2016. február 21., vasárnap

Cecelia Ahern: Nyomomban az életem

Sziasztok!
Végre volt időm megint és tudtam olvasni egy pár könyvet, szóval megint készülhettek a könyvkritikákra.
Szóval, miután elolvastam Cecelia Ahern-től az Ahol a szivárvány véget ér című könyvet, gondoltam a többi műve is hasonló kaliberű lehet, így most a Nyomomban az életem [Time of my life] kezdetűt olvastam tőle, amit abszolút nem bántam meg.

„Mi történik akkor, ha készpénznek veszed az életed? Lucy Silchester még a 30. születésnapja előtt megkapja a választ: Élete találkozóra invitálja.
Mert Lucy hazudik önmagának – és mindenki másnak- arról, mi is folyik az ő titkos, burokba zárt világában.
De eljött az igazság pillanata!
Élet, a szakadt öltönybe bújt, mókás, mogorva kis fickó bizony nem távozik, amíg el nem éri, amit akar. Lucynak pedig muszáj lesz időt szakítania rá.
S kezdetét veszi egy fergetegesen mulatságos kalandsorozat, mely során kiderül, rátalál-e újra a különc lány a családjára, a barátaira, netán a szerelemre is.
Cecelia Ahern varázslatosan szimbolikus új regényében bemutatja, hogy vállalnunk kell a felelősséget a saját életünkért, hiszen csak egy van belőle. „


Volt benne pár abszurdum és olyan fordulat, amit nem nagyon hiszek el, és pár olyan részletet is tartalmaz, amit én nagyon nem raktam volna bele, vagy másképp, de ettől függetlenül jó könyv.  A fülszöveg azt írja, hogy egy fergeteges, mulatságos kaland veszi kezdetét; na, ez így nem teljesen igaz. Mégpedig azért nem, mert Lucy igazából nem is akarja ezt, az Élete úgymond kényszeríti dolgokra. Tény és való, hogy vannak benne kalandos dolgok, de javarészt inkább Lucy problémáival foglalkozik.
Cecelia nagyon jó leírást adott Lucyról és őszintén szólva ez egy kicsit riasztó lett. Biztosan vannak hozzá hasonló nők, de többségünk azért ennél jóval több. Legalább is én nem tudnék egy koszos kis albérletnek nevezett lyukban élni, ahol egy talpalatnyi hely sincs, mellesleg nem adnám fel a sikeresnek mondható életemet, csak mert elhagyott a barátom. Lucynak ebben a történetben sikerült nagyon mélyre lesüllyedni egy gazdag, elit társaságból – merthogy ő onnan származik a nyomorgásba; konkrétan arra nincs pénze néha, hogy kifizesse a lakbérét.
Lucy örökös hazugságokban él már évek óta és képtelen kikeveredni belőle, ráadásul olyan helyzetekbe keveri az élet, ami még több hazugságot szül – ezzel tetézve a már így is nagy bajt.

Furcsa volt a könyv és néhol egy kicsit homályos, de azért érthető és olvasható. Itt megéreztem azt a 470 oldalt, mert ez a könyv valahogy nem olvastatta magát annyira, mint az előző. Szerintem egy jó kis regényről van szó, ami teli van fordulatokkal és nevetéssel, viszont nem elég hozzá két nap - még gyorsolvasóknak sem.
Így a végén csak annyit fűznék hozzá, hogy azoknak ajánlanám elsősorban, akik szeretik az abszurdumokat és nem lepődnek meg semmin.



2016. február 7., vasárnap

Fák jú, tanár úr!

Sziasztok!

Ahogy ígértem egy filmkritikával jöttem, most, amihez a Fák jú, tanár úr! című filmet választottam áldozatul; csak mert valami nevetésre vágytam és megnéztem.
Szerintem kezdjünk is hozzá!


Belinkeltem az előzetesét, mert bár talán kevesen, de akadnak még olyanok, kik nem látták és ezzel a 2,5 perccel kedvet kapnak hozzá.
Próbálom úgy megfogalmazni, hogy ne spoilerezzek, mert nem akarom lelőni a poénokat, de nehéz lesz, mert szinte minden egyes percben van valami fura, vagy jó dolog, ami említésre méltó lenne.

Először is tisztázzunk pár „tényt” a filmről:
-          2013- ban készült német vígjátékról van szó.
-          119 perces film, és 16 éven felülieknek ajánlott néhány  ’ olyan ‘ jelenért, ill. a trágár beszédért, bár ilyeneket mindennap hallunk szóval, nem gáz.
-          Főszerepben Elyas M’Barek ( Zeki Miller) és Karoline Herfurth (Lisi) látható, bár előtte még egyetlen filmben sem láttam őket,de lehet, hogy csak én figyelmemet nem keltették fel.

Szóval, ezt a filmet még egy barátnőm ajánlotta, viszont csak jóval később néztem meg, mert egyszerűen nem tudtam időt szánni rá. Utólag most már azt mondom, hogy kár lett volna kihagyni, mert tényleg jó lett.
A szereposztásban senki neve nem volt ismerős, talán mert mind németek és nem a Nagy Hollywoodban dolgoznak, hanem Európában; ennek ellenére Zeki karakterét nagyon eltalálták, mert illet rá a sittes csávó leírás. A női főszereplőt, viszont egy kicsit gyengének éreztem és esetlennek. Néha úgy tűnt, mintha ez lenne neki az első filmje, pedig már nagyon régóta a szakmában van. Persze, lehet, hogy csak azért éreztem így, mert valahogy eltörpült Zeki mellett, aki ugye a fő-főszereplő. Akit még kiemelnék, az, az iskolaigazgató-nő, aki enyhén szólva furcsa szerzet, de egy ilyen karakter a tökéletes ehhez a filmhez.
Igazából nagyon nézhető film, csak hát telis-tele van olyan részekkel, amit a való életben nem lehetne megcsinálni. Ráadásul tele van abszurd és lehetetlen fordulatokkal, amitől csak izgalmasabb lesz, és persze többet lehet rajta nevetni. A vége viszont olyan szempontból nem tetszett, hogy valahol tudtam, hogy ez fog történni, hiszen majdnem minden filmben elsütik, csinálhatták volna másképp is, vagy legalább egy kis csavarral.
Egyébként nemrég jelent meg a második része a magyar mozikban, de egyes videó-megosztókon, ahol csak filmek vannak, fent van már kamerás változatban is, ami azt jelenti, hogy nem a legjobb minőség, bár még nem láttam.
Mindenkinek ajánlani tudom, aki szeretne egy jót nevetni, vagy csak ráér és unatkozik.




2016. január 24., vasárnap

Éveleji kisokos

Sziasztok!
Kicsit megkésve, de itt van az év első posztja, ami még igazából január első napjaira lett tervezve, de jobb később, mint soha.
Mivel nagyon sokan teszünk újévi fogadalmakat és megpróbálunk takarékosabbak lenni, ezért összeszedtem néhány olyan dolgot, amivel könnyebben tudsz spórolni.
Felhívom a figyelmet, hogy ebben a bejegyzésben nem a felnőttekre célzok, akiknek ennél jóval több kiadásuk van, hanem egy átlag kamaszra.

Mivel én sem csak a tankönyvekig látok a suliban, hanem jóval tovább észreveszem, hogy mennyire sokat és fölöslegesen költenek magukra az emberek. Soha nem érettem, hogy mire jó az, ha kiadok pl. 1500 Ft valamiért, amit egy másik, 500 méterrel arrébb lévő üzletben 1000-ért kínálnak. Persze, nem azt mondom, hogy nem szoktam megvenni néha a drágább cuccot, de azt hiszem, elmondhatom magamról, hogy tudatos vásárló vagyok, mint ahogy már egyik előző posztomban is említettem.
Szerintem kezdjük is azzal a néhány tippel:

Ø  Számold össze a pénzedet és írd le valahova, pl. egy kis füzetbe, hogy mennyi van, mennyit adsz ki és mire, mennyi maradt. Ez segít abban, hogy a körmére tudj nézni hónap végén is a pénztárcádnak.

Ø  Gondolkozz mielőtt vásárolsz: Sokan ész nélkül veszik le a termékeket a polcról, pedig sokat megspórolnának, ha elgondolkodnának azon, hogy megéri-e az árát az adott termék.  Nem hiszem, hogy egy 50 g- os csoki megéri 100 Ft-ot, amikor 75 g-os más márkájú csoki kerül 75-80 FT-ba. Szerinted? Persze ez alól kivétel a nagyon- nagyon jó minőség, amikor nem a márkajelzést és a csomagolást kell megfizetni.

Ø  Valóban szükséged van rá? Használni fogod, vagy csak berakod a szekrénybe porfogónak? Persze kell egy szobába dísz és különböző dolgok, de tényleg kell neked az a jegyzettömb, amikor otthon van még egy egész csomaggal, amit most bontottál fel.?

Ø  Nézd meg jól a választékot! Nem biztos, hogy a drágább a jobb, lehet, hogy egy olcsó körömlakk sokkal tovább bírja, mint egy drága.  Mondok egy példát: a lakkjaim között van 1200 Ft-os és 400 Ft-os is, de nem nagyon látok különbséget a kettő között (persze nem a gél lakkokról beszélek, amik jó pár napig tartanak és nyílván jobb minőségűek). Viszont már jártam úgy, hogy megvetem az olcsóbbat az ki kellett dobni, mert nem volt jó.

Ø  Nézz körbe több boltban is: mint, ahogy a híradókban a benzin áremelésnél / csökkenésnél elmondják, hogy „egyes kutak között, akár xx Ft eltérés is lehet” , úgy a boltokban is így van. 

Ø  Ne csábulj el! Ha egy kenyérért mentél a hipermarketbe, akkor ne két szatyor áruval menj haza. Fontos, hogy csak azt vedd meg, amire szükséged van, persze ha megkívánsz egy energia-italt, akkor vásárold meg, de akkor ne vegyél még hozzá egy más fajta italt, amit „majdegyszervalamikor” megiszol.

Ø  Inkább a te zsebedben maradjon az a 30 FT, amiért adnak egy zacskót. Vigyél magaddal otthonról szatyrot, hidd el az a sok 30 FT sokra megy, hiszen ha kiszámolod, akkor 10 db áráért már majdnem kapsz egy Milkát, amit meg lehet enni és még finom is. Ráadásul ezzel kíméled a környezetet, merthogy egy nejlon tasak lebomlásához 300-400 év szükséges. ( A legjobb, ha szépen összetűröd, és a zsebedbe teszed vagy a pénztárcádba a félreértések elkerülése végett). Illetve, ami még ide tartozik, hogy mindig rakd el a blokkot, legalább amíg haza nem érsz, a kellemetlen meglepetések elkerülése végett.

Ø   Gazdálkodj okosan! Most csak mondok valamit, kapsz 5000 Ft zsebpénzt, akkor nem muszáj abból mindent elköltened, elteheted a következő hónapra is. Meglátod, nagyon meg fogsz lepődni, amikor a félretett pénzedből összejött egy nagyobb összeg.

Ø  Ne ess át a ló túloldalára sem! Barátokkal és a szülőkkel nem szabad fukarnak lenni. Hívd meg a barátaidat egy forró-csokira vagy egy hamburgerre, hidd el, ha tényleg olyan jó barátok, akkor vissza fognak hívni. Ne mond, hogy nem esik jól egy forró ital a mínuszokban! Szülőkkel már csak azért sem szabad fukarnak lenni, mert ők adták neked azt a pénzt. Előfordulhat mindenhol, - főleg mostanság, ebben a helyzetben - hogy a szülők elkalkulálják magukat és nem jönnek ki a pénzükből, viszont ott vagy te. Egyszer neked is hozzá kell majd járulni a háztartáshoz és ne feledd neked is lesz majd gyereked!

Ennyi lett volna az év első bejegyzése, amit mindenkinek a figyelmébe ajánlok, mert nagyon sok ember még mindig nem tudatos vásárló és soha nem is lesz az.



Felhívom még egyszer mindenki figyelmét, hogy ezzel a poszttal senki pénztárcájában nem szeretnék turkálni és nem buzdítok senkit arra, hogy a silány minőséget vegye meg, illetve nem kérdőjelezem meg senki tudását és tanítását sem ez csak egy észrevétel és egy vélemény. Akinek nincs ínyére az ilyen az ne vegye magára. 



2015. december 24., csütörtök