Sziasztok! A sorozat negyedik
részében a blog kinézetére (design) és a tartalomra szeretnék figyelmet
fordítani általánosságban. Részletes kifejtése a tartalom részének a következő
bejegyzésekben lesz, ahol a teljesen alap dolgoktól kezdve kitérek a legmélyebbekig.
Persze, mint ahogy már sokszor leírtam nem értek a képszerkesztő programokhoz,
kódoláshoz és az ehhez hasonló dolgokhoz, ezért ezeket nem tőlem kell
kérni. Vágjunk is bele!
Kinézet:
Azt gondolom, hogy mint mindennek,
amit készítünk, legyen szó akár egy házi dolgozatról az iskolába vagy egy
blogról, mindig igényesnek kell lennie. Ahogy a tanár sem néz jó szemmel az
összegyűrt, összefirkált dolgozatra az olvasó sem szereti a kusza,
átláthatatlan, olvashatatlan blogokat. Személy szerint azokat a weboldalakat,
amik nehezen olvashatók (nem a helyesírás vagy a nyelvezet miatt) azonnal
kiikszelem és nem erőlködők még akkor sem, ha amúgy tartalmilag egy nagyon
igényes blog lenne.
A blogspotban meg vannak adva a
szolgálató által az alapparaméterek, amiken lehet változtatni, de én soha nem
szoktam csak az elrendezésben, ami úgy gondolom, hogy mindenkinek a saját
dolga. Számomra fontos, hogy egy blog teljes mértékben olvasható legyen
mindenfajta erőlködés nélkül és ne kelljen külön kiemelnem a szöveget. Persze
mindenkinek a saját döntése, hogy milyen színeket használ, de azt javaslom,
hogy a design szerkesztés közben azért néha kattintson a blog megtekintése
menüpontra és nézze meg, hogy mit csinált, mert lehet, hogy valami fejben tök
jól néz ki, a valóságban pedig akár olvashatatlan is lehet vagy éppen nem élvezhető.
Alapvetően szerintem két típust lehet megkülönböztetni: egy világos alapon
sötét betűkkel írt blogot és egy sötét alapon világos betűkkel írtat.
Akármelyiket is választod, mindig figyelj arra, hogy olvasható és harmonikus
legyen és nem utolsó szempont, ha a blog hangulatához is illeszkedik a design.
Úgy értem, ha egy durva, kemény történetet írsz, ne legyen tele rózsaszínnel az
egész felület. Mondjuk, be kell vallani, hogy sokszor az így megszerkesztett
blogok sem olvashatók zökkenőmentesen, ezért nem győzőm hangsúlyozni, hogy néha
ellenőrizd vissza a munkádat, elkerülve azt a katasztrófát, amit akkor érzel
majd, amikor már több órája dolgozol a tökéletes designen, majd megpillantod az
elkészült művet, és csak annyit látsz, hogy nem olvasható. Természetesen a
blogspot is egy olyan webhely, amit ki kell tapasztalni és biztosan nem fog
menni elsőre minden tökéletesen, ezért azt javaslom, hogy amíg a designet
készíted, ne legyen látható a blog senki számára – persze, ilyenkor az előtte
lévő napokban írj ki egy figyelmeztetést erre vonatkozóan.
Tartalom:
Mint, ahogy fent is írtam nem most
fogom kivesézni a teljes tartalmi részt, azt majd a gyorstalpaló hatodik
részében. Most inkább a tartalmi rész kinézetére szeretnék kitérni, merthogy az
sem mindegy, legalább is szerintem.
Amikor azt írtam, hogy figyeljünk
oda a háttér és a szövegszín összehangjára nem véletlenül írtam, mert szerintem
itt kezdődik a tartalmi rész. Ha nem olvasható a szöveg, senki nem fogja
elolvasni még akkor sem ha amúgy nagyon jó az adott bejegyzés. A bejegyzés
betűstílusa sem elhanyagolható szempont, ugyanis a kusza, kacifántos betűket
nehezen lehet olvasni, így könnyen félreérthető vagy egyáltalán nem is érthető
a szöveg. Ezért betűstílusként használjunk mindig egy klasszikus stílust, vagy
próbálgassuk, miközben szerkesztünk, így nem nyúlhatunk mellé. De ezen kívül
még persze fontos a szöveg tagolása, párbeszédek és a részek hosszúsága is. A
szöveg tagolásán azt értem, hogy a leírás legyen elkülönítve a párbeszédektől,
de a leírás részében is legyen valami áttekinthetőség, mert egy nagyon hosszú,
egybefolyó szöveg csak „ömlesztett sajt” hatását kelti. Például: ha a leírásban
felvázolod, hogy miképp kell elképzelni egy ház külső részét, majd belső
részét, akkor egy enter nyomásával választd el a két szövegrészt, hiszen
tartalmilag nem kapcsolódik össze. A részek hosszúságát nyilván te határozod
meg és nem én, de szerintem ejtsünk róla néhány szót. Sok helyen láttam, hogy
minél hosszabb annál jobb. Úgy gondolom, hogy ez nem feltétlenül van így, mert
egy idő után az olvasó bele fog unni a rengeteg szövegbe, főleg ha az összes
bejegyzés maratoni hosszúságú. Viszont a másik oldalról is érvényes a dolog. Ha
túl rövid az adott poszt, nem biztos, hogy teljes mértékben ’egész’ lesz. Úgy
értem; egy rövid kis bejegyzésben – beszéljünk most egy történetes blogról –
nem lehet kifejteni a cselekményt, leírást és a párbeszédeket úgy, hogy az egy
teljes és egész dologgá álljon össze, annak pedig továbbra sem látom értelmét,
hogy csak „odavetett” kis részek legyenek. Sokszor láttam olyat, hogy két
bejegyzést valójában eggyel volt egyenértékű, mert a cselekmény közepén lett
abbahagyva a rész (ami ugye nem ugyanaz, mintha függővéget hagynánk.) Persze
van olyan, hogy egy – egy rész rövidebbre sikeredett, ettől függetlenül lehet,
hogy teljes mértékben élvezhető / tökéletes lett, csupán arra szerettem volna
kitérni, hogy le lehet írni valamit felületesen, de el is lehetne nyújtani úgy,
hogy a lényeg viszont gyakorlatilag három mondatban megfogalmazható. Szerintem
mindkettő rossz, mivel a felületességgel nem érünk el semmit, viszont a
végtelenségig nyújtott verzió sem jó, ha annak a tartalmát meg tudnánk
fogalmazni három mondatban – de erről a hatodik részben részletesen kifejtem a
véleményemet.
Ennyi lett volna, a gyorstalapló
negyedik része, hamarosan hozom az ötödiket is. Addig is jó olvasást és
nézelődést a blogon!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése