Négy év

Sziasztok! Hosszú kihagyás után, ma mégsem új poszttal érkeztem, hanem egy szülinapi bejegyzéssel, ugyanis ma ünnepli a blog a negyedik szülinapját. Ezen a blogon ugyan nem tudok olyan egyértelmű statisztikát készíteni, mint a többi, általam szerkesztett weboldalon, hiszen azok történeteket dolgoznak fel; mégis megpróbálkozom vele. 

Szóval, a blognak a bejegyzés írásának pillanatában 3459 látogatója volt, ami szerintem nem rossz arány, tekintve, hogy ez egy személyes blog és nem fanfictionokkal vagy történetekkel foglalkozik. Tudom, hogy ez a szám egy kicsit több is lehetne, ha sűrűbben lennének posztok, de a rengeteg teendőm miatt nemhogy erre, de gyakorlatilag semmire nincs időm. 

Mivel nagyon szerteágazó a téma, amikkel foglalkozom a blogom, ezért csak azt tudom mondani, hogy nagyobb sorozatokat nem indítottam, talán a #BTS és a #Blogger gyorstalpaló mondható kicsit nagyobb lélegzetvételűnek, de nem elképzelhetetlen, hogy lesz még ezekhez hasonló. A gyorstalpaló után vagy még közben, elindítok egy másik sorozatot, ami egy teljesen más témájú lesz, de remélhetőleg elnyerik a tetszéseteket. 

A közeli terv a gyorstalpaló befejezése, színesítve még egy - két más jellegű poszttal, majd elindítani a következő kis sorozatot, ami nem egy minden hetes, inkább minden hónapos bejegyzés lesz, ami mellett természetesen futnak majd más jellegű posztok is. 

A következő bejegyezésig jó nézelődést és olvasást a blogon. Ne feledjétek, bármi kérdésetek van, szívesen válaszolok, de ezen kívül még mindig van lehetőség linkelni a blogotokat, ha szeretnétek róla egy kritikát látni. Ehhez katt ide ! 

Blogger gyorstalpaló #2

Sziasztok! A sorozat második részében, – mint ahogy az első rész végén írtam is – egy nemcsak bloggereket érintő problémáról szeretném kifejteni a véleményemet. Ez pedig nem más, mint a helyesírás, ami úgy gondolom, hogy az általános iskolában is alapkövetelmény, körülbelül második osztálytól (vagy első?), viszont mégsem mindenki figyel oda rá.  Azt már most szeretném letisztázni, hogy itt nem az elgépelésekről van szó, ami bárkivel megeshet, hanem arról a jelenségről, amikor inkább ki ikszeled a blogot, mert nem igazán érthető a brutális írásmód miatt.

Igekötők:

Ha az igekötő az ige előtt áll, akkor egybeírjuk, ha mögötte külön, illetve ha az igekötő és az ige között egy másik szó is áll, külön írjuk. Egyszerű, mint az egyszeregy. Sokan mégis elhibázzák, ami egyszer – kétszer előfordulhat, de úgy gondolom, hogy egy blogger próbáljon odafigyelni erre, mert elég irritáló [számomra legalább is], ha rosszul van írva.

Írásban mindig pontos légy, a „hogy” elé mindig vesszőt tégy.:

Ezt még egy nagyon kedves általános iskolai tanárom mondta. Nem a legdurvább, mégis hiba a vesszők rossz alkalmazása, ami akár egy nagyon jól sikerült blogot vagy fejezetet is elronthat. Nem tartom magam annyira nagyon kritikus embernek, de úgy gondolom, hogy ez is egy készség, amit el lehet sajátítani az iskolában, sőt el is kell.

Egyenlőre vs. egyelőre:

Nem mindegy, hogy egy matek egyenletet egyenlőre számítunk ki vagy egyelőre [tehát egy időre] a gardróbba tettük a kabátunkat. Sokan keverik a két fogalmat, illetve még sok ehhez hasonlót, ami nem jó. Véleményem szerint egy blogger legyen tisztában az ilyen apró eltérésekkel is, mert nagyon nem mutat jól a weboldalon ha sokszor el van tévesztve.

Angol szleng beemelése a magyar köznyelvbe:

Az angol nyelv nem véletlenül angol nyelv. Persze ahhoz, hogy a magyar nyelv fejlődjön elengedhetetlen, hogy esetenként bekerüljenek idegen szavak, de amit sokan csinálnak az túlzás és sok(k). Például: Beszéljük meg fész tu fész. Miért nem lehet ehelyett azt mondani, hogy: Beszéljük meg szemtől szembe. Persze például a „like” szónál más a helyzet, mert magyarul furcsán hangzik, hogy „tetszikeltem”, így érhető, hogy lájkol-ként „honosítottuk” a kifejezést, de még mindig az a véleményem, hogy amit el tudunk mondani magyarul, azt tegyük az anyanyelvükön. Egyrészt, sokkal érthetőbb lesz azok számára a közlendőnk, akik nem beszélnek az adott nyelven, másrészt igényesebb lesz a szövegünk, ami nem egy elhanyagolható tényező, ha az ember lánya / fia blogger szeretne lenni. Tudom, hogy nem épp helyesírási hiba, de úgy gondoltam meg kell említeni, mert nekem nagyon szúrja a szemem, főleg ha a történet szereplőinek a „szájába van adva” indokolatlanul.

Hangzó kettőzés:

Sok helyen szerintem csak elgépelés, de akkor is szemet szúró főleg, ha sokszor fordul elő és ez miatt akár egy másik szó keletkezik, így értelmetlenné téve a mondatot. Úgy vélem, ha valakinek nincs ideje átolvasni a saját írását, az bétáztasson vagy posztoljon ritkábban, így időt adva magának, hogy átolvassa az írását, de semmiképp ne tegye közszemlére anélkül, hogy átolvasná.

Idegen szavak:

Itt most nem az angol szlengre értem az idegen szavakat, hanem arról a jelenségről beszélek (írok), amikor valaki nagyon igényesnek próbál tűnni és akár egy szinonima szótárt is használ, aminek sokszor nem lesz jó vége, főleg ha nem a magyar megfelelőjét találjuk meg a szónak, hanem valami latin eredetű németből átvett török szót használunk az eredeti helyett. Most nyilván túloztam, de szerintem a lényeg átjön mindenkinek ebből. Próbáljunk meg ne túl tudományosan és „idegenül” leírni a szavakat.

Szórövidítés:

Naon, vok (wok, vaok) és társai. Facebookon még rendben van, bár ott sem tartom helyesnek, mert attól, hogy telefonról vagyunk bejelentkezve még lehet teljes értékű szavakkal kommunikálni egymással. Ráadásul sokszor még a bloggereknél is előfordul az ilyen szóhasználat, ami nemcsak helytelen, de igénytelen is. Aki blogot szeretne vezetni, az igenis írja ki rendesen a szavakat; persze ez alól kivétel az az eset, amikor egy szereplőnk szóhasználata ilyen. Viszont láttam már teljesen indokolatlanul használva, ami engem annyira irritált, hogy inkább ki ikszeltem a blogot.

Kapásból csak ennyit találtam, de garantáltan vannak még ilyen és ehhez hasonló szépségek. Ha te is ismersz vagy találkoztál egyel, írd meg kommentben! 

Mit olvastam anno, 2017-ben?

Sziasztok! Először is Boldog Újévet mindenkinek, másodszor pedig a cím nem elírás és nem is véletlen. Ugyanis a 2017-es mit olvastam idén bejegyzés úgy, ahogy van elmaradt - mert a teendőim sokasága miatt nem jutott rá idő, de egyéb okok is közrejátszottak sajnos- de most a 2018-as bejegyzéssel együtt megtudhatjátok, hogy milyen könyvek érdekeltek 2017-ben. Nem is húzom tovább az időt, lássuk, hogy mit olvastam anno!

Természetesen a #Blogger gyorstalpaló sem fog elmaradni, a napokban fel fog kerülni a következő rész!

• Leiner Laura: Bábel - 526. oldal

Már sokszor megemlítettem ebben a blogban Leiner Laurát és a könyveit, de még mindig úgy érzem, hogy nem olvastam tőle eleget. A Bábel is egy fantasztikus regénye, ami most kivételesen nem lett sorozat, de ennek ellenére is teljes mértékben kerek volt a történet. Még soha nem voltam fesztiválon, de annyira bele tudtam merülni a könyv világába, mintha ott lettem volna én is. A szereplők kidolgozottak, a történet lendületes és eseménydús, így számomra ez egy abszolút élvezhető könyv volt, ami kikapcsolt és elrepített a Bábel fesztiválra.

• Leiner Laura: Késtél (Bexi 1.) - 413.oldal  

A Szent Johanna Gimi után azt hittem, hogy nem fog tudni még egy olyan sorozatot megírni, ami kamaszokra épül, arra pláne nem gondoltam, hogy felül is múlhatja Reniék történetét, de már az első Bexi kötet alatt rá kellett jönnöm, hogy az írónő a fiatal generációhoz ért a legjobban. Hitelesen le tudja írni, hogy milyen a mai fiatalság, ugyanakkor ott van az a valami, ami miatt mégis más Bekiék története, mint a miénk. 

• Leiner Laura: Hullócsillag (Bexi 2.) - 413. oldal

Jobb, mint az első, de komolyan. Nem tudom miért, de nekem sokkal jobban tetszett, mint az első rész, bár ebben nagy szerepe volt Nagy Márknak, aki végre egy kicsit visszavett az arcából. 

• Leiner Laura: A Szent Johanna gimi 6. (Együtt) - 514.oldal

Végre! Megtörtént az, amire már nagyon régóta vártam és végre minden oké. Hát nem. Reni természetesen továbbra sem ért semmit és mindenben kételkedik és állandó jelleggel sír. Csak Cortezt sajnálom. De továbbra is tartom azt a véleményemet, hogy imádom az írónő összes regényét.

• Leiner Laura: Illúzió (Bexi 3) - 424.oldal

Laura stílusára jellemző, hogy amikor minden rendben van, akkor sincs semmi rendben. Kicsit már idegesítő volt ez a huza - vona a két főszereplővel, de még így sem vált semmit mondóvá vagy unalmassá a könyv, sőt nagyon is jól el lett találva az egyensúly a két véglet között. 

 

• Leiner Laura: A Szent Johanna gimi 7. (Útvesztő) - 537.oldal  

 Világfájdalom a köbön. Miért van az, hogy Reni még akkor is világfájdalommal küzd, amikor minden rendben van az életében? Minden jó megtörtént vele, mégis állandóan sír, merthogy hamarosan vége a giminek. Nem tudom, hogy ti hogy vagytok ezzel a kérdéssel, de amikor én voltam végzős a temérdek teendő mellett valahogy elfelejtettem elmélázni azon, hogy mos vége lesz a négy évnek. Sőt, a ballagáson sem sírtam magamból kikelve, hogy most mi lesz, de még egy könnycseppet sem hullajtottam a középiskola miatt. De természetesen Reninek megint világfájdalma van ez miatt. 

• Leiner Laura: Nélküled (Bexi 4) - 444.oldal

Nem tudok és nem is szeretnék semmit hozzáfűzni. Egyszerűen csak annyit tudok mondani, hogy elég volt a régi kötelező olvasmányokból, itt az ideje az újaknak. 

• Leiner Laura: Valahol (Bexi 5) - 443. oldal

Egyszerűen hihetetlen, hogy nem tud unalmassá válni a sorozat, mert mindig vannak újabb és újabb meglepetések, amik kihatással vannak az összes szereplőre nézve. 

• Sophie Kinsella: Egy boltkórós naplója - 303.oldal

Nos, gondoltam belekóstolok valami másba is, Leiner Laurán kívül, ezért választottam ezt a könyvet. A címe alapján egy szórakoztató regénynek hangzott, amit csak a kezembe veszek egy hosszú nap után és olvasom. Hát, nem éppen ez lett belőle, ugyanis a főszereplő enyhén vásárlás függő személyiség, aki bármit képes megtenni egy- egy új ruhadarabért vagy cipőért. Kicsit kidolgozatlannak tűnt és hiányoltam belőle a másfajta cselekvéseket, mert az egész könyv gyakorlatilag csak a vásárlásra volt kihegyezve és a főszereplő hazugságaira és az arra épített cselekményre. A filmet is láttam, ami szintén ugyanezt a címet viseli és el kell mondanom, hogy most is maradok a ténynél, hogy olvasni sokkal jobb, mint megnézni. A filmadaptáció egyszerűen nem kapja el a könyv hangulatát és nem is világít rá a problémára annyira, mint a könyv, így csak javasolni tudom, hogy olvassátok el. Ezen kívül a filmben számomra teljesen indokolatlanul egy hisztérikát kreáltak a főszereplőből, ami szintén nem tetszett. A könyvben a személyisége teljesen mást mutat, mint a filmben, így olyan, mintha nem is ugyanazt olvastam / láttam volna. 

• Leiner Laura: A Szent Johanna gimi 8/1. (Örökké) - 388. oldal

A végzős év második fele. Reni még mindig nem nagyon tudja, hogy mihez fog kezdeni az életével és ezzel mindenki idegeire megy. Néha egyébként meg tudom érteni Vladár tanár urat, hiszen Reni viselkedése irreális, mivel amúgy egy nagyon okos és intelligens lányról beszélünk, aki képtelen megérteni egy mondatot, ha rajzról van szó, és képtelen mindenféle döntésre, ha róla van szó. Igen, tény és való, hogy a való életben is egy nehéz döntés a továbbtanulás, főleg a felsőoktatás terén, hiszen ott már ténylegesen a jövőnket alapozzuk meg, de Reni döntésképtelensége már irritáló. 

• Leiner Laura: A Szent Johanna gimi 8/2 (Örökké) - 344. oldal

Nem akarom lehúzni a sorozatot semmiképp, mert nagyon tetszett és szerintem minden általános iskolásnak csak ajánlani tudom, mert tényleg bemutatja a gimis életet, ezért a sorozat végére nem szeretnék semmi mást mondani, minthogy: bárcsak nekem is ilyen osztályom lett volna. Mivel egy másik bejegyzésben már kifejtettem a véleményemet a teljes sorozatról, ezért most nem is fejtegettem annyira részletesen. Mindenesetre el kell ismerni, hogy Laura nagyon jó író és jó, hogy végre egy olyan gimis történetet is olvashatunk, ami itt és most játszódik, nem Amerikában vagy valahol más nyugati országban. 

• Jordan Belfort: A Wall Street farkasa - 623. oldal

  Megint előbb olvastam és csak utána néztem meg a filmet, és megint csak azt tudom mondani, hogy el kell olvasni, ahhoz, hogy megértsd a filmet. Bár a moziverzióban nagyon jó fordulat volt a vége, ennek ellenére a könyv sokkal szórakoztatóbb, élménydúsabb és valósághűbb volt. De szerintem az mellett sem lehet elmenni szó nélkül, hogy ha nem olvastam volna el a könyvet, a filmet nem értettem volna meg nagyon sok helyen. Igaz, hogy nem gyerekeknek való történet, de mindenképpen megéri elolvasni, mert magával ragadó - nemcsak DiCaprio miatt. 

A 2017.-es évben megint nem sikerült teljesítenem a saját magamnak felállított könyvkihívást, de még így is 12 könyvet sikerült elolvasnom, ami 5368 oldalt jelentett. 

Ti mennyit szoktatok olvasni egy évben? 

Blogger gyorstalpaló #1

Sziasztok! Mint ahogy ígértem is az egyik posztomban elkezdek egy sorozatot, amelynek keretein belül szeretnélek titeket bevezetni egy kicsit a blogger - világ rejtelmeibe, illetve szeretnék egy kis technikai segítséget adni a blog készítéséhez és az íráshoz. Mindezek mellett már most szeretném leszögezni, hogy ez csak egy szempont / vélemény és nem akarok senkit megsérteni vagy minősíteni a bejegyzésekkel. Viszont úgy gondolom, hogy nagyon sokan nem mernek belevágni a dologba, mert félnek a kezdetektől (szerkesztéstől, létrehozástól vagy valami mástól), illetve manapság nagyon sok olyan blogot is látok, ami nem épp az igényességről tesz tanúbizonyságot. Ezért is gondoltam arra, hogy megpróbálok segítséget nyújtani a leendő bloggereknek. Fontos leszögezni azt is, hogy a designben nem tudok segíteni, mert a szerkesztőprogramokkal nem ápolok mély barátságot, így inkább a tartalmi részére fogok koncentrálni.

Az első részben véleményem szerint tisztázni kell azt, hogy mit szeretnénk a bloggal, illetve, hogy milyen felületre érdemes létrehozni a blogunkat.

Ha a blogunkat csak képek közzétételére akarnánk létrehozni, vagy idézeteket szeretnénk megosztani, akkor erre a célra tökéletesen megfelel az Instagram, Tumblr és az ezekhez hasonló oldalak, nem kell egy blogspothoz hasonlót létrehozni ezek miatt, viszont ha történeteket, fanfictionöket szeretnénk közölni érdemes egy saját felületet létrehozni, amit saját igényeink szerint alakíthatunk ki és viszonylag kötetlenül szerkeszthetünk.

Sokszor látom azt, hogy a történeteket, könyv „folytatásokat” (amik természetesen nem a könyv eredeti szerzőjének tollából származnak) Facebookon tesznek közzé, amik még igényesek is lehetnének attól függetlenül, hogy melyik weboldalon, közösségi oldalon jelenik meg, de sajnos ezeknél mindig az ellenkezőjét tapasztalom. Mivel kíváncsi voltam néhány könyv folytatására, amik az olvasók tollából születtek, így elolvastam párat, de az eredmény néhol nagyon elkeserítő volt.  Természetesen mindenféle konkrét példa nélkül mondanám azt, hogy jellemző volt a borzalmasan rossz helyesírás, ami nem elgépelésekből származott, a fogalmazó készség néhol egyenlő a nullával, illetve jellemző volt az, hogy összekapkodják a bejegyzéseket, nem gondolják át, hogy mit is írtak vagy akartak leírni, de ami még szemet szúrt, hogy a közzétett részek rendkívül kis terjedelműek. Ezekről a hibákról és elkerülésükről még bővebben szót fogok ejteni a sorozat 4. részében. Úgy vettem észre, hogy ezekben a dolgokban nagy hiányosságok mutatkoznak, főleg a Facebook-os blogok esetében, de természetesen a blogspot használata sem jár közvetlenül „írói” tehetséggel, mivel ezen a felületen is látni hajmeresztő dolgokat, bár egyre kevesebbet.

A saját meglátásom szerint, aki egy blogot szeretne szerkeszteni az ne a közösségi oldalakon próbálkozzon, hanem hozzon létre egy kifejezetten erre szánt weboldalt, amit (szinte) kedve szerint szerkeszthet, úgy formálhatja át, ahogy szeretné, ráadásul névtelen is maradhat, hiszen nem kötelező az írónak a saját nevét használnia a publikáláshoz. A Facebook és a többi közösségi oldal pedig maradjon fent az eredeti funkciójában, ami az egymással való kommunikáció és kapcsolattartás.

Persze blogot nemcsak a blogspot-on lehet létrehozni, hanem például G-portálon, Wordpressen vagy más egyéb kifejezetten erre szánt oldalon. Mivel mindig is a Blogspot-ot használtam, ezért nem tudok „nyilatkozni” a többi webhelyről és arról sem, hogy melyik kínál ingyenes tárhelyet, illetve melyikért kell fizetni. Mivel a blogspot-hoz értek, ezért egy ehhez a szolgáltatóhoz kapcsolódó weboldal létrehozásában próbálok a segítségetekre lenni a következőkben is. A sorozat első részében nem szeretnék belemenni a többi részletbe, így az a következőkre marad. A sorozat második részében pedig egy olyan dologról fogok írni, ami úgy vélem, hogy alapvető kellene, hogy legyen, nemcsak egy bloggernek.

Életjel

Sziasztok! Jó hosszú ideje nem volt már semmi életjel a blogon, ezért gondoltam, hogy megírom ezt a bejegyzést. Az utolsó bejegyzés sajnos már nagyon régen volt és az ígéretem se váltottam be, mely szerint nyáron betekintést adok a "blogger világ rejtelmeibe", amit nagyon sajnálok, de kellett ez a kis szünet, hogy újult erővel neki kezdhessek a blognak. 

A kis szünet ellenére azért nem maradtam teljesen tételen, így a nyolcrészes blogger posztnak már megvan négy része, amiből az első rész már ma érkezik. 

A blog jövőjét nézve viszont - a posztolással ellentétben - sokat gondolkodtam. Nem akarom a drámakirálynőt játszani és túl dramatizálni mindent, ismételni sem szeretném magam, de egyszerűen nem volt időm, majd energiám posztolni. Összekapkodni pedig nem akartam, hiszen az nem vezet sehova, csak az olvasóim elvesztéséhez. Tudom, hogy számos hasonló blog van, de mind különbözik egy kicsit a másiktól és én sem szerettem volna beleolvadni a tömegbe, így mindig megpróbáltam egy kicsit más szemszögből megközelíteni a dolgokat és olyan irányba vinni a blogot, amilyen még nincs nagyon. Ezért ennyire szerteágazó a téma. De ahhoz, hogy fenn tudjam tartani az érdeklődést érdekes posztok kellenek, az érdekes posztokhoz pedig inspiráció, amit csak egy kis szünettel kaphattam meg. Viszont most itt vagyok újra és folytatom ahol abbahagytam. 

A másik igen nyomós oka annak, hogy leálltam egy kicsit az az, hogy semmi visszajelzés nem érkezik a blogra. Mint, ahogy fent írtam nem akarom túldramatizálni a helyzetet, de egyszerűen nem értem, hogy miért nincs semmi visszacsatolás. Egy író onnan tudja, hogy jó amit csinál, hogy sokan veszik a könyveit, a zenész onnan tudja, hogy jó, hogy sokan veszik a lemezeit, a blogger viszont csak úgy tudja, ha írnak neki valamit. Ezért szeretném kérni, hogy ha jó amit csinálok, ha rossz írjatok valamit. Az építő jellegű kritikát is nagyon szívesen fogadom és természetesen minden egyes kommentre válaszolok amilyen gyorsan csak tudok. Nálam sokféleképpen tudok véleményt nyilvánítani, ezért sem értem a helyzetet és megmondom őszintén, hogy kicsit elszomorít, hogy belefektetem az energiát, de cserébe egy kétszavas kommentet sem kapok. 

Viszont, hogy ne negatív érzéssel zárjátok be a blogot (ha bezárjátok) most tényleg megígérem, hogy hamarosan érkeznek a posztok, amik segítséget nyújthatnak a kezdőknek, vagy a későbbiekben a más jellegű posztok ihletet adhatnak. 

Befejezésképpen pedig kellemes őszt mindenkinek!