Blogger gyorstalplaó #4

Sziasztok! A sorozat negyedik részében a blog kinézetére (design) és a tartalomra szeretnék figyelmet fordítani általánosságban. Részletes kifejtése a tartalom részének a következő bejegyzésekben lesz, ahol a teljesen alap dolgoktól kezdve kitérek a legmélyebbekig. Persze, mint ahogy már sokszor leírtam nem értek a képszerkesztő programokhoz, kódoláshoz és az ehhez hasonló dolgokhoz, ezért ezeket nem tőlem kell kérni.  Vágjunk is bele!

Kinézet:

Azt gondolom, hogy mint mindennek, amit készítünk, legyen szó akár egy házi dolgozatról az iskolába vagy egy blogról, mindig igényesnek kell lennie. Ahogy a tanár sem néz jó szemmel az összegyűrt, összefirkált dolgozatra az olvasó sem szereti a kusza, átláthatatlan, olvashatatlan blogokat. Személy szerint azokat a weboldalakat, amik nehezen olvashatók (nem a helyesírás vagy a nyelvezet miatt) azonnal kiikszelem és nem erőlködők még akkor sem, ha amúgy tartalmilag egy nagyon igényes blog lenne.

A blogspotban meg vannak adva a szolgálató által az alapparaméterek, amiken lehet változtatni, de én soha nem szoktam csak az elrendezésben, ami úgy gondolom, hogy mindenkinek a saját dolga. Számomra fontos, hogy egy blog teljes mértékben olvasható legyen mindenfajta erőlködés nélkül és ne kelljen külön kiemelnem a szöveget. Persze mindenkinek a saját döntése, hogy milyen színeket használ, de azt javaslom, hogy a design szerkesztés közben azért néha kattintson a blog megtekintése menüpontra és nézze meg, hogy mit csinált, mert lehet, hogy valami fejben tök jól néz ki, a valóságban pedig akár olvashatatlan is lehet vagy éppen nem élvezhető. Alapvetően szerintem két típust lehet megkülönböztetni: egy világos alapon sötét betűkkel írt blogot és egy sötét alapon világos betűkkel írtat. Akármelyiket is választod, mindig figyelj arra, hogy olvasható és harmonikus legyen és nem utolsó szempont, ha a blog hangulatához is illeszkedik a design. Úgy értem, ha egy durva, kemény történetet írsz, ne legyen tele rózsaszínnel az egész felület. Mondjuk, be kell vallani, hogy sokszor az így megszerkesztett blogok sem olvashatók zökkenőmentesen, ezért nem győzőm hangsúlyozni, hogy néha ellenőrizd vissza a munkádat, elkerülve azt a katasztrófát, amit akkor érzel majd, amikor már több órája dolgozol a tökéletes designen, majd megpillantod az elkészült művet, és csak annyit látsz, hogy nem olvasható. Természetesen a blogspot is egy olyan webhely, amit ki kell tapasztalni és biztosan nem fog menni elsőre minden tökéletesen, ezért azt javaslom, hogy amíg a designet készíted, ne legyen látható a blog senki számára – persze, ilyenkor az előtte lévő napokban írj ki egy figyelmeztetést erre vonatkozóan.

Tartalom:

Mint, ahogy fent is írtam nem most fogom kivesézni a teljes tartalmi részt, azt majd a gyorstalpaló hatodik részében. Most inkább a tartalmi rész kinézetére szeretnék kitérni, merthogy az sem mindegy, legalább is szerintem.

Amikor azt írtam, hogy figyeljünk oda a háttér és a szövegszín összehangjára nem véletlenül írtam, mert szerintem itt kezdődik a tartalmi rész. Ha nem olvasható a szöveg, senki nem fogja elolvasni még akkor sem ha amúgy nagyon jó az adott bejegyzés. A bejegyzés betűstílusa sem elhanyagolható szempont, ugyanis a kusza, kacifántos betűket nehezen lehet olvasni, így könnyen félreérthető vagy egyáltalán nem is érthető a szöveg. Ezért betűstílusként használjunk mindig egy klasszikus stílust, vagy próbálgassuk, miközben szerkesztünk, így nem nyúlhatunk mellé. De ezen kívül még persze fontos a szöveg tagolása, párbeszédek és a részek hosszúsága is. A szöveg tagolásán azt értem, hogy a leírás legyen elkülönítve a párbeszédektől, de a leírás részében is legyen valami áttekinthetőség, mert egy nagyon hosszú, egybefolyó szöveg csak „ömlesztett sajt” hatását kelti. Például: ha a leírásban felvázolod, hogy miképp kell elképzelni egy ház külső részét, majd belső részét, akkor egy enter nyomásával választd el a két szövegrészt, hiszen tartalmilag nem kapcsolódik össze. A részek hosszúságát nyilván te határozod meg és nem én, de szerintem ejtsünk róla néhány szót. Sok helyen láttam, hogy minél hosszabb annál jobb. Úgy gondolom, hogy ez nem feltétlenül van így, mert egy idő után az olvasó bele fog unni a rengeteg szövegbe, főleg ha az összes bejegyzés maratoni hosszúságú. Viszont a másik oldalról is érvényes a dolog. Ha túl rövid az adott poszt, nem biztos, hogy teljes mértékben ’egész’ lesz. Úgy értem; egy rövid kis bejegyzésben – beszéljünk most egy történetes blogról – nem lehet kifejteni a cselekményt, leírást és a párbeszédeket úgy, hogy az egy teljes és egész dologgá álljon össze, annak pedig továbbra sem látom értelmét, hogy csak „odavetett” kis részek legyenek. Sokszor láttam olyat, hogy két bejegyzést valójában eggyel volt egyenértékű, mert a cselekmény közepén lett abbahagyva a rész (ami ugye nem ugyanaz, mintha függővéget hagynánk.) Persze van olyan, hogy egy – egy rész rövidebbre sikeredett, ettől függetlenül lehet, hogy teljes mértékben élvezhető / tökéletes lett, csupán arra szerettem volna kitérni, hogy le lehet írni valamit felületesen, de el is lehetne nyújtani úgy, hogy a lényeg viszont gyakorlatilag három mondatban megfogalmazható. Szerintem mindkettő rossz, mivel a felületességgel nem érünk el semmit, viszont a végtelenségig nyújtott verzió sem jó, ha annak a tartalmát meg tudnánk fogalmazni három mondatban – de erről a hatodik részben részletesen kifejtem a véleményemet.

Ennyi lett volna, a gyorstalapló negyedik része, hamarosan hozom az ötödiket is. Addig is jó olvasást és nézelődést a blogon!

Mit olvastam 2018-ban?

Sziasztok! Nemrég jelentkeztem a 2017-es”olvasónaplómmal”, de itt az ideje, hogy megtudjátok, mik keltették fel az érdeklődésemet 2018-ban. A tavalyi évben kicsit színesebb volt a paletta, mint két évvel ezelőtt, de még így is akad az olvasmányaim között Leiner Laura.

1. L. Welskopf – Henrich: A Nagy Medve fiai – 368. oldal:

Nagyon régi könyv, azóta is keresem a második részét. Eleinte nem nagyon tetszett, mert vonatott volt nagyon és úgy tűnt, hogy soha nem akar beindulni a cselekménye. De aztán ez szempillantás alatt pörgőssé vált és betekintést nyerhettünk az indiánok világába. A könyv visszarepít a régi Vad – Nyugatra, az indiánok földjére, ahol még csak alig épült ki valami, a mostani Amerikának még nyoma sincs. Izgalmas és érdekfeszítő a cselekménye, amikor a szerző elkapja azt a bizonyos ritmust, letehetetlenné válik.

2. Leiner Laura: Egyszer (Bexi 6.) – 478. oldal: 

2017-ben nem jutottam a sorozat végére, így átcsúszott 2018-ra. Mint, ahogy az eddig összes könyvét Laurának, ezt is imádtam és igazából nem is nagyon tudok mit hozzáfűzni, mert a könyv önmagáért beszél. Tetszett, hogy egy teljesen más sorozat, mint anno az SZJG volt és tetszik, hogy Laura meg tudott újulni és teljesen más karaktereket megalkotni. Kicsit nagyon hiányoltam, amikor kiolvastam és hirtelen arra kellett feleszmélnem, hogy ennyi volt Bekiék világa. A sok tépelődés és huza – vona ellenére is nagyon tetszett a sorozat, habár én egy kicsit szerettem volna többet olvasni Márxiról.

3. Leiner Laura: Ég veled (Iskolák versenye 1) – 431.oldal:

Mivel Laurából nem volt még elég, ezért elolvastam a legújabb sorozatának első részét is. Az első pár oldalnál úgy gondoltam, hogy ezt most becsukom és ennyi volt. Nem szeretem a szomorú, melankolikus könyveket, ezért nem akartam tovább olvasni, de a kíváncsiság mégis hajtott, mert azt mondtam magamnak, hogy: adj neki még egy esélyt, Laura mindig meglep és nem lesz végig ilyen. És igazam volt, mert sokkal jobb lett. Sajnos az eleje tényleg olyan, amit egy kicsit másképp írtam volna és nem ennyire tragikusan, de ettől függetlenül szerintem tökéletes. Mint minden Leiner Laura könyvnek (sorozatnak), ennek is van egy sokkal mélyebb mondanivalója, amihez talán már kell egy kis érettség, így szerintem ez is egy olyan olvasmány, ami egy kicsit nagyobbaknak ajánlható vagy talán még el kell olvasni egy párszor, hogy ténylegesen érthetővé váljon. Viszont a végén sajnáltam, hogy nincs még meg az összes kötete és nem tudom tovább olvasni, mert annyira letehetetlen ez is.

4. Florence Hinckel: Titkok.com – 148.oldal:

Khm, nos. Megpróbálom úgy értelmezni ezt a könyvet, mintha hatalmas mondanivalója lenne. De nem tudom. Lehet, hogy csak én vagyok ehhez már túl felnőtt és ezért nem élveztem annyira, mint kellett volna, viszont szerintem alapvető problémák voltak a könyvvel. Kezdve azzal, hogy szerintem egy 13 éves nem viselkedik így. Lehet, hogy én gondolok túl sokat erről a korosztályról, de úgy gondolom, hogy Mona karaktere és a barátnői is túl kislányosnak és naivnak lettek megalkotva, mert úgy vélem, hogy ennél egy kicsit mélyebb és elgondolkodtatóbb dolgok foglalkoztatják a mai 13 éveseket. Ráadásul miért egy tanártól függ az, hogy mit csinálhatnak a tanítási időn kívül? Mert szerintem a mai világban a tanárnak semmi köze a gyerek tanítási időn kívüli foglalkozásához – egy bizonyos mértékig, de persze ne menjünk bele a kivételek listájába, mert erről a témáról szerintem egy kisregényt lehetne írni. Visszatérve a könyvre, nekem abszolút nem jött át az a ” húúú” meg „wáááá” érzés, mint amit a regény akar érzékeltetni.

5. Stephen Chbosky: Egy különc srác feljegyzései – 238.oldal:

WOW. Csak ennyit lehet mondani erre a könyvre. Eleinte nagyon zavaros és kissé nehezen érthető, de a végén mindenre fény derül. Nem tudok mást hozzáfűzni, mint, hogy el kell olvasni minden egyes jelentéktelennek tűnő részét is, mert a végén így fog összeállni a kép. Nagyon durva és felkavaró, ezért inkább nagyobbaknak ajánlanám, semmiképp nem gyerekeknek való könyv. Olvasás közben néha úgy éreztem, hogy elég volt és nem olvasom tovább, mert ennek semmi értelme nincs, csak egymás mellé vannak dobálva random dolgok, aztán a kíváncsiságom tovább olvastatta velem, amit nagyon jól tett. Egyszer mindenképp érdemes elolvasni.

6. Simone Elkeles: Perfect chemistry – Tökéletes kémia – 390.oldal:

Hogy miért van oda minden lány a rosszfiúkért azt nem tudom, de szerintem ez majdnem mindenkinél így van. A Tökéletes kémiában is, ami egy kiváló könyv arra, hogy bemutassa a társadalmi rétegek közötti különbséget és egy modern Rómeó és Júliát varázsoljon elénk. Na, persze nem a nagy klasszikus újra írása, hanem annál sokkal több. Már az első oldalokon megkedveltem a szereplőket, főleg Alex Fuentes-t, akiről szerintem mindenkinek a tökéletes fiú jut eszébe. Tetszett, hogy a két főszereplő között már eleve ott van egy kulturális különbség – hiszen míg Alex vérbeli mexikói, Brittany megtestesíti a tökéletes amerikai lányt, akinek koránt sem olyan tökéletes az élete, mint amilyennek mutatja a külvilág felé. A kettőjük találkozásakor már borítékolható volt a robbanó egyveleg – mint, ahogy a fülszövegen is olvashatjuk. A kulturális különbség mellett persze még számos ellentét van Alex és Brittany között, de végig nagy kérdés volt, hogy vajon mennyire tudják legyőzni ezeket és mi vár kettőjükre. Élveztem olvasni, mert egyetlen oldala sem volt unalmas vagy mesterkélt, annak ellenére, hogy az írónő egy elég komoly témát feszeget. Tetszett a teljes szövegezése és az, hogy Alexben még nagyon is él a mexikói vér és meg sem próbálja elrejteni, hogy ő kicsoda valójában, sőt büszkén vállalja. Mondjuk szerintem a tudatos spanyol nyelvhasználat és az erős éntudat csak ráerősített a könyvre és Alex karakterére.

7. Simone Elkeles: Rules of attraction -  A vonzás szabályai – 348. oldal:

Hát persze, hogy nem ért véget Fuentes-ék kalandja egy könyvvel, hiszen Alexnek van egy öccse, Carlos, aki még a bátyánál is vadabb és szabadszájúbb. Ő az, aki végig káromkodja a könyvet, mégis egy szerethető karakter marad annak ellenére, hogy teljes mértékben ugyanazokat a hibákat követi el, mint annak idején Alex. Persze a történet már egy kicsit később játszódik és a két testvér között érezhető egy bizonyos fokú ellentét, ami érthető is, hiszen az első rész elolvasása után világossá válik, hogy Alex mitől akarja megóvni öccsét, aki viszont nem akar kimaradni semmiből és nem érdekli a veszély. Itt is nagyon kemény bandaháborúk dúlnak és talán ki lehet jelenteni, hogy kicsit vadabb is, mint az előző részben volt, bár amit Alex-el tettek az volt talán a legdurvább része az első résznek. A második rész is izgalmasan alakul, főleg, hogy Carlos egy olyan lányt talál, aki nem adja magát egykönnyen és kicsit még hasonlít és Carlosra a jellemüket tekintve.

8. Simone Elkeles: Chain reaction – Láncreakció – 333. oldal:

Fuentes testvérek kerestetnek! De komoly, miért nincs még egy pár testvérük? A harmadik részben a legkisebb fiú történetét olvashatjuk, akit mindkét bátyja meg akart védeni a bandaháborúktól és az ezzel járó veszélyektől, de mint tudjuk, Luist sem kerülheti el a Fuentesek „átka”. Mondjuk nála azt éreztem, hogy önhibájából keveredik bele a dolgokba, bár az apró kis titok után nem tudom nem megérteni. Mondjuk egy kicsit sok volt ez a része, hiszen lett volna más választása, de ő inkább a bandát választotta, nem tanulva a két bátyja hibájából. Érdekes volt, hogy Luis ütközött a legnagyobb megpróbáltatásba a lányok terén, hiszen míg Alex és Carlos egy –egy fehér lányt választottak, addig Luis egy magát fehérnek mondó, de mexikói lányt. Bár szerintem már az is sok további kérdést felvet, hogy egy magát fehérnek gondoló ízig – vérig mexikói gazdag lányt miért gondolják a barátai is fehérnek, a szegényebb rétegből származó Fuentes-t miért nézik le. Tetszett, hogy az írónő visszahozta a másik két fiút is a befejező regénybe és kifejezetten örültem, hogy a kis Paco személyében megismerhettük a legkisebb Fuentes-t is. Az epilógus része kifejezetten tetszett, főleg, hogy a távoli jövőbe tekintett ki a könyv törzsszövegéhez képest, így láthattuk mindhárom Fuentes fiút felnőtt férfiként és apaként és láthattuk a gyerekeikben meglakozó Fuentes vért is.

9. Marnie Bates: Gyilkos a vonal végén – 347. oldal:

Hát öhm, szóval khm. Elrejteni egy fontos bizonyítékot, mert nekem olyanom még nincs? Na, nehogy már. Egy LOL könyvről van szó, ami abszolút mértékben abszurd, lehetetlen és idegesítő. Nem olvasnám el még egyszer, mert ezt elég volt egyszer is ahhoz, hogy megértsem nem nekem való. Egy bizonyos korosztálynak biztos nagyon tetszik, de én úgy látszik kinőttem már belőle. Nem értettem, hogy az a tablet miért ér többet valakinek, mint saját élete, főleg, ha ki sem tudja nyitni.

10. Marnie Bates: Itt a vége, lúzer véle! – 341. oldal:

Jajj. Csak ennyit tudok mondani erre is és megint csak rájöttem, hogy nem nekem valók a LOL könyvek. Teljes mértékben lehetetlen és képtelen ez a könyv és szerintem abszolút nem olyan jó, mint ahogy mondják. Nem tudok erre mást mondani, minthogy kiskamaszoknak biztos nagyon tetszik, de egy bizonyos korosztály felett inkább ne olvassuk.

11. Stephenie Meyer: A burok – 519.oldal:

Láttam a filmet és a könyvet is olvastam, de megint csak bebizonyosodott, hogy a könyv jobb. Sokkal többet mond, és sokkal jobban leírja és bemutatja a helyszíneket, a cselekményt, mint a film. Nagyon tetszett és csak ajánlani tudom mindenkinek, aki szereti a sci- fi regényeket. Utópisztikus és hátborzongató, de nagyon jól bemutatja a lényeget a könyv. Miközben ezeket a sorokat írom azt mondom, hogy igazából a könyv olyan, mintha egy skrizofén lányról szólna, aki vívódik a két személyiségével és a végén inkább megbékél. Tetszett a fogalmazásmód és tetszett, hogy ennyire részletes és érzelemteli. Csak ajánlani tudom!

12. Julian Rubinstein: A viszkis – 444. oldal:

 Egy amerikai szerző ír a magyar bűnözőről. Méghozzá teljesen hitelesen és érthetően. Kifejezetten tetszett, hogy Attila megkérdezésével és mesélésével készült el a könyv, nem a szóbeszéd alapján. Hihetetlen, hogy milyen körülmények uralkodtak az országban a viszkis idején és azt sem csodálom, hogy belekeveredett ezekbe a bűncselekménybe. Már ekkor felvetődött ez a román – magyar ellentét, pedig ha azt vesszük Attila mindig is magyar volt, csak éppen Erdélyben élő magyar, aki éppúgy nem tehet Trianonról, ahogy az itt marad magyarok sem. Érdekes volt olvasni az élettörténetét és az egész történetet, kezdve attól, hogy miképp jutott Magyarországra. Mindenkinek ajánlani tudom, hogy olvassa el, mert sok mindent megérthetünk, és sokkal tisztábban láthatjuk a viszkis történetét. A filmet még nem láttam, de hamarosan bepótolom és összehasonlítom a könyvvel.

13. Déry Tibor: Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról – 182.oldal:

Lehet, hogy csak én vagyok nagyon értetlen és éretlen ehhez a könyvhöz, de: WTF? Már az elején elveszettem a fonalat arra vonatkozóan, hogy ki kicsoda és mit csinál. És miért akarta bárki leütni (vagy mit csinálni) Mick Jagger-t, aki egy fellépő volt, akit a legjobban vártak. Nagyon nem tetszett, hogy ennyire összeszedetlen és csapongó az egész és tulajdonképpen mindenki csak a nőt kereste, aki folyamatosan más sátrában aludt. Tulajdonképpen a főszereplő random monológjait sem nagyon tudtam mihez kapcsolni, de annyi lejött a könyvből, hogy a helyszínen nem egy fesztivált, hanem egy rehabot kellett volna létesíteni.

Ennyi lett volna a 2018-as olvasmánylistám, ami oldalszámban összesen 4567. oldalt jelent. Ti mit olvastatok tavaly?

Blogger gyorstalpaló #3

Sziasztok! A sorozat harmadik részében egy részletesebb segítséget szeretnék adni a blogspothoz. Persze vannak olyanok, akiknek a könyökükön jön ki, hogy hogyan kell létrehozni egy blogot, de amikor én hoztam létre az első blogomat nekem is elkelt volna egy kis segítség, ahogy biztosan most is vannak páran így.
Miután már beszéltünk arról, hogy mire szeretnénk használni a blogot (első rész) és arról, hogy milyen helyesírási hibák vannak, amik nagyon kiütköznek egy blogon (második rész) eljött az ideje, hogy szót ejtsünk a blog létrehozásáról. Mivel soha nem próbáltam más portálon ezért csak a blogspotot tudom bemutatni. Kezdjünk is hozzá!

1. lépés

Google keresőjébe írd be, hogy "blogspot.com" és a fent látható ablak fog beugrani, ahol kétféle opció közül lehet választani. Az egyik a "Bejelentkezés", ahol már meglévő google -fiókkal lehet létrehozni blogot, illetve "Hozz létre saját blogot" opció, ahol egy google-fiókot kell először regisztrálni. Ennek a lépéseit nem írnám le, ez szerintem evidens mindenki számára.

2. lépés

Ha a bejelentkezésre kattintasz be kell jelentkezned a google-fiókodba. 

Tipp: egy olyan e-mail címet használj, ami a blogodhoz fog tartozni és csak erre a célra fogod használni. 

3. lépés

A blogodnak nevet kell adnod, ami tükrözi a weboldal tartalmát. Ha több történetet szeretnél feltölteni (nincs tárhely korlát!), akkor javasolt valami olyan nevet választani, amit később sem kell megváltoztatni. Például: ne legyen a blogod neve "XY élete", mert a következő történetnél változtatnod kell, ami nem előnyös, hiszen az olvasóid már megjegyezték a blogod nevét. 

Tipp: Érdemes egyszerű, találó, könnyen megjegyezhető nevet adni a blognak, mert a bonyolultakat senki nem fogja megjegyezni.

+ lépés

Hogy tovább tudjak lépni elneveztem a blogot "Próbának" és címet is adtam neki, ami nem keverendő össze a névvel. Persze lehet ugyanaz, de itt már figyelni kell arra, hogy a szolgáltató engedélyezze. Tehát ha már van egy "barbiisopinionprobablog.blogspot.com" akkor nem fogja engedélyezni.

Ezenkívül még tudsz választani témát is a blogodnak, amit később persze megváltoztathatsz, ez csak ahhoz kell, hogy rá tudj kattintani a "Blog létrehozása" pontra.

Tipp: Itt is érvényesül az egyszerűség elve, tehát ne bonyolítsd túl a címadást.

4. lépés

Most, hogy létre lett hozva a weboldalunk hozzá is kezdhetünk a további teendőknek.  A bal oldalon lévő menüpontok között tudsz navigálni és különböző parancsokat végrehajtatni a bloggal. 

+ lépés

Itt rákattintottam a statisztika menüpontra, ahol meg tudod nézni, hogy hány ember látta összesen a blogodat. Nálam most ez értelemszerűen nulla, mivel a blog senki számára nem volt látható rajtam kívül.  

+ lépés

Most az Elrendezés címkére kattintottam, ahol rendezgetni tudod a blogod látható menüpontokat. Fontos, hogy mit hova teszel, így jól gondold át, bár később módosítani is tudod.

+ lépés

Az Elrendezésen belül elő tudod hívni a kis ablakban lévő modult, amivel kiválaszthatod, hogy miket szeretnél feltüntetni a blogon.

Tipp: Én a legszükségesebbeket szoktam kihelyezni, mivel az sem szép, ha valaki "telepakolja" a blogját mindenféle felesleges modullal, hiszen akkor elveszik a lényeg.

5. lépés

Elérkeztünk az első bejegyzéshez, aminek címet is adhatsz, illetve kedvedre formázhatod a bejegyzést. A jobb oldalt fel vannak tüntetve különböző beállítások, mint például a Címkék, amivel meg tudod jelölni az egy csokor alá tartozó bejegyzéseket vagy az Ütemezés, amivel elhalaszthatod a megjelenítést.

+ lépés

Miután közzétetted a bejegyzésedet meg is tudod tekintetni a Blog megtekintése menüpontra kattintva.

+ lépés

Miután kész a bejegyzésed a "Irányítópultban" meg tudod tekinteni az összes eddigi bejegyzésedet.

Remélem tudtam segíteni egy kicsit a blogspottal kapcsolatban! Mint mondtam a képszerkesztésekhez nem értek, így ezekben nem tudok segíteni, de szerintem ez is több, mint a semmi. 

A sorozat negyedik részében mindezek után arról próbálok írni, hogy milyen egy jó blog véleményem szerint. Ez is, mint ahogy hangsúlyoztam az én egyéni szubjektív véleményem, senkinek nem kell követnie, ha nem akarja, ez nem szentírás. 

A következő részig kellemes időtöltést! :)

  

Négy év

Sziasztok! Hosszú kihagyás után, ma mégsem új poszttal érkeztem, hanem egy szülinapi bejegyzéssel, ugyanis ma ünnepli a blog a negyedik szülinapját. Ezen a blogon ugyan nem tudok olyan egyértelmű statisztikát készíteni, mint a többi, általam szerkesztett weboldalon, hiszen azok történeteket dolgoznak fel; mégis megpróbálkozom vele. 

Szóval, a blognak a bejegyzés írásának pillanatában 3459 látogatója volt, ami szerintem nem rossz arány, tekintve, hogy ez egy személyes blog és nem fanfictionokkal vagy történetekkel foglalkozik. Tudom, hogy ez a szám egy kicsit több is lehetne, ha sűrűbben lennének posztok, de a rengeteg teendőm miatt nemhogy erre, de gyakorlatilag semmire nincs időm. 

Mivel nagyon szerteágazó a téma, amikkel foglalkozom a blogom, ezért csak azt tudom mondani, hogy nagyobb sorozatokat nem indítottam, talán a #BTS és a #Blogger gyorstalpaló mondható kicsit nagyobb lélegzetvételűnek, de nem elképzelhetetlen, hogy lesz még ezekhez hasonló. A gyorstalpaló után vagy még közben, elindítok egy másik sorozatot, ami egy teljesen más témájú lesz, de remélhetőleg elnyerik a tetszéseteket. 

A közeli terv a gyorstalpaló befejezése, színesítve még egy - két más jellegű poszttal, majd elindítani a következő kis sorozatot, ami nem egy minden hetes, inkább minden hónapos bejegyzés lesz, ami mellett természetesen futnak majd más jellegű posztok is. 

A következő bejegyezésig jó nézelődést és olvasást a blogon. Ne feledjétek, bármi kérdésetek van, szívesen válaszolok, de ezen kívül még mindig van lehetőség linkelni a blogotokat, ha szeretnétek róla egy kritikát látni. Ehhez katt ide ! 

Blogger gyorstalpaló #2

Sziasztok! A sorozat második részében, – mint ahogy az első rész végén írtam is – egy nemcsak bloggereket érintő problémáról szeretném kifejteni a véleményemet. Ez pedig nem más, mint a helyesírás, ami úgy gondolom, hogy az általános iskolában is alapkövetelmény, körülbelül második osztálytól (vagy első?), viszont mégsem mindenki figyel oda rá.  Azt már most szeretném letisztázni, hogy itt nem az elgépelésekről van szó, ami bárkivel megeshet, hanem arról a jelenségről, amikor inkább ki ikszeled a blogot, mert nem igazán érthető a brutális írásmód miatt.

Igekötők:

Ha az igekötő az ige előtt áll, akkor egybeírjuk, ha mögötte külön, illetve ha az igekötő és az ige között egy másik szó is áll, külön írjuk. Egyszerű, mint az egyszeregy. Sokan mégis elhibázzák, ami egyszer – kétszer előfordulhat, de úgy gondolom, hogy egy blogger próbáljon odafigyelni erre, mert elég irritáló [számomra legalább is], ha rosszul van írva.

Írásban mindig pontos légy, a „hogy” elé mindig vesszőt tégy.:

Ezt még egy nagyon kedves általános iskolai tanárom mondta. Nem a legdurvább, mégis hiba a vesszők rossz alkalmazása, ami akár egy nagyon jól sikerült blogot vagy fejezetet is elronthat. Nem tartom magam annyira nagyon kritikus embernek, de úgy gondolom, hogy ez is egy készség, amit el lehet sajátítani az iskolában, sőt el is kell.

Egyenlőre vs. egyelőre:

Nem mindegy, hogy egy matek egyenletet egyenlőre számítunk ki vagy egyelőre [tehát egy időre] a gardróbba tettük a kabátunkat. Sokan keverik a két fogalmat, illetve még sok ehhez hasonlót, ami nem jó. Véleményem szerint egy blogger legyen tisztában az ilyen apró eltérésekkel is, mert nagyon nem mutat jól a weboldalon ha sokszor el van tévesztve.

Angol szleng beemelése a magyar köznyelvbe:

Az angol nyelv nem véletlenül angol nyelv. Persze ahhoz, hogy a magyar nyelv fejlődjön elengedhetetlen, hogy esetenként bekerüljenek idegen szavak, de amit sokan csinálnak az túlzás és sok(k). Például: Beszéljük meg fész tu fész. Miért nem lehet ehelyett azt mondani, hogy: Beszéljük meg szemtől szembe. Persze például a „like” szónál más a helyzet, mert magyarul furcsán hangzik, hogy „tetszikeltem”, így érhető, hogy lájkol-ként „honosítottuk” a kifejezést, de még mindig az a véleményem, hogy amit el tudunk mondani magyarul, azt tegyük az anyanyelvükön. Egyrészt, sokkal érthetőbb lesz azok számára a közlendőnk, akik nem beszélnek az adott nyelven, másrészt igényesebb lesz a szövegünk, ami nem egy elhanyagolható tényező, ha az ember lánya / fia blogger szeretne lenni. Tudom, hogy nem épp helyesírási hiba, de úgy gondoltam meg kell említeni, mert nekem nagyon szúrja a szemem, főleg ha a történet szereplőinek a „szájába van adva” indokolatlanul.

Hangzó kettőzés:

Sok helyen szerintem csak elgépelés, de akkor is szemet szúró főleg, ha sokszor fordul elő és ez miatt akár egy másik szó keletkezik, így értelmetlenné téve a mondatot. Úgy vélem, ha valakinek nincs ideje átolvasni a saját írását, az bétáztasson vagy posztoljon ritkábban, így időt adva magának, hogy átolvassa az írását, de semmiképp ne tegye közszemlére anélkül, hogy átolvasná.

Idegen szavak:

Itt most nem az angol szlengre értem az idegen szavakat, hanem arról a jelenségről beszélek (írok), amikor valaki nagyon igényesnek próbál tűnni és akár egy szinonima szótárt is használ, aminek sokszor nem lesz jó vége, főleg ha nem a magyar megfelelőjét találjuk meg a szónak, hanem valami latin eredetű németből átvett török szót használunk az eredeti helyett. Most nyilván túloztam, de szerintem a lényeg átjön mindenkinek ebből. Próbáljunk meg ne túl tudományosan és „idegenül” leírni a szavakat.

Szórövidítés:

Naon, vok (wok, vaok) és társai. Facebookon még rendben van, bár ott sem tartom helyesnek, mert attól, hogy telefonról vagyunk bejelentkezve még lehet teljes értékű szavakkal kommunikálni egymással. Ráadásul sokszor még a bloggereknél is előfordul az ilyen szóhasználat, ami nemcsak helytelen, de igénytelen is. Aki blogot szeretne vezetni, az igenis írja ki rendesen a szavakat; persze ez alól kivétel az az eset, amikor egy szereplőnk szóhasználata ilyen. Viszont láttam már teljesen indokolatlanul használva, ami engem annyira irritált, hogy inkább ki ikszeltem a blogot.

Kapásból csak ennyit találtam, de garantáltan vannak még ilyen és ehhez hasonló szépségek. Ha te is ismersz vagy találkoztál egyel, írd meg kommentben!