The last song - Az utolsó dal

Sziasztok! Ahogy megígértem most egy filmkritikával jöttem, amit már nagyon régóta tervezgetek, de csak most jutottam el odáig, hogy meg is írjam. 

 A film nem más, mint Az utolsó dal, amit sokan ajánlottak nekem, így megnéztem.

Amikor megláttam a főszereplőt kíváncsi lettem az egész filmre. Kíváncsi voltam, hogy Miley a Hannah Montana-n kívül is jól alakítja-e a szerepét. Meg kell, hogy mondjam, nem csalódtam, tényleg jó alakítást nyújtott, ennek ellenére nem nagyon kedveltem meg a karakterét. 

Karakterek: 

Veronica 'Ronnie' Miller:

Már az elején irritáló volt számomra az a bús-komor arc, amikor megérkeztek az apjukhoz; abban a nézésben konkrétan világfájdalom tükröződött. Ami szerintem túlzásba lett víve, az Ronnie hisztije. Lányként nem tudnám elviselni, ha valaki mindenen megsértődik vagy a rosszat látja és ezért nem értettem Will-t (Liam Hemsworth) sem. 

Ronnie viselkedése még abból a szempontból is érdekes, hogy hirtelen változik túl sokat, hiszen az eleinte hisztis lányból egy átlagos kamasz lesz szinte egyik napról a a másikra. 

Will Blakelee:

Egyedül a 'nőfaló vagyok, de megtaláltam álmaim nőjét' dolog lett elrontva nála. Ez már annyira tipikus karakter, hogy szinte minden hasonló filmben megtalálni. Jobb lett volna, ha egy átlagos jóképű srác benyomását kelti, hiszen a többi tulajdonságával nem összeegyeztethető ez így. Ezen felül szerintem nagyon jól alakította Liam a szerepet.

Maga a történet is szerintem nagyon jó koncepción nyugszik, nagyon megható volt, főleg a vége. Mivel nem olvastam a könyvet, rendesen meglepődtem, a történteken, azt hittem, hogy happy end lesz, ahogy szokott lenni az ilyesmi. De nem baj, ez is egy jó tanulság volt számomra.

Ti megnéztétek már?

Ennyi lett volna a mai bejegyzés, legközelebb talán egy "okító" bejegyzéssel jövök. Addig is jó szórakozást! :)

Termékteszt #2

Sziasztok!

Ma egy terméktesztes poszttal jöttem Nektek, amit már nagyon régóta terveztem megcsinálni, de soha nem jutottam el idáig. Na, de most végre itt van!

Szóval kezdjünk bele!

Kezdjünk egy habfürdővel:

Már évek óta a Baba hab illetve tusfürdőit használom, mert már az első alkalommal nagyon megfogott. Kellemes illata van és kedvező hatása. Ráadásul az ára sem megfizethetetlen, ahogy néhány terméké lenni szokott.

Baba szappan:

Az arcomra szappanként csak is ezt használom. Mivel egy kicsit zsíros a bőröm ez nagyon jól kiszárítja, amivel nem kelt csillogó hatást. Nem tartalmaz illóanyagot sem színanyagot, ezért szerintem kiváló. 

Baba Sampon:

A hajamra mindig is kényes voltam, ezért használok rá Babát. Nagyon jól tisztít és ápol, hiszen gyógynövényeket tartalmaz és minden hajtípusra jó. A kakaóbabos változatát is nagyon szeretem, mert kellemes az illata, ami számomra fontos. 

Honey Balsam:

Mint, mondtam nagyon kényes vagyok hajamra, ezért megpróbálom minél jobban óvni. Ennek a mézes balzsamnak nagyon erős illata van, ezért a használata után meg szoktam mosni samponnal még egyszer. Azt hihetnénk, hogy így elmegy a hatása, pedig nem, csak az illatának nagy részét veszi el. Kellemes tapintású és puha lesz tőle a hajam. A szekrényben már ott van a második tubus is! Egyébként ezt karácsonyra kaptam, de még csak most fog kifogyni, hiszen annyira kevés kell belőle - pedig hosszú hajam van.

Schauma hajbalzsam: 

                     

Igen, még egy. Ezt viszont nem szoktam kiöblíteni sem, mert nálam így van meg a hatása. Szeretem, mert fényt ad a hajamnak, de nem nehezíti el, ráadásul gyógynövényes. Könnyen fésülhető és lágy tapintású lesz tőle a hajam, pont ahogy kell. 

Baba testápoló:

Igen, egy újabb Baba termék. Ez a mélyhidratáló testápoló nálam annyira bevált, hogy azóta nem is használok mást. Kellemes illata és kedvező hatása van. Próbáltam már más terméket is, de azok mind felszívódtak teljesen annyira hamar, hogy pár órán belül olyan érzésem volt, mintha nem is testápolóztam volna, ennek viszont még másnap is érzem a hatását. 

  Blemish Mark Treatment Soin Anti - marques:

Nos ez egy általam csak "bigyusz"-nak nevezett dolog, merthogy ezt a nevet az életben nem tudnám megjegyezni. Ez a termék a bőrhibákat hivatott kijavítani, ami nálam be is vált. Mondjuk meg is kell vele szenvedni, mert csíp; egyetlen hátránya, hogy ragad nagyon sokáig. 

Garnier micellás víz:

Sokféle tonikot kipróbáltam már, de néhánytól csak rosszabb lett, ezzel viszont nagyon meg vagyok elégedve. Sokkal szárazabb és tisztább a bőröm, ráadásul a sminket is eltávolítja, ami nem egy utolsó dolog. Igaz, hogy nem egy olcsó mulatság, de nagyon megéri az árát, mert használ. Mindenhonnan le tudom törölni a sminket - még a szememről is és nem csíp egyáltalán, viszont nagyon keserű íze van. Igen, voltam olyan ügyes, hogy "megkóstoltam". Ezt mindenkinek ajánlani tudom, mert tényleg nagyon jó. 

Nivea Aqua fényvédő és hidratáló krém:

Már nagyon régóta megvan és nagyon szeretem. Víz alapú a krém, így egyáltalán nem nehezíti el a bőrömet, ami nálam alapfeltétel. Kevés is elég belőle, mert annyira jól kenhető, így lehetséges az, hogy már tavaly óta megvan. Amióta használom sokkal puhább a bőröm és kevésbé ég le - persze azért a naptej nem elhanyagolható még így sem. Ajánlom mindenkinek, mert hamar felszívódik és semmi nyoma nem marad. 

Ennyi lett volna a mai poszt, jövőhéten remélhetőleg egy újabb filmkritikával jövök, addig is legyen szép hetetek. :)

Blogkritika #1

Sziasztok!

Tudom, hogy nagyon sokáig nem hoztam semmit, de sajnos nem volt időm a blogokkal foglalkozni, összecsapni pedig semmit nem akartam, hiszen egy jó poszthoz idő kell-, amivel én nem bővelkedem.

De tegyük félre a magyarázkodást, mert ez csak egy nagyobb bevezető monológhoz vezetne, amit nem hinném, hogy sokan elolvasnának. Tehát térjünk a mai poszt tárgyára.

Ma egy blog kritikával /véleménnyel jöttem hozzátok, amit Annamari kért tőlem. Nagyobb „közönség” előtt ez lesz az első kritika, amit írok, úgyhogy izgulok!

Ha meg szeretnéd nyitni a blogot kattints ide

Kinézet:

Nagyon tetszik. Ha megnyitom a blogot azt látom, hogy egy igényesen megszerkesztett, jól megtervezett weblapról van szó, nem egy összecsapott, két perc alatt megoldott oldalról. Ha már csak a fejlécet nézem már azzal is sok munka lehetett, nemhogy a designel. Tetszik, hogy nincsenek fölösleges menüpontok vagy szövegek az oldalmenüben, csak az, ami kell.

Egyetlen apróságot találtam, ami nekem nem igazán tetszett, de azt már csak akkor, amikor elkezdtem olvasni: a párbeszédeknél túlságosan egybefolyik a szöveg. Jobb lenne, ha a monológok és a párbeszéd között hagynál egy sorközt, hogy átláthatóbb legyen az egész.

Történet:

Először a fülszöveget olvastam el, és már az alapján azt tudom mondani, hogy egyedi történetnek néznek elébe az olvasóid. Végre nem egy sablon sztori, hanem már az indítás is érdekes. Megmondom őszintén, hogy sok blogot olvastam már, de ilyen alaptörténettel még egyet sem. Szerintem, ha nagyon ügyes vagy, akkor ebből egy nagyszerű történetet fogsz tudni kialakítani.

A kidolgozás is nagyon jó, mert fel van vezetve az egész történet és választ kaphatunk az esetleges kérdésekre is. Például nekem az első kérdésem már az elején az volt, hogy hogyan történet a baleset. És lám, a második fejezetben már meg is kaptam a választ. Minden apró kis részletre odafigyelsz és kidolgozd a karaktereket is. A karakterekkel kapcsolatban adsz néhány támpontot, hogy legyen miből kiindulni az olvasónak, de a szereplők jellemét csak a történetben ismerhetjük meg a cselekmény előrehaladtával.  Tetszik az is, hogy hosszúak a fejezetek, nem csak egy-két mozzanatból állnak-, bár ha ki van dolgozva az is nagyon jó lenne. Tetszik, hogy az érzelmeket nem csak leírod, hanem érezteted az olvasóval; legalább is számomra sikerült átadnod a történet érzelmi oldalát is, ami ugye az egyik legnehezebb dolog a történetekben. Nálad nem csak olvastam, hanem át is éltem és láttam magam előtt az eseményeket. A cselekmények ritmusát is nagyon jól eltaláltad, mert nem is vontatott nem is túlpörgetett; kellő lendülettel halad, amit szintén nagyon nehéz eltalálni.  

Amikor olvastam sem helyesírási sem nyelvtani hibát nem találtam, ami szerintem jó dolog, főleg ekkora terjedelemnél. Szerencsére még – gyakorta előforduló – elütéseket sem láttam, ami számomra megint csak azt sugallja, hogy nem két perc alatt lett összedobva egy-egy fejezet, hanem nagyon sok munka áll mögötte. Azt is a jó dolgokhoz sorolnám, hogy nem tőmondatokat írsz, hanem hosszan kifejted őket és ezáltal még jobban átjön a blog hangulata.

Összefoglalva nagyon jó blog egy nagyon jó történettel és csak azt tudom mondani, hogy: így tovább! Azt hiszem lett még egy rendszeres látogatód! J

Cecelia Ahern: Nyomomban az életem

Sziasztok!

Végre volt időm megint és tudtam olvasni egy pár könyvet, szóval megint készülhettek a könyvkritikákra.

Szóval, miután elolvastam Cecelia Ahern-től az Ahol a szivárvány véget ér című könyvet, gondoltam a többi műve is hasonló kaliberű lehet, így most a Nyomomban az életem [Time of my life] kezdetűt olvastam tőle, amit abszolút nem bántam meg.

„Mi történik akkor, ha készpénznek veszed az életed? Lucy Silchester még a 30. születésnapja előtt megkapja a választ: Élete találkozóra invitálja.

Mert Lucy hazudik önmagának – és mindenki másnak- arról, mi is folyik az ő titkos, burokba zárt világában.

De eljött az igazság pillanata!

Élet, a szakadt öltönybe bújt, mókás, mogorva kis fickó bizony nem távozik, amíg el nem éri, amit akar. Lucynak pedig muszáj lesz időt szakítania rá.

S kezdetét veszi egy fergetegesen mulatságos kalandsorozat, mely során kiderül, rátalál-e újra a különc lány a családjára, a barátaira, netán a szerelemre is.

Cecelia Ahern varázslatosan szimbolikus új regényében bemutatja, hogy vállalnunk kell a felelősséget a saját életünkért, hiszen csak egy van belőle. „

Volt benne pár abszurdum és olyan fordulat, amit nem nagyon hiszek el, és pár olyan részletet is tartalmaz, amit én nagyon nem raktam volna bele, vagy másképp, de ettől függetlenül jó könyv.  A fülszöveg azt írja, hogy egy fergeteges, mulatságos kaland veszi kezdetét; na, ez így nem teljesen igaz. Mégpedig azért nem, mert Lucy igazából nem is akarja ezt, az Élete úgymond kényszeríti dolgokra. Tény és való, hogy vannak benne kalandos dolgok, de javarészt inkább Lucy problémáival foglalkozik.

Cecelia nagyon jó leírást adott Lucyról és őszintén szólva ez egy kicsit riasztó lett. Biztosan vannak hozzá hasonló nők, de többségünk azért ennél jóval több. Legalább is én nem tudnék egy koszos kis albérletnek nevezett lyukban élni, ahol egy talpalatnyi hely sincs, mellesleg nem adnám fel a sikeresnek mondható életemet, csak mert elhagyott a barátom. Lucynak ebben a történetben sikerült nagyon mélyre lesüllyedni egy gazdag, elit társaságból – merthogy ő onnan származik a nyomorgásba; konkrétan arra nincs pénze néha, hogy kifizesse a lakbérét.

Lucy örökös hazugságokban él már évek óta és képtelen kikeveredni belőle, ráadásul olyan helyzetekbe keveri az élet, ami még több hazugságot szül – ezzel tetézve a már így is nagy bajt.

Furcsa volt a könyv és néhol egy kicsit homályos, de azért érthető és olvasható. Itt megéreztem azt a 470 oldalt, mert ez a könyv valahogy nem olvastatta magát annyira, mint az előző. Szerintem egy jó kis regényről van szó, ami teli van fordulatokkal és nevetéssel, viszont nem elég hozzá két nap - még gyorsolvasóknak sem.

Így a végén csak annyit fűznék hozzá, hogy azoknak ajánlanám elsősorban, akik szeretik az abszurdumokat és nem lepődnek meg semmin.

Fák jú, tanár úr!

Sziasztok!

Ahogy ígértem egy filmkritikával jöttem, most, amihez a Fák jú, tanár úr! című filmet választottam áldozatul; csak mert valami nevetésre vágytam és megnéztem.

Szerintem kezdjünk is hozzá!

https://www.youtube.com/watch?v=TEV6f3RYQSM

Belinkeltem az előzetesét, mert bár talán kevesen, de akadnak még olyanok, kik nem látták és ezzel a 2,5 perccel kedvet kapnak hozzá.

Próbálom úgy megfogalmazni, hogy ne spoilerezzek, mert nem akarom lelőni a poénokat, de nehéz lesz, mert szinte minden egyes percben van valami fura, vagy jó dolog, ami említésre méltó lenne.

Először is tisztázzunk pár „tényt” a filmről:

-          2013- ban készült német vígjátékról van szó.

-          119 perces film, és 16 éven felülieknek ajánlott néhány  ’ olyan ‘ jelenért, ill. a trágár beszédért, bár ilyeneket mindennap hallunk szóval, nem gáz.

-          Főszerepben Elyas M’Barek ( Zeki Miller) és Karoline Herfurth (Lisi) látható, bár előtte még egyetlen filmben sem láttam őket,de lehet, hogy csak én figyelmemet nem keltették fel.

Szóval, ezt a filmet még egy barátnőm ajánlotta, viszont csak jóval később néztem meg, mert egyszerűen nem tudtam időt szánni rá. Utólag most már azt mondom, hogy kár lett volna kihagyni, mert tényleg jó lett.

A szereposztásban senki neve nem volt ismerős, talán mert mind németek és nem a Nagy Hollywoodban dolgoznak, hanem Európában; ennek ellenére Zeki karakterét nagyon eltalálták, mert illet rá a sittes csávó leírás. A női főszereplőt, viszont egy kicsit gyengének éreztem és esetlennek. Néha úgy tűnt, mintha ez lenne neki az első filmje, pedig már nagyon régóta a szakmában van. Persze, lehet, hogy csak azért éreztem így, mert valahogy eltörpült Zeki mellett, aki ugye a fő-főszereplő. Akit még kiemelnék, az, az iskolaigazgató-nő, aki enyhén szólva furcsa szerzet, de egy ilyen karakter a tökéletes ehhez a filmhez.

Igazából nagyon nézhető film, csak hát telis-tele van olyan részekkel, amit a való életben nem lehetne megcsinálni. Ráadásul tele van abszurd és lehetetlen fordulatokkal, amitől csak izgalmasabb lesz, és persze többet lehet rajta nevetni. A vége viszont olyan szempontból nem tetszett, hogy valahol tudtam, hogy ez fog történni, hiszen majdnem minden filmben elsütik, csinálhatták volna másképp is, vagy legalább egy kis csavarral.

Egyébként nemrég jelent meg a második része a magyar mozikban, de egyes videó-megosztókon, ahol csak filmek vannak, fent van már kamerás változatban is, ami azt jelenti, hogy nem a legjobb minőség, bár még nem láttam.

Mindenkinek ajánlani tudom, aki szeretne egy jót nevetni, vagy csak ráér és unatkozik.