre szállással. Ez így olyan lett, mintha lefogattak volna egy fél órás filmet valahol, majd ugyan azzal a főszereplővel egy teljesen másik filmbe kezdtek volna kétszer. Ezen kívül rettenetesen eltért a könyvtől, így nem volt az igazi.  

8.) Berg Judit: Az őrzők - 271. oldal:

Erről a könyről is hamarosan érkezik egy hosszabb értékelés a blogon, így most nem szaporítanám a karaktereket itt. Nem igazán szoktam magyaroktól olvasni, mert valahogy soha nem olyan lesz, mint vártam, így inkább a külföldiek felé fordulok, de Berg Judit könyvét ajánlom mindenkinek, mert érdekes. Igaz, hogy gyerekeknek szánt kötet, de nekem izgalmas volt és egyben ismeretterjesztő is, mert ha elég figyelmesek vagyunk elég sokat megtudhatunk a Mátyás - templomról és a magyar múltról is. Tetszett, és mindenképpen ajánlom. 

9.) Katie McGarry: Dare you to (Aki mer, az nyer) - 486. oldal:

Nos, miután elolvastam megtudtam, hogy ez egy trilógia második része, viszont úgymond különálló könyv, mert nem kapcsolódik szorosan az első részhez. Úgy értem, a két főszereplő mellékszereplőként tűnik fel az első és a harmadik részben, tehát nem függnek össze szorosan a részek. Egyszerűen imádtam és utáltam. Beth nagyon nehéz eset volt és nagyon sok mindent akart tenni egy olyan emberért, aki nem érdemelte meg, ugyanakkor semmiképp nem hagyhatta ott a lány. Túl sok a paradoxon ahhoz, hogy spoiler mentesen lehessen beszélni erről a könyvről, így inkább nem mondok semmit, mert nem szeretém elkotyogni a lényeget, illetve elég hosszúra sikeredene ez a poszt, ha belekezdenék a mesélésbe. Nem kizárt, hogy ebből a könyvből is lesz egy hosszabb bejegyzést, de ebben nem vagyok biztos. 

10.) Lois Lowry: Az emlékek őre - 237. oldal:

Már nagyon régóta terveztem, hogy elolvasom, mert már hallomásból is megfogott, de valahogy mindig kimaradt. Viszont idén nekiveselkedtem és nem bántam meg, sőt. Izgalmas a cselekménye, eseménydús és megrázó. A filmet is láttam, de a könyv közelében sincs - szerintem. Az író nagyon jól eltalálta a lényeget és szuperül leírt egy olyan világot, melyben minden és mindenki egyforma és kiirtottak minden olyan dolgot, ami a mai világra emlékeztet. Ha nagyon bele akarjuk magyarázni nézhetjük egyfajta társadalomkritikaként is, akár a mai világra nézve is, bár legyen a nagyok dolga eldönteni, hogy az-e vagy sem. Nem szeretnék semmi politikába belemenni, így ezt a szálat el is engedem. De mindenesetre egy nagyon jó utópiáról van szó, kötelező olvasmánnyá tenném. 

11.) Ransom Riggs: Vánorsólyomkisasszony különleges gyermekei - 348. oldal:

Pár nappal szilveszer előtt sikerült befejeznem az első részt, a másodikat pedig majd a 2020-as olvasmánylistán olvashatjátok, de mindenképpen lesz egy hosszú bejegyzés a sorozatról, mert gyakorlatilag az egyik kedvencem lett, már az első kötet után. Váratlan, fordulatos és néhol ijesztő. Különlegessége, hogy a kötetek képekkel vannak illusztrálva és köré van építve a történet. Az első részt a lehető legroszabb helyen fejezte be az író, (persze ezt csak olvasó szempontból mondom, mert amúgy tudom, hogy az izgalom fokozása a lényeg) de amúgy is letehetetlen a regény, így nem probléma. Olvastatja magát és szinte kívánja, hogy gondolkozz az eseményeken. A filmet is megnéztem és szintén nagyon eltér a könyvtől, de ez nem jelentett problémát, mert kiváló film lett. Tim Burton rendezésében került megfilmesítésre és - ha csak nem vagy ijedős - ne nézd meg éjjel, mert tuti csúnya álmaid lesznek tőle, ugyanakkor mégis azt mondom, hogy érdekes lett, bár vannak benne olyan logikai bakik, amik miatt azt érzem, hogy még ki kellett volna bontani. Viszont erről a regénysorozatról is hosszabb szót ejtek a következő bejegyzések valamelyikében, itt nem szaporítom tovább a karaktereket.  

Ez összesen 4363 oldalt jelent, ami bár kevésnek tűnik (és az is), de mint, ahogy írtam ebben nincs benne az egyetemi kötelező, így a valós számok ennél jóval magasabbak. 

Ti mit és mennyit olvastatok idén?

A felhasznált képeket a Google keresőmotorja dobta fel találatként. 

Rácz - Stefán Tibor: Pokolba a jópasikkal - borítóleleplezés

Sziasztok! Ma is egy borítóleleplezéssel készültem Nektek, ezúttal egy magyar szerzőtől, Rácz - Stefán Tibortól hoztam legújabb könyvének borítóját. Korábbi regényei, a Fogadj el!, a Túl szép, a Mikrofonpróba és a Kapcsolatpróba, illetve az Élni akarok is nagy sikert arattak a hazai könyvpiacon. A Pokolba a jópasikkal! a szerző második Rubin Pöttyös regénye.

Fülszöveg:

A világ végére is követnéd azt, akit szeretsz?

Hunor igazi álmodozó. Egyetemre készülés helyett inkább szakácsnak tanulna, és a saját útját járná, ha túlféltő anyja és bátyja végre elengednék.

Viszont másra is vágyik: bátyja legjobb barátjára, a pokolian jóképű Gergőre, akibe már évek óta szerelmes.

Gergő kedves, vicces és figyelmes is, az a típusú srác, akivel minden tökéletes lehetne, ha nem vágyódna el annyira Magyarországról…

Ahogy beköszönt a forró nyár és az érzelmek is túlhevülnek, Hunor döntéshelyzetbe kerül:

Menjen, vagy maradjon?

Budapesten tartaná a családja és a főnöke, a morcos, de segítőkész Michelin-díjas séf, akitől sokat tanulhat.

London mellett is szólnak érvek, ezek közül a legerősebb a szerelem és az új kalandok ígérete.

Bármikor újrakezdheted az életed?

Hunor egyre jobban hinni akar ebben, csak azt nem tudja, hogy Budapesten vagy Londonban találhat rá a boldogságra…

„Akárcsak egy jó séf, Rácz-Stefán Tibor is gondos aprólékossággal válogatta össze legújabb regényének tökéletes hozzávalóit: Fiatalkori útkeresés, reménytelennek tűnő szerelem, a felnőtté válás nehézségei, finom ételek és egy minden szívet megdobogtató jópasi. Kell ennél több?” – Veronika’s Reader Feeder blog

Az év legszexibb és legérzelmesebb LMBT története.

Találj válaszokat a főhősökkel!

A kedvcsináló után pedig jöjjön a borító:

A fülszöveg alapján egy izgalmas regényre számíthat az olvasó, mely tele van útkereséssel, kérdésekkel és válaszokkal. Elnyerte a tetszésemet, hogy nem egy tipikus kamaszlány történettel nézünk szembe, hanem a magyar társadalom nagy részében még mindig nagy indulatokat kiváltó LMBT regényt vehetünk a kezünkbe, amiről remélem esik szó a könyvben is. Az egyetlen dolog, ami szemet szúrt, az az, hogy miért írja egybe a "jópasikkal" szót. Nem zavar, csak felkelette az érdklődésemet, hogy miért így van.

Maga a borító is tetszik, bár mostanság már túl sok a hiányos öltözetben ábrázolt férfiak képével díszített borító, ami miatt már kezdem úgy érezni, hogy kicsit slampos lesz ez a közeg. Ettől függetlenül viszont mind a betűtípus, mind a színek nagyon tetszenek és felkelette az érdeklődésemet a regény.

Az író Facebook oldala: kattints ide

Rácz - Stefán Tibor blogja: kattints ide

A szerző Instagram oldala: kattints ide

Ha kedvet kaptál a könyvhöz rendeld innen: kattints ide

Ha a váró / kívánságlistára szeretnéd tenni kattints ide

Istók Anna: Semmiért egészen - borítóleleplezés

Szaisztok! Nem felejtettem ám el a #bloggergyorstalpalót, csak jelenleg más típusúbejegyzések kapnak prioritást, de mindenképpen be lesz fejezve. Addig is olvassátok el az első pár részt, amit közzétettem vagy a mai bejegyzést, ami szintén egy borítóleleplezés lesz. Ezúttal Istók Anna: Semmiért egészen című könyvéről hull le lepel. 

Fülszöveg:

Tudsz szívből szeretni?

Nándi és Flóra az egyetemen találkozik, ahol a jóképű fiú eltekeri a gépészkarra járó lány fejét. Senki sem jósol nekik nagy jövőt, de ők egymásba szeretnek és összeházasodnak.

A felszínen minden ideális. De vajon milyen sérelmek, hazugságok rejlenek a látszólag tökéletes kapcsolat mélyén? Mi lesz, ha egy nap az egyensúly felborul?

Valaki hibázik.

Valaki titkot rejteget.

Valakit megcsalnak.

Valaki pedig nekiáll, hogy igazságot szolgáltasson.

Vajon ki lehet a titokzatos szerető, aki eléri, hogy Nándi szép lassan feladjon mindent: családot, lakást, munkát, karriert? 

Vajon meddig éri meg bosszút állni, és mikortól kell megbocsátani?

Mindenki hibázik.

Te is.

Nézz csak tükörbe, azt hiszed, tökéletes vagy?

Egyszerűen izgalmas, titokzatos és izgalmasan titokzatos. Már a fülszöveg is felkeltette az érdeklődésemet és már várom, hogy olvashassak belőle. Kíváncsivá tesz, hogy az írónő annyira rejtélyesen fogalmaz mégis annyi mindent elárul egyetlen mondattal.

De lássuk a borítót.....

Nagyon tetszik. Egyszerűen nem tudok mást mondani és írni mint, hogy tetszik. Annyira illik a fülszöveghez és a könyv hangulatához, hogy még jobban felkeltette az érdeklődésemet. Letisztult, mégis sokatmondó és az az aprócska kérdés, "Tudsz szívből szeretni?"  nagyon üt. 

Ti mit gondoltok róla?

Ha neked is felkeltette az érdeklődésedet itt tudod megrendelni a könyvet: https://konyvmolykepzo.hu/products-page/arany-pottyos-konyvek/istok-anna-semmiert-egeszen-8534

De Molyon is megtalálod: https://moly.hu/konyvek/istok-anna-semmiert-egeszen