Egyetemi kisokos #2

Sziasztok! Hosszú kihagyás után itt a következő egyetemi élethez tartozó bejegyzés, ami életetek legnagyobb bulijáról szól. Jó olvasást hozzá! :)

A gólyatábor

A rengeteg hivatalos dokumentum között megbújik a gólyatábori jelentkezésre felszólító papír. Könnyű elkeverni, hisz nem tűnik annyira lényegesnek a színes nyomtatvány a többi pecséttel ellátott fekete – fehér papír között. Mégis életed legnagyobb élményét adhatja az a pár nap.

Érdemes-e elmenni?

Mindenképp.

Sokan azt gondolhatják a vad beszámolókból és a filmekből, hogy a gólyatábor csak és kizárólag a piálásról és a féktelen bulizáról szól, ahol három – négy vagy akár több napig egyfolytában alkoholos mámorban kell úszni a fiatal egyetemistáknak. De nem így van. Legalább is nem feltétlenül kell így lennie, mert minden a Te döntésed, senki nem fogja azt mondani, hogy ezt most muszáj megcsinálnod.

Ez a pár nap főként a csapatépítésről és az ismerkedésről szól. Megismerheted a felsőbb éveseket (ők lesznek a seniorok), a szaktársaidat és a többi elsőévest, aki ugyanarra a karra fog járni, mint Te. Olyan élményekben lehet részed, amiket az egyetem hosszú évei nem fognak kárpótolni még akkor sem, ha minden héten lejársz a megszokott szórakozóhelyre. Ezeknek az emlékeknek ott kell megszületniük és ott kell átélned mindent.

Az első nap még minden olyan furcsa és hangos, de a harmadik napra, sőt már a második napra annyira megszokod a kiabálást és a hangzavart, hogy fel sem fog tűnni – még otthon sem, ezért szinte biztos, hogy mindenkivel hangosan fogsz beszélni . Első nap még próbálsz a lehető legtökéletesebb formádban lenni, azt gondolván, hogy mindenki téged néz, de az utolsó napra rájössz, senki nem nézi miben vagy és hogyan. Persze ezzel nem azt akarom mondani, hogy le kell züllened és az alapvető higiéniát is hanyagolnod kell, de hidd el a hajnalig tartó bulizás után már nem az lesz a legnagyobb gondod, hogy elfolyt a szemfestéked, hanem próbálsz nem állva elaludni.

Úgy gondolom, hogy minden egyetemnek és minden karnak megvannak a maga gólyatábori szokásai, épp ezért nem is szeretnék mélyen belebocsátkozni a részletekbe, mert nem lenne értelme, viszont azt mindenképp szeretném leszögezni, hogy tényleg nem minden csak a buliról szól. Illetve azt is szeretném tisztázni, hogy ha ismered önmagad határait és be is tartod azokat, akkor nem jelenhet problémát három – négy nap tábor az egyetemi társaiddal. Minden csak a Te döntésed, így Te döntöd el, hogy örök élményeket és emlékeket szerzel vagy marad a teljes homály.

De hogy miért is éri meg a gólyatábor? Összeszedtem nektek 10 pontban:

• Ø  Örök élményt ad, amit soha nem fogsz elfelejteni
• Ø  Barátokra tehetsz szert
• Ø  Megismerheted a szaktársaidat, akik hidd el nagy segítségek tudnak lenni vizsgaidőszakban
• Ø  Tájékozódhatsz, hogy milyenek a szakos oktatók (nem árt előre felkészülni)
• Ø  Szeptemberen nem lesz egyedül, amikor elkezdődik a szorgalmi időszak
• Ø  Ez az utolsó nagy buli a szorgalmi időszak előtt, amit érdemes kihasználni, ráadásul ha ügyes a csapatod és megnyeritek a gólyatábort, értékes nyereményeket kaphattok

Ennyi lett volna az egyetemi kisokos második része, a harmadikban már kicsit konkrétabb infók jönnek az egyetemi létről, amikről érdemes tájékozódni!

Egyetemi kisokos #1

Sziasztok!

Először is szeretnék mindenkinek gratulálni, akit felvettek a kiszemelt egyetemre és képzésre. Nagyon nagy dolog, amit véghez vittetek, elértetek és higyjétek el, óriási dolgok várnak rátok az elkövetkezendő években. De még akkor sincs ok az aggodalomra, ha nem vettek fel idén, mert számos más lehetőség vár rád a következő jelentkezésig. Ám ezt majd egy másik posztban szeretném kifejteni, ma az első és legfontosabb teendőkről szeretnék egy összefoglalóval szolgálni Nektek, hiszen nem mindenkinek van egy idősebb testvére, barátja, ismerőse, aki egyetemet végzett, ezért megeshet, hogy most teljes a káosz a fejekben – persze, ha már magukhoz tértek az örömtől.

Nos, az első és a legfontosabb dolog, hogy az SMS-en kívül egy hivatalos értesítőt is fogsz kapni levél formájában, melyben leírják, hogy a pontszámaid alapján melyik képzésre nyertél felvételt és még egy csomó olyan dolgot, ami a későbbiekben még hasznos lehet. Egy, maximum két héten belül meg kell kapnod mindenképpen az értesítőt, ezért ne ess kétségbe, ha nem kapsz már másnap levelet. A levélben – ha jól emlékszem – szerepelni fog a gólyatábor helyszíne, időpontja, orientációs nap időpontja, beiratkozás, kurzusfelvétel és minden nagyon fontos információ, ami elengedhetetlen az egyetem elkezdéséhez. Éppen ezért a levelet gondosan tedd el!

Fontos, hogy ezek után még fogsz kapni egy levelet (minimum), amiben a Neptun kódodat, jelszavad fogod megtalálni, ami minden egyes egyetemi ügyintézéshez kikerülhetetlen lépés. Itt tudsz igényelni diákigazolványt, jogviszonyigazolást, itt tudsz beiratkozni később bejelentkezni, felvenni órákat és minden olyan dolgot itt tudsz megtenni, ami kell az egyetemhez, ezért jó, ha ezt a levelet is megőrzöd, illetve a bejelentkezéshez szükséges adatokat leírod egy post it-re vagy, bárhova, ahol kéznél van. Fontos, hogy először az okmányirodában kell igényelned a diákigazolványt, ahol adnak egy kódot, amit fel kell töltened a Neptunba és csak ezek után tudod igényelni a kis kártyát, amit minél előbb tegyél meg, hiszen számos előnye van, mint például az utazási kedvezmény.

Külön kiemelném, hogy a kapott leveleket mindenképpen tartsd meg, mert soha nem tudhatod, hogy milyen információt tartalmaz, ami esetleg a későbbiekben kelleni fog, vagy megeshet, hogy a nagy örömben véletlenül átsiklottál valami felett és később visszaolvasnád. Én minden esetre megtartottam, sőt most fogom kezdeni a harmadik évemet, de még mindig megvannak ezek a dokumentumok.

A második lényeges dolog az időpontok. Gólyatábor, orientációs nap, kollégiumi jelentkezés, az egyetemen mindennek megvan a maga ideje, határideje, amit veled egyszer közölnek és ha elmulasztod, csak magadat okolhatod. Elkerülhetetlen, hogy megtanuld, hogy most már csak magadra számíthatsz (a szüleiden kívül természetesen), senki nem fog téged emlékeztetni semmire, ezért jobb, ha felírod a kis noteszedbe vagy naptáradba az ilyeneket. Mivel van olyan határidős teendőd, amit majd a Neptun csodálatos rendszerében kell elintézned, azt ajánlom, hogy semmi esetre se hagyd az utolsó napra, mert tuti, hogy akkor fog összeesküdni ellened a rendszer és a jobbik esetben csak pár perces leállásról van szó, de rosszabbikban ott ülsz órákig tehetetlenül miközben kifutsz a határidőből. Egyébként, ha már a gólyatábor említésre került (erről lesz egy külön poszt is, mert szerintem mindenképpen beszélni kell róla) úgy gondolom, hogy nem érdemes kihagyni. Megismerheted a szaktársaidat, barátokat szerezhetsz és őrült dolgokban vehetsz részt, amiket soha nem fogsz tudni megismételni, mert az ember másodszor már csak senior- ként megy vissza, ami nem ugyanazt az élmény, mint elsőéves egyetemistaként belecsöppeni ebbe.  

Tudom, hogy elsőre ijesztő lehet az egyetem bürokratikus útvesztője, de nem hiába vannak (legalább is nálunk) Facebook-os csoportok, ahol megismerheted a szaktársaidat és a mentorokat, akik segítenek neked mindenben. Persze, ez nem azt jelenti, hogy bármit is megoldanak helyetted, de ha kérdésed van, bátran tedd fel nekik, válaszolni fognak és megpróbálnak a lehető legtöbb segítséget megadni, de ne várd tőlük, hogy mindent tudjanak és mindenhez értsenek, ők ugyanolyan hallgatók, mint ti, csak felsőbb évesek, hallgatói önkormányzat képviselői, szakosképviselők vagy mentorok. De, ha már mentoroknál tartunk nálunk létezik úgynevezett mentorprogram elsőéveseknek, ahol nem feltétlenül szaktársaid, de mindenképpen minimum másodévesek segítenek Titeket az első évben. Érdemes jelentkezni a programba, mert veszíteni nem veszíthetsz semmit, csak nyerhetsz. Persze vannak kötelezettségek, de cserébe bármikor hívhatod őket, írhatsz nekik, válaszolni fognak és megpróbálják megoldani a problémádat. Nekem két évvel ezelőtt volt mentorom, és nem bántam meg, hogy belevágtam. Bármit kérdeztem, bármivel kapcsolatban, ha nem is rögtön, (természetesen neki ugyanúgy órái vannak, mint neked és természetesen ő sem tudhat mindent) de a lehető legrövidebb időn belül válaszolt és megoldást javasolt.

A harmadik és egyben legstresszesebb a ponthatárok kihirdetése után a lakhatásod megoldása. Ha közel élsz az egyetemhez, meg tudod oldani a bejárást, akkor nincs ezzel semmi gond, de minden más esetben marad a két választás: kollégium vagy albérlet. Mindenképpen azt javaslom, hogy nézz utána, hogy az egyetemed milyen kollégiumokat tart fenn, mik a bekerülés feltételei és mennyibe kerül. Mivel rengeteg dolognak kell megfelelni és pontszámok alapján rangsorolnak itt is, mindenképpen kezdj el nézelődni az albérletek között is. Mivel ilyenkor rendkívül drágák a szobák próbálj összeállni a szaktársaiddal, barátaiddal, ismerőseiddel vagy lépj be Facebook-os csoportokba és keressetek együtt albérletet, mert olcsóbban kijöttök, mintha csak egyedül bérelnél egy lakást. Természetesen figyelj arra, hogy mit szeretne neked kiadni a tulaj, hiszen az sem megoldás, ha egymás hegyén – hátán heringpartit tartotok és nem tudtok tanulni a másiktól, ahogy az sem, hogy borsos összegért próbálnak rád sózni egy lepukkant, élhetetlen lyukat. Amit ezzel kapcsolatban már most meg szeretnék említeni az az, hogy mindenképpen nézd meg a lakást és a szobát személyesen, mielőtt bármit is kifizetsz, illetve kössetek szerződést, melyben minden pontosan meg van határozva, hogy később ne lehessen ebből gond, de erről is részletesebben kitérek a következőkben.

A lényeg, hogy mindig figyelj oda a határidőkre és a lehetőségekre. Az egyetem nem véletlenül nyújt ennyi alternatívát a kezdéshez, merj élni velük és használd ki a vissza nem térő alkalmakat, mert később bánni fogod az elszalasztott lehetőséget.

Ezen kívül természetesen ünnepeld meg a bejutásodat és készülj az egyetemi életre! 

Nos, egyelőre ennyi lenne az Egyetemi kisokos sorozat, de még egy pár rész várható belőle, hiszen nekem is jól jött volna, ha valaki segít elindulni és nem csak a papírokból tájékozódhattam volna. Mint mindig most is hozzáteszem, hogy ezek az én személyes tapasztalataim, élményeim és benyomásom, természetesen egyetemenként eltérő lehet a szokás és a rendszer, de azért próbálok segítséget nyújtani minden elsőévesnek.

A következő bejegyzésig és utána is várom a kérdéseiteket az egyetemmel kapcsolatban, de bármi másra szívesen válaszolok!

Kövess Facebookon is!

Blogger gyorstalplaó #5

Sziasztok! Meghoztam a blogger gyorstalpaló következő részét, amiben a létrehozott blog tartalmát fogjuk ízekre szedni, még mindig nem érintve közvetlen a történetes blogok esetében a tényleges tartalmi részt. Ebben a részben többek között szó lesz az eredetiségről, az igényességről és még egy pár dologról, amiről úgy gondolom beszélni kell, mielőtt valaki belevág a bloggerkedésbe.

Amiről először szót kell ejteni az szerintem a célközönség mivolta. Mivel nem mindenki történetes blogban gondolkodik, ezért ketté szedem a dolgot itt is, bár szerintem nagyon sok a hasonlóság a két típus között. Hogy miért kell róla beszélni? Mert nem mindegy, hogy milyen korosztálynak és érdeklődési körűeknek írod a blogot. Például egy történetes blog esetében a korosztály meghatározó szempont lehet, hiszen megeshet, hogy Te durva cselekményeket írsz le, de az olvasóid egy része még nem érett eléggé hozzá, így nem biztos, hogy el kell olvasnia. Csakhogy teljes érthető legyen ez a kusza megfogalmazás itt egy példa: erőszak, droghasználat a történetben megítélésem szerint lehet már olyan fokú, hogy nem biztos, hogy egy kisebb kamasznak olvasnia kell ilyenről, bár mint ahogy a TV-ben is elmondják „X éves kortól ajánljuk”, de ha te erre vonatkozóan tettél jelzést, nem leszel felelősségre vonható. [Jogilag nem tudom pontosan, hogyan működik ez a dolog, de jobb ha van egy figyelmeztetés az oldalon a tartalomra vonatkozóan]. A másik három blogomban én is használom ezeket a figyelmeztetéseket, hiszen megeshet, hogy valaki nem szeretné elolvasni, de egy másik történet, amiben nincs a nem kívánt tartalomra figyelmeztetés – mert eleve nem tartalmazza a történet – tetszik az olvasónak. A célközönség azért is fontos, mert így be tudod határolni a saját blogodat is valamennyire. Tehát, ha Te kifejezetten beauty blogger szeretnél lenni, akkor már meg is van a célközönség, mert Te a tini lányoknak írsz. De nyilván ez csak egy példa volt a rengeteg lehetőség közül.

A második dolog, amiről beszélni kell, az az eredetiség. Sajnos nagyon sok helyen láttam már, hogy egy népszerű könyv ’folytatásaként’ hoznak létre blogot és kezdik el mesélni a történetet, mintha a saját ötletük lenne. Vagy éppen egy másik szemszögből mesélik el, ami szintén nem eredeti. Úgy gondolom, hogy egy blogger rendelkezzen annyi önállósággal, hogy nem egy sokadik Szent Johanna Gimit ír le, hanem kitalál egy saját történetet. Nyílván sokkal hosszabb folyamat és nehezebb is elkezdeni, mintha már kész karakterekkel dolgozna, de sokkal eredetibb és élvezhetőbb lesz az egész. Most lehet rám is megjegyzéseket tenni, hogy „de neked is ott volt a Rubik gimi”, de észre kell venni, hogy nálam az alapszituáción kívül semmi nem hasonlít az SZJG-hez – de cáfoljatok meg, ha nem így van. Mivel manapság már nagyon sok a blog, nehéz olyan történetet kitalálni, ami előtted még nem írtak meg, de szerintem lehetséges és erre is kell törekedni. Legyünk eredetiek és ne másoljunk, mert egyik félnek sem jó.

A harmadik dolog az igényesség, amit már a legelső részben is fejtegettem egy kicsit. Némely blogon észrevettem, hogy a szereplők nagyon sokat káromkodnak, a mondatok nincsenek kellőképpen megfogalmazva és úgy unblock az egész össze van kapkodva. Alapjáraton is azt mondom, hogy az összekapkodott munka nem ér semmit – inkább legyen kevesebb poszt, de az legyen igényes – minthogy hetente egy összekapkodott valami. A káromkodáshoz annyit szeretnék hozzáfűzni, hogy ne! Persze egy – két obszcén szó becsúszhat, hiszen nem szépirodalmi stílusban beszélünk, de ne legyen tele trágár szavakkal a bejegyzés. Szerintem rendkívül igénytelen és szükségtelen, ha minden második mondatban káromkodások vannak, ráadásul élvezhetetlen lesz egy idő után.

Az utolsó dolog a mai bejegyzésben a rendszeresség kérdése. Tudom, hogy egy bloggernek is van élete a blogon kívül, de szerintem ne hagyjunk ki hosszú hónapokat, főleg értesítés nélkül, mert egy bezárt blog érzését fogja kelteni ez egy olvasóban. Tisztában vagyok azzal, hogy én is rengetegszer csúszok a bejegyzésekkel, de mindig hagyok magyarázatot és egy kis ’bocsi, de….’ részt. Szerintem alapvetően fontos az olvasókkal való kommunikáció, ezért ha tudom, hogy el fogok tűnni egy időre akkor ezt megírom.

Ennyi lett volna a mai gyorstalpaló, a legközelebbi részben már mélyebben beleásunk a tartalomba, addig is jó nézelődést a blogon!

Blogger gyorstalplaó #4

Sziasztok! A sorozat negyedik részében a blog kinézetére (design) és a tartalomra szeretnék figyelmet fordítani általánosságban. Részletes kifejtése a tartalom részének a következő bejegyzésekben lesz, ahol a teljesen alap dolgoktól kezdve kitérek a legmélyebbekig. Persze, mint ahogy már sokszor leírtam nem értek a képszerkesztő programokhoz, kódoláshoz és az ehhez hasonló dolgokhoz, ezért ezeket nem tőlem kell kérni.  Vágjunk is bele!

Kinézet:

Azt gondolom, hogy mint mindennek, amit készítünk, legyen szó akár egy házi dolgozatról az iskolába vagy egy blogról, mindig igényesnek kell lennie. Ahogy a tanár sem néz jó szemmel az összegyűrt, összefirkált dolgozatra az olvasó sem szereti a kusza, átláthatatlan, olvashatatlan blogokat. Személy szerint azokat a weboldalakat, amik nehezen olvashatók (nem a helyesírás vagy a nyelvezet miatt) azonnal kiikszelem és nem erőlködők még akkor sem, ha amúgy tartalmilag egy nagyon igényes blog lenne.

A blogspotban meg vannak adva a szolgálató által az alapparaméterek, amiken lehet változtatni, de én soha nem szoktam csak az elrendezésben, ami úgy gondolom, hogy mindenkinek a saját dolga. Számomra fontos, hogy egy blog teljes mértékben olvasható legyen mindenfajta erőlködés nélkül és ne kelljen külön kiemelnem a szöveget. Persze mindenkinek a saját döntése, hogy milyen színeket használ, de azt javaslom, hogy a design szerkesztés közben azért néha kattintson a blog megtekintése menüpontra és nézze meg, hogy mit csinált, mert lehet, hogy valami fejben tök jól néz ki, a valóságban pedig akár olvashatatlan is lehet vagy éppen nem élvezhető. Alapvetően szerintem két típust lehet megkülönböztetni: egy világos alapon sötét betűkkel írt blogot és egy sötét alapon világos betűkkel írtat. Akármelyiket is választod, mindig figyelj arra, hogy olvasható és harmonikus legyen és nem utolsó szempont, ha a blog hangulatához is illeszkedik a design. Úgy értem, ha egy durva, kemény történetet írsz, ne legyen tele rózsaszínnel az egész felület. Mondjuk, be kell vallani, hogy sokszor az így megszerkesztett blogok sem olvashatók zökkenőmentesen, ezért nem győzőm hangsúlyozni, hogy néha ellenőrizd vissza a munkádat, elkerülve azt a katasztrófát, amit akkor érzel majd, amikor már több órája dolgozol a tökéletes designen, majd megpillantod az elkészült művet, és csak annyit látsz, hogy nem olvasható. Természetesen a blogspot is egy olyan webhely, amit ki kell tapasztalni és biztosan nem fog menni elsőre minden tökéletesen, ezért azt javaslom, hogy amíg a designet készíted, ne legyen látható a blog senki számára – persze, ilyenkor az előtte lévő napokban írj ki egy figyelmeztetést erre vonatkozóan.

Tartalom:

Mint, ahogy fent is írtam nem most fogom kivesézni a teljes tartalmi részt, azt majd a gyorstalpaló hatodik részében. Most inkább a tartalmi rész kinézetére szeretnék kitérni, merthogy az sem mindegy, legalább is szerintem.

Amikor azt írtam, hogy figyeljünk oda a háttér és a szövegszín összehangjára nem véletlenül írtam, mert szerintem itt kezdődik a tartalmi rész. Ha nem olvasható a szöveg, senki nem fogja elolvasni még akkor sem ha amúgy nagyon jó az adott bejegyzés. A bejegyzés betűstílusa sem elhanyagolható szempont, ugyanis a kusza, kacifántos betűket nehezen lehet olvasni, így könnyen félreérthető vagy egyáltalán nem is érthető a szöveg. Ezért betűstílusként használjunk mindig egy klasszikus stílust, vagy próbálgassuk, miközben szerkesztünk, így nem nyúlhatunk mellé. De ezen kívül még persze fontos a szöveg tagolása, párbeszédek és a részek hosszúsága is. A szöveg tagolásán azt értem, hogy a leírás legyen elkülönítve a párbeszédektől, de a leírás részében is legyen valami áttekinthetőség, mert egy nagyon hosszú, egybefolyó szöveg csak „ömlesztett sajt” hatását kelti. Például: ha a leírásban felvázolod, hogy miképp kell elképzelni egy ház külső részét, majd belső részét, akkor egy enter nyomásával választd el a két szövegrészt, hiszen tartalmilag nem kapcsolódik össze. A részek hosszúságát nyilván te határozod meg és nem én, de szerintem ejtsünk róla néhány szót. Sok helyen láttam, hogy minél hosszabb annál jobb. Úgy gondolom, hogy ez nem feltétlenül van így, mert egy idő után az olvasó bele fog unni a rengeteg szövegbe, főleg ha az összes bejegyzés maratoni hosszúságú. Viszont a másik oldalról is érvényes a dolog. Ha túl rövid az adott poszt, nem biztos, hogy teljes mértékben ’egész’ lesz. Úgy értem; egy rövid kis bejegyzésben – beszéljünk most egy történetes blogról – nem lehet kifejteni a cselekményt, leírást és a párbeszédeket úgy, hogy az egy teljes és egész dologgá álljon össze, annak pedig továbbra sem látom értelmét, hogy csak „odavetett” kis részek legyenek. Sokszor láttam olyat, hogy két bejegyzést valójában eggyel volt egyenértékű, mert a cselekmény közepén lett abbahagyva a rész (ami ugye nem ugyanaz, mintha függővéget hagynánk.) Persze van olyan, hogy egy – egy rész rövidebbre sikeredett, ettől függetlenül lehet, hogy teljes mértékben élvezhető / tökéletes lett, csupán arra szerettem volna kitérni, hogy le lehet írni valamit felületesen, de el is lehetne nyújtani úgy, hogy a lényeg viszont gyakorlatilag három mondatban megfogalmazható. Szerintem mindkettő rossz, mivel a felületességgel nem érünk el semmit, viszont a végtelenségig nyújtott verzió sem jó, ha annak a tartalmát meg tudnánk fogalmazni három mondatban – de erről a hatodik részben részletesen kifejtem a véleményemet.

Ennyi lett volna, a gyorstalapló negyedik része, hamarosan hozom az ötödiket is. Addig is jó olvasást és nézelődést a blogon!

Mit olvastam 2018-ban?

Sziasztok! Nemrég jelentkeztem a 2017-es”olvasónaplómmal”, de itt az ideje, hogy megtudjátok, mik keltették fel az érdeklődésemet 2018-ban. A tavalyi évben kicsit színesebb volt a paletta, mint két évvel ezelőtt, de még így is akad az olvasmányaim között Leiner Laura.

1. L. Welskopf – Henrich: A Nagy Medve fiai – 368. oldal:

Nagyon régi könyv, azóta is keresem a második részét. Eleinte nem nagyon tetszett, mert vonatott volt nagyon és úgy tűnt, hogy soha nem akar beindulni a cselekménye. De aztán ez szempillantás alatt pörgőssé vált és betekintést nyerhettünk az indiánok világába. A könyv visszarepít a régi Vad – Nyugatra, az indiánok földjére, ahol még csak alig épült ki valami, a mostani Amerikának még nyoma sincs. Izgalmas és érdekfeszítő a cselekménye, amikor a szerző elkapja azt a bizonyos ritmust, letehetetlenné válik.

2. Leiner Laura: Egyszer (Bexi 6.) – 478. oldal: 

2017-ben nem jutottam a sorozat végére, így átcsúszott 2018-ra. Mint, ahogy az eddig összes könyvét Laurának, ezt is imádtam és igazából nem is nagyon tudok mit hozzáfűzni, mert a könyv önmagáért beszél. Tetszett, hogy egy teljesen más sorozat, mint anno az SZJG volt és tetszik, hogy Laura meg tudott újulni és teljesen más karaktereket megalkotni. Kicsit nagyon hiányoltam, amikor kiolvastam és hirtelen arra kellett feleszmélnem, hogy ennyi volt Bekiék világa. A sok tépelődés és huza – vona ellenére is nagyon tetszett a sorozat, habár én egy kicsit szerettem volna többet olvasni Márxiról.

3. Leiner Laura: Ég veled (Iskolák versenye 1) – 431.oldal:

Mivel Laurából nem volt még elég, ezért elolvastam a legújabb sorozatának első részét is. Az első pár oldalnál úgy gondoltam, hogy ezt most becsukom és ennyi volt. Nem szeretem a szomorú, melankolikus könyveket, ezért nem akartam tovább olvasni, de a kíváncsiság mégis hajtott, mert azt mondtam magamnak, hogy: adj neki még egy esélyt, Laura mindig meglep és nem lesz végig ilyen. És igazam volt, mert sokkal jobb lett. Sajnos az eleje tényleg olyan, amit egy kicsit másképp írtam volna és nem ennyire tragikusan, de ettől függetlenül szerintem tökéletes. Mint minden Leiner Laura könyvnek (sorozatnak), ennek is van egy sokkal mélyebb mondanivalója, amihez talán már kell egy kis érettség, így szerintem ez is egy olyan olvasmány, ami egy kicsit nagyobbaknak ajánlható vagy talán még el kell olvasni egy párszor, hogy ténylegesen érthetővé váljon. Viszont a végén sajnáltam, hogy nincs még meg az összes kötete és nem tudom tovább olvasni, mert annyira letehetetlen ez is.

4. Florence Hinckel: Titkok.com – 148.oldal:

Khm, nos. Megpróbálom úgy értelmezni ezt a könyvet, mintha hatalmas mondanivalója lenne. De nem tudom. Lehet, hogy csak én vagyok ehhez már túl felnőtt és ezért nem élveztem annyira, mint kellett volna, viszont szerintem alapvető problémák voltak a könyvvel. Kezdve azzal, hogy szerintem egy 13 éves nem viselkedik így. Lehet, hogy én gondolok túl sokat erről a korosztályról, de úgy gondolom, hogy Mona karaktere és a barátnői is túl kislányosnak és naivnak lettek megalkotva, mert úgy vélem, hogy ennél egy kicsit mélyebb és elgondolkodtatóbb dolgok foglalkoztatják a mai 13 éveseket. Ráadásul miért egy tanártól függ az, hogy mit csinálhatnak a tanítási időn kívül? Mert szerintem a mai világban a tanárnak semmi köze a gyerek tanítási időn kívüli foglalkozásához – egy bizonyos mértékig, de persze ne menjünk bele a kivételek listájába, mert erről a témáról szerintem egy kisregényt lehetne írni. Visszatérve a könyvre, nekem abszolút nem jött át az a ” húúú” meg „wáááá” érzés, mint amit a regény akar érzékeltetni.

5. Stephen Chbosky: Egy különc srác feljegyzései – 238.oldal:

WOW. Csak ennyit lehet mondani erre a könyvre. Eleinte nagyon zavaros és kissé nehezen érthető, de a végén mindenre fény derül. Nem tudok mást hozzáfűzni, mint, hogy el kell olvasni minden egyes jelentéktelennek tűnő részét is, mert a végén így fog összeállni a kép. Nagyon durva és felkavaró, ezért inkább nagyobbaknak ajánlanám, semmiképp nem gyerekeknek való könyv. Olvasás közben néha úgy éreztem, hogy elég volt és nem olvasom tovább, mert ennek semmi értelme nincs, csak egymás mellé vannak dobálva random dolgok, aztán a kíváncsiságom tovább olvastatta velem, amit nagyon jól tett. Egyszer mindenképp érdemes elolvasni.

6. Simone Elkeles: Perfect chemistry – Tökéletes kémia – 390.oldal:

Hogy miért van oda minden lány a rosszfiúkért azt nem tudom, de szerintem ez majdnem mindenkinél így van. A Tökéletes kémiában is, ami egy kiváló könyv arra, hogy bemutassa a társadalmi rétegek közötti különbséget és egy modern Rómeó és Júliát varázsoljon elénk. Na, persze nem a nagy klasszikus újra írása, hanem annál sokkal több. Már az első oldalokon megkedveltem a szereplőket, főleg Alex Fuentes-t, akiről szerintem mindenkinek a tökéletes fiú jut eszébe. Tetszett, hogy a két főszereplő között már eleve ott van egy kulturális különbség – hiszen míg Alex vérbeli mexikói, Brittany megtestesíti a tökéletes amerikai lányt, akinek koránt sem olyan tökéletes az élete, mint amilyennek mutatja a külvilág felé. A kettőjük találkozásakor már borítékolható volt a robbanó egyveleg – mint, ahogy a fülszövegen is olvashatjuk. A kulturális különbség mellett persze még számos ellentét van Alex és Brittany között, de végig nagy kérdés volt, hogy vajon mennyire tudják legyőzni ezeket és mi vár kettőjükre. Élveztem olvasni, mert egyetlen oldala sem volt unalmas vagy mesterkélt, annak ellenére, hogy az írónő egy elég komoly témát feszeget. Tetszett a teljes szövegezése és az, hogy Alexben még nagyon is él a mexikói vér és meg sem próbálja elrejteni, hogy ő kicsoda valójában, sőt büszkén vállalja. Mondjuk szerintem a tudatos spanyol nyelvhasználat és az erős éntudat csak ráerősített a könyvre és Alex karakterére.

7. Simone Elkeles: Rules of attraction -  A vonzás szabályai – 348. oldal:

Hát persze, hogy nem ért véget Fuentes-ék kalandja egy könyvvel, hiszen Alexnek van egy öccse, Carlos, aki még a bátyánál is vadabb és szabadszájúbb. Ő az, aki végig káromkodja a könyvet, mégis egy szerethető karakter marad annak ellenére, hogy teljes mértékben ugyanazokat a hibákat követi el, mint annak idején Alex. Persze a történet már egy kicsit később játszódik és a két testvér között érezhető egy bizonyos fokú ellentét, ami érthető is, hiszen az első rész elolvasása után világossá válik, hogy Alex mitől akarja megóvni öccsét, aki viszont nem akar kimaradni semmiből és nem érdekli a veszély. Itt is nagyon kemény bandaháborúk dúlnak és talán ki lehet jelenteni, hogy kicsit vadabb is, mint az előző részben volt, bár amit Alex-el tettek az volt talán a legdurvább része az első résznek. A második rész is izgalmasan alakul, főleg, hogy Carlos egy olyan lányt talál, aki nem adja magát egykönnyen és kicsit még hasonlít és Carlosra a jellemüket tekintve.

8. Simone Elkeles: Chain reaction – Láncreakció – 333. oldal:

Fuentes testvérek kerestetnek! De komoly, miért nincs még egy pár testvérük? A harmadik részben a legkisebb fiú történetét olvashatjuk, akit mindkét bátyja meg akart védeni a bandaháborúktól és az ezzel járó veszélyektől, de mint tudjuk, Luist sem kerülheti el a Fuentesek „átka”. Mondjuk nála azt éreztem, hogy önhibájából keveredik bele a dolgokba, bár az apró kis titok után nem tudom nem megérteni. Mondjuk egy kicsit sok volt ez a része, hiszen lett volna más választása, de ő inkább a bandát választotta, nem tanulva a két bátyja hibájából. Érdekes volt, hogy Luis ütközött a legnagyobb megpróbáltatásba a lányok terén, hiszen míg Alex és Carlos egy –egy fehér lányt választottak, addig Luis egy magát fehérnek mondó, de mexikói lányt. Bár szerintem már az is sok további kérdést felvet, hogy egy magát fehérnek gondoló ízig – vérig mexikói gazdag lányt miért gondolják a barátai is fehérnek, a szegényebb rétegből származó Fuentes-t miért nézik le. Tetszett, hogy az írónő visszahozta a másik két fiút is a befejező regénybe és kifejezetten örültem, hogy a kis Paco személyében megismerhettük a legkisebb Fuentes-t is. Az epilógus része kifejezetten tetszett, főleg, hogy a távoli jövőbe tekintett ki a könyv törzsszövegéhez képest, így láthattuk mindhárom Fuentes fiút felnőtt férfiként és apaként és láthattuk a gyerekeikben meglakozó Fuentes vért is.

9. Marnie Bates: Gyilkos a vonal végén – 347. oldal:

Hát öhm, szóval khm. Elrejteni egy fontos bizonyítékot, mert nekem olyanom még nincs? Na, nehogy már. Egy LOL könyvről van szó, ami abszolút mértékben abszurd, lehetetlen és idegesítő. Nem olvasnám el még egyszer, mert ezt elég volt egyszer is ahhoz, hogy megértsem nem nekem való. Egy bizonyos korosztálynak biztos nagyon tetszik, de én úgy látszik kinőttem már belőle. Nem értettem, hogy az a tablet miért ér többet valakinek, mint saját élete, főleg, ha ki sem tudja nyitni.

10. Marnie Bates: Itt a vége, lúzer véle! – 341. oldal:

Jajj. Csak ennyit tudok mondani erre is és megint csak rájöttem, hogy nem nekem valók a LOL könyvek. Teljes mértékben lehetetlen és képtelen ez a könyv és szerintem abszolút nem olyan jó, mint ahogy mondják. Nem tudok erre mást mondani, minthogy kiskamaszoknak biztos nagyon tetszik, de egy bizonyos korosztály felett inkább ne olvassuk.

11. Stephenie Meyer: A burok – 519.oldal:

Láttam a filmet és a könyvet is olvastam, de megint csak bebizonyosodott, hogy a könyv jobb. Sokkal többet mond, és sokkal jobban leírja és bemutatja a helyszíneket, a cselekményt, mint a film. Nagyon tetszett és csak ajánlani tudom mindenkinek, aki szereti a sci- fi regényeket. Utópisztikus és hátborzongató, de nagyon jól bemutatja a lényeget a könyv. Miközben ezeket a sorokat írom azt mondom, hogy igazából a könyv olyan, mintha egy skrizofén lányról szólna, aki vívódik a két személyiségével és a végén inkább megbékél. Tetszett a fogalmazásmód és tetszett, hogy ennyire részletes és érzelemteli. Csak ajánlani tudom!

12. Julian Rubinstein: A viszkis – 444. oldal:

 Egy amerikai szerző ír a magyar bűnözőről. Méghozzá teljesen hitelesen és érthetően. Kifejezetten tetszett, hogy Attila megkérdezésével és mesélésével készült el a könyv, nem a szóbeszéd alapján. Hihetetlen, hogy milyen körülmények uralkodtak az országban a viszkis idején és azt sem csodálom, hogy belekeveredett ezekbe a bűncselekménybe. Már ekkor felvetődött ez a román – magyar ellentét, pedig ha azt vesszük Attila mindig is magyar volt, csak éppen Erdélyben élő magyar, aki éppúgy nem tehet Trianonról, ahogy az itt marad magyarok sem. Érdekes volt olvasni az élettörténetét és az egész történetet, kezdve attól, hogy miképp jutott Magyarországra. Mindenkinek ajánlani tudom, hogy olvassa el, mert sok mindent megérthetünk, és sokkal tisztábban láthatjuk a viszkis történetét. A filmet még nem láttam, de hamarosan bepótolom és összehasonlítom a könyvvel.

13. Déry Tibor: Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról – 182.oldal:

Lehet, hogy csak én vagyok nagyon értetlen és éretlen ehhez a könyvhöz, de: WTF? Már az elején elveszettem a fonalat arra vonatkozóan, hogy ki kicsoda és mit csinál. És miért akarta bárki leütni (vagy mit csinálni) Mick Jagger-t, aki egy fellépő volt, akit a legjobban vártak. Nagyon nem tetszett, hogy ennyire összeszedetlen és csapongó az egész és tulajdonképpen mindenki csak a nőt kereste, aki folyamatosan más sátrában aludt. Tulajdonképpen a főszereplő random monológjait sem nagyon tudtam mihez kapcsolni, de annyi lejött a könyvből, hogy a helyszínen nem egy fesztivált, hanem egy rehabot kellett volna létesíteni.

Ennyi lett volna a 2018-as olvasmánylistám, ami oldalszámban összesen 4567. oldalt jelent. Ti mit olvastatok tavaly?