Cecelia Ahern: Nyomomban az életem

Sziasztok!

Végre volt időm megint és tudtam olvasni egy pár könyvet, szóval megint készülhettek a könyvkritikákra.

Szóval, miután elolvastam Cecelia Ahern-től az Ahol a szivárvány véget ér című könyvet, gondoltam a többi műve is hasonló kaliberű lehet, így most a Nyomomban az életem [Time of my life] kezdetűt olvastam tőle, amit abszolút nem bántam meg.

„Mi történik akkor, ha készpénznek veszed az életed? Lucy Silchester még a 30. születésnapja előtt megkapja a választ: Élete találkozóra invitálja.

Mert Lucy hazudik önmagának – és mindenki másnak- arról, mi is folyik az ő titkos, burokba zárt világában.

De eljött az igazság pillanata!

Élet, a szakadt öltönybe bújt, mókás, mogorva kis fickó bizony nem távozik, amíg el nem éri, amit akar. Lucynak pedig muszáj lesz időt szakítania rá.

S kezdetét veszi egy fergetegesen mulatságos kalandsorozat, mely során kiderül, rátalál-e újra a különc lány a családjára, a barátaira, netán a szerelemre is.

Cecelia Ahern varázslatosan szimbolikus új regényében bemutatja, hogy vállalnunk kell a felelősséget a saját életünkért, hiszen csak egy van belőle. „

Volt benne pár abszurdum és olyan fordulat, amit nem nagyon hiszek el, és pár olyan részletet is tartalmaz, amit én nagyon nem raktam volna bele, vagy másképp, de ettől függetlenül jó könyv.  A fülszöveg azt írja, hogy egy fergeteges, mulatságos kaland veszi kezdetét; na, ez így nem teljesen igaz. Mégpedig azért nem, mert Lucy igazából nem is akarja ezt, az Élete úgymond kényszeríti dolgokra. Tény és való, hogy vannak benne kalandos dolgok, de javarészt inkább Lucy problémáival foglalkozik.

Cecelia nagyon jó leírást adott Lucyról és őszintén szólva ez egy kicsit riasztó lett. Biztosan vannak hozzá hasonló nők, de többségünk azért ennél jóval több. Legalább is én nem tudnék egy koszos kis albérletnek nevezett lyukban élni, ahol egy talpalatnyi hely sincs, mellesleg nem adnám fel a sikeresnek mondható életemet, csak mert elhagyott a barátom. Lucynak ebben a történetben sikerült nagyon mélyre lesüllyedni egy gazdag, elit társaságból – merthogy ő onnan származik a nyomorgásba; konkrétan arra nincs pénze néha, hogy kifizesse a lakbérét.

Lucy örökös hazugságokban él már évek óta és képtelen kikeveredni belőle, ráadásul olyan helyzetekbe keveri az élet, ami még több hazugságot szül – ezzel tetézve a már így is nagy bajt.

Furcsa volt a könyv és néhol egy kicsit homályos, de azért érthető és olvasható. Itt megéreztem azt a 470 oldalt, mert ez a könyv valahogy nem olvastatta magát annyira, mint az előző. Szerintem egy jó kis regényről van szó, ami teli van fordulatokkal és nevetéssel, viszont nem elég hozzá két nap - még gyorsolvasóknak sem.

Így a végén csak annyit fűznék hozzá, hogy azoknak ajánlanám elsősorban, akik szeretik az abszurdumokat és nem lepődnek meg semmin.